Hívhatjuk a nőket háztartási eszköznek online – csak ne csodálkozzunk, ha a gyerekeink is így tesznek

–

Talán már senkit sem lep meg, hogy Trump győzelme – akinek választási kampánya a férfiasság egy nagyon sajátos, hangos, ellenszenves és leuraló formája köré összpontosult – tovább erősíti a nőgyűlölő attitűdöket.

Az Institute for Strategic Dialogue (ISD) kutatói nyomon követték a nőket célzó online megnyilvánulásokat a választások után, és azt találták, hogy a lealacsonyító és nőgyűlölő nyelvezet használata exponenciálisan megnőtt. Az X-en az olyan kifejezések használata, mint „a te tested, az én döntésem” és a „vissza a konyhába”, 4600 (!) százalékkal ugrott meg, a hozzászólások egy része azonban még ennél is tovább ment: kifejezetten szexuális zaklatással fenyegette a nőket, és „nemierőszak-osztagok” létrehozására szólított fel. Az ISD megjegyezte, hogy az online gyűlölet növekvő áradata offline zaklatássá is vált.

A jelenség, aminek most tanúi vagyunk, valójában már évek óta kialakulóban van. A nőgyűlölet fokozatosan, de folyamatosan szivárgott be a társadalmunkba, és olyan nyíltan diszkriminatív és szexista gondolatokat, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt még szélsőségesnek számítottak volna, sokakat foglalkoztató, „érdekes” beszédtémákká váltak. Különösen az online világ vált az ilyen retorika melegágyává – és mégis, egyre kevesebbet tesznek ellene.

A nőgyűlölet ellenőrizetlenül terjed a közösségi médiában – és az interneten általában –, és új, még mérgezőbb formákat ölt.

Az elmúlt években újra felerősödött a regresszív gondolkodásmód, miszerint a nőknek – ismét – az a dolguk, hogy húzzák magukra a mindent feláldozó gyermeknevelő szerepét, teljesítsék a női princípiumot, miközben a férfiakat időről időre arra emlékeztetik, hogy a világ az övék.

A ma terjedő nőgyűlölő kontentek azonban sokszor nem is hasonlítanak ahhoz, amit korábban láttunk

A radikalizálódás a digitális korban sokkal alattomosabb, mint korábban. Alig észrevehetően kezdődik olyan tartalmakkal, amelyek csak egy kicsit szokatlanok. Idővel azonban egyre szélsőségesebbé válnak, míg végül azon kapjuk magunkat, mint a szegény béka a forró vízben, aki nem vette észre a fokozatos hőmérséklet-emelkedést.

Kutatások szerint ugyanis a fiatal férfiak elé már két nappal azután, hogy olyan témákkal kapcsolatos TikTok-tartalmakat kerestek, mint a magány vagy az önfejlesztés, nőgyűlölő tartalmakat dob az algoritmus

– köztük olyan posztokat, amelyek a tárgyiasítást, a szexuális zaklatást és a nők lejáratását népszerűsítik. Öt nap elteltével az alkalmazás algoritmusa az ajánlott videók 13 százalékáról 56 százalékra növeli az ilyen jellegű tartalmak arányát.

Hasonló eredményre jutott a Center for Countering Digital Hate (CCDH), amely arról számolt be, hogy a Google-on olyan témákra kereső fiatal férfiak, mint a testkép, a munkanélküliség vagy a magány, gyakran mélyen nőgyűlölő tartalmakat, köztük incel-fórumokat és weboldalakat találnak. A CCDH azt is megállapította, hogy 2022-ben csak a TikTokon több mint 100 olyan fiók volt 5,7 millió követővel, amelyek kizárólag Andrew Tate nőgyűlölő ideológiájának népszerűsítésére szolgáltak, aki a „manoszféra”, a nőgyűlölő online közösségek hálózatának egyik legjelentősebb alakja (ITT írtam róla korábban).

A megosztott tartalmak között olyan kijelentések szerepeltek, mint „a nőknek bizonyos fokú felelősséget kell vállalniuk a nemi erőszakért” és „házasságot kötni csak szüzekkel elfogadható”.

Újabb tanulmányok azt mutatják, hogy nem sok minden változott. Ez a probléma nemcsak a TikTok és a Google, hanem a legtöbb nagy online platformon fennáll, beleértve a Meta Facebookját és Instagramját, valamint a YouTube-ot. Függetlenül attól, hogy aktívan keresik-e a nőgyűlölő vagy férfi felsőbbrendűséget hirdető tartalmakat, az internet-hozzáféréssel rendelkező fiatal férfiak és fiúk nagy valószínűséggel úgyis találkoznak ezekkel valamikor.

A Vodafone által tavaly megrendelt, szülők, 11–14 éves fiúk és tanárok körében végzett kutatás eredményei szerint a fiúk többsége (69 százaléka) találkozott már az interneten nőgyűlöletet népszerűsítő posztokkal. Átlagosan mindössze 30 perc telik el, mire belefutnak ilyen tartalmakba az online térben. Emellett a tanárok 70 százaléka arról számolt be, hogy az elmúlt évben gyakoribbá vált a szexista kifejezések használata az iskolákban, míg

a szülők 42 százaléka mondta, hogy hallotta a fiát szexuális, erőszakos vagy lealacsonyító megjegyzéseket tenni a nőkre és lányokra – egyértelműen az online térben látottak hatására.

A tanulmány azt is kiemelte, hogy a közösségi média algoritmusai azok, amelyek gyakran nőgyűlölő tartalmakat tolnak a felhasználók elé, akik nem kapcsolódó, ártalmatlan dolgokra keresnek, például fitnesz- vagy játéktémában.

Bár senki sem immúnis az online szélsőségességre – különösen, ha azt apránként csepegtetik –, a serdülők különösen sebezhetőek

A szélsőséges csoportok minden fajtája tisztában van ezzel – és a nőgyűlölő guruk is. Andrew Tate egyik legközelebbi munkatársa, Miles Sonkin elismerte, hogy „elsődleges célcsoportjuk” a „12–18 éves iskoláskorú fiúk”. Más szóval, olyan gyerekek, akik még nem rendelkeznek teljesen fejlett kritikai gondolkodási készséggel.

És vajon mi történik akkor, ha egy egész generáció, vagy akár két generációnyi fiatal férfi úgy nő fel, hogy azt mondják nekik: a nők alsóbbrendűek és a konyhában a helyük? Hogy elfogadható – sőt „férfias” –, ha becsmérelnek, zaklatnak és leigáznak minket?

A nőket számos területen már most igyekeznek elhallgattatni: a politikában, a médiában és a közélet más területein nemi erőszakkal, halálos fenyegetésekkel, kéretlen szexuális képekkel és az online zaklatás más formáival egyaránt. Ahogy egy 2021-es tanulmány megállapította, „a megtámadott nők nagyobb valószínűséggel válnak óvatosabbá véleményük nyilvános kinyilvánításában, mint a megtámadott férfiak”. Ez azért van, mert a nők zaklatása gyakoribb és súlyosabb: egy 2023-as európai tanulmány szerint a nők átlagosan 27-szer nagyobb valószínűséggel szembesülnek ilyen jellegű zaklatással, mint a férfiak.

A Plan International nevű civil szervezet is megállapította, hogy az online zaklatás mértéktelenül súlyosbodik, amint a nők és lányok szabadon kifejezik véleményüket vagy aktivizmussal foglalkoznak. És bár nőnek lenni így is elég kihívással jár, önállóan gondolkodó nőnek lenni még rosszabb.

A szélsőségesen nőgyűlölő tartalmak az offline erőszakot is inspirálhatják – és inspirálják is

Bár a nemi alapú erőszak – beleértve a családon belüli és a párkapcsolati erőszakot is – okai összetettek és sokrétűek, az egyik fő mozgatórugója éppen a nőgyűlölő attitűdök és tévhitek, amelyekkel tele van a digitális környezetünk. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azok a férfiak és fiúk, akik beleesnek a nőgyűlölő tartalmak nyúlüregébe, profitálnak ebből, valójában nekik sem válik előnyükre az online szexizmus.

Sajnos még mindig akadnak olyanok, akik nem ismerik fel az online nőgyűlöletet mint mindenütt jelenlévő problémát. Vagy akik úgy vélik, hogy annak legjelentősebb képviselői nem is „olyan rosszak”, mert ha „figyelmen kívül hagyjuk a nőgyűlöletet”, a tartalmaik „megerősíthetik” a férfiakat, és helyes útra terelhetik őket az életben. De valóban így van ez?

Ha megpróbáljuk „kihagyni a nőgyűlöletet”, akkor nem sok minden marad.

A manoszféra-közeli terek fennmaradó témái szinte kizárólag a saját fizikai vonzerő maximalizálása – „looksmaxxing” –, valamint a társadalmi státusz és a jövedelem körül forognak. Az LSM (looks, status, money, azaz kinézet, státusz, pénz) elnevezéssel együttesen ezeket úgy állítják be, mint a férfi értékének egyetlen meghatározó tényezőjét, különösen a heteroszexuális kapcsolatokban, és így kizárólag ezek azok a szempontok, amelyek javításának előtérbe helyezésére ösztönzik a férfiakat. Minden mást, beleértve a nők által a férfiakban értékelt tulajdonságokat is – mint például a kedvesség és az érzelmi intelligencia – jelentéktelennek vagy akár „férfiatlannak” minősítenek. 

Mondanom sem kell, hogy ezek a hiedelmek mennyire károsak

Az ilyen tartalmaknak kitett férfiakat vizsgáló pszichológusok szerint ezek fokozhatják a szorongást, megerősíthetik azt a negatív énképet, hogy nem vonzóak, vagy túl érzékenyek ahhoz, hogy tetszenek a nőknek, és károsíthatják a már meglévő kapcsolataikat.

A gyűlölet nem ad erőt és nem emel fel. Deformál és elszigetel. Az embereket a világgal és végső soron önmagukkal szembeni örökös ellenségeskedés állapotába taszítja.

Azoknak a férfiaknak és fiúknak, akiket arra tanítanak, hogy a problémáikat és a világ állapotát a népesség felére kenjék, csökken a felelősségérzete. Az áldozattá válás narratíváját kapják, amely meggátolja a fejlődésüket, károsítja a kapcsolataikat, valamint a harag és az elidegenedés körforgását állandósítja.

De nyilvánvalóan nők és a lányok sem profitálnak az ellenük zajló gyűlöletből. Ennek ellenére az mégis sok helyen jelen van.

Ez nemcsak azért van így, mert a nőgyűlölet ma már gyakorlatilag minden vallási, kulturális, gazdasági és politikai intézmény működésébe beivódott, hanem azért is, mert nyereséges. Jövedelmező a férfiak számára, akik tanfolyamokat, e-könyveket és programokat adnak el, és jövedelmező a technológiai cégek számára, mert magas elkötelezettséget és következésképpen reklámbevételt generál. A CCDH becslései szerint

a YouTube például 3,4 millió font (több mint 1,6 milliárd forint) reklámbevételt generált csak Andrew Tate videóiból, amelyek közül néhány nyíltan elfogadhatónak tartja a nők elleni erőszakot.

Nem meglepő tehát, hogy a közösségimédia-vállalatok nem tesznek semmit a nőgyűlölet felerősödésének megakadályozására. De a nőgyűlölet – és tágabb értelemben a gyűlöletbeszéd – terjedése nem csak az elérések szempontjából aggasztó. Azt is biztosítja, hogy továbbra is egymás ellen fordulunk ahelyett, hogy azok ellen fognánk össze, akik a leginkább felelősek azért a sok rendszerszintű problémáért, amellyel olyan sokan küszködnek ma közülünk. 

A kölcsönös gyűlöletünk az ő győzelmük.

Ahogy az is, hogy nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy a nőgyűlölet valós és létező probléma.

Mózes Zsófi