„Majd elkövetkeznek arany
kürtjei és csillagai
a születésnek, a halálnak,
mikor a szőrös koldus is
tündöklő mocsokban tapos
s karórát szed szíverősítőnek
a nagy hajnalban, a roppant
bíbor mennyek alatt, midőn
a trombitákat összesöprik.”

(Szécsi Margit: Újév reggele elé)

 

„Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.”

(Nagy László: Adjon az Isten)

 

„Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.”

(Babits Mihály: Új esztendő beköszön)

 

„E háznak tájékán
A bú meg se álljon,
Soha se is lássunk,
Olyan messze szálljon! 

Esztendő, esztendő,
Édes új esztendő,
Szépből, jóból benned
Legyen elegendő! 

Forog a szárnyas, a nagy időkerék,
Egy esztendő, ím, újra eltelék.
Fölvirradott az újnak reggele,
Egész világ reménységgel tele. 

Kinek a múltban búja, gondja volt,
Kitől a jó szerencse elhajolt,
Könnyét letörli e nap reggelén
És a szívében támad új remény.” 

 (Benedek Elek: Újévi köszöntők)

 

Forrás: Fortepan / Lovas Rita

„Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve. 

Beéri az öreget,
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek. 

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.”

(Kányádi Sándor: Ballag már)

 

„Adjon isten füvet, fát,
Tele pincét, kamarát,
Sok örömet e házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben!
Elmondanám, nincs bundám,
Mert nem hagyott nagyapám.”

(Weöres Sándor: Népdal)

 

Forrás: Fortepan / Sattler Katalin

„Pulyka melle,
malac körme,
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre? 

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot,
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot. 

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát. 

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét. 

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét. 

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába,
százkilencvenkettő.

(Weöres Sándor Újévi jókívánságok)

Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr

„Idegeimen apokaliptikus
zene tombol, bábeli gyermekágy
a világ, véres lében remeg és
csikorog - ó jaj! ki a kínokban
ki a kínokban vajudó? Én vagyok,
e vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki
e kínok apokalipszisában, e
véres ágy vonaglásában, rángunk és
futkosunk, patkánymódra, óriás
talpak alatt, jaj! véres és vértelen
kaszák villódzanak a tetemszagú
légben, és torkon lehel a ragály
csontpalotákból idegen zene szól
viharok paradicsoma kibomlik. 

Mit szólsz ég és föld? Mit rántasz, iszonyú
új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és
zordan karikáz sötét telében - de egyszer
ébrednie kell, és akkor mit mond majd
változatlan szép tavaszával, mit mond
feldúlt erdeivel, mit mond eleven
erőivel, mit mond rettenetes
ugarain kisarjadó vadvirágok
ezer beszédes szemeivel - Ember,
te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett
játékodból a réten ocsudva - hogy fogsz
a vadvirágok szemeibe nézni?”

1918

(Babits Mihály: Új esztendő)

 

Forrás: Fortepan / Fortepan

 

„Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Ujnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szivetek, mint a gyertya
Oly vídámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el”

1830. január 1.

(Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság)

 

Forrás: Fortepan / Geréb Anna

 

„Már ezt leőrtük, úgy ahogy,
Ami kevés még hátra van,
- Habár csak ellentétül is -
Virrasszuk dal között, vigan.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Ama békés türelemért,
Hogy a halandó újba kezd,
Ha egy rossz ó-évet lemért! 

Hányan vagyunk, kik a sorstól
Rongyot kapánk élet helyett,
Mégis, mivelhogy nincs különb,
Hordjuk biz azt, amíg lehet!
Hajrá fiúk! ez a pohár
A szenvedő embernemért,
Mely várva tűr, csalódva hisz -
S túl birja élni a reményt! 

Mit bánjuk, hogy lejár az év!
Énekre ajk és táncra láb!
Használja, ki mozogni tud,
Ezt az előnyét legalább.
Hajrá fiúk! ez a pohár...
Föl a kehelyt, koccantsatok!
Csörgése szóljon, hogy kikért,
És szóljon az, hogy hallgatok. 

Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, -
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is...
Egy kis mámor futó köde.”

1850

(Arany János: Szilveszter-éjen )

Forrás: Fortepan / FŐFOTÓ

Kiemelt kép: Fortepan / Erky-Nagy Tibor