„Mikor arra ébredt a város: lövik szét” – 1956 versekkel és képekben megidézve
„Koromtól feketéllnek erjedve a hókupacok.
Fölsebzett, csonkított teste a lucsokba belevacog
A Városnak, amellyel a sárban is egy vagyok”
„Koromtól feketéllnek erjedve a hókupacok.
Fölsebzett, csonkított teste a lucsokba belevacog
A Városnak, amellyel a sárban is egy vagyok”
Mit jelenthet manapság egy épp hetvenéves költő-író a fiataloknak? Erre a kérdésre keresi a választ Ott Anna irodalomszervező a születésnapos Parti Nagy Lajos előtt tisztelgő szubjektív írásában.
Nem igaz, hogy a közösségi médiában csak a szemét megy, csak keresni kell. Ebben segít Z. Kocsis Blanka, aki mutat egy Insta-költőt és egy Facebook-irodalmárt, akik érdemesek a figyelmetekre. (Folytatás kommentben lehetséges, sőt!)
Európai polgárnak született, mégis itthon maradt: „Ugyebár azt a helyet hívjuk otthonnak, ahová olyankor megy az ember, ha semmi oka nincs, hogy bárhova menjen.”
„Azt mondták, mit akar egymástól két ilyen senki, amilyenek mi voltunk akkor” – elmeséljük Dsida Jenő és Imbery Melinda gyönyörű, tragikus szerelmének történetét.
Tízéves gyerekek lenyűgöző versei – szerintünk a te kedvedet is meghozzák az alkotáshoz!
Nemes Nagy Ágnest szavalni terápia, állítja Szentesi Éva, és ez az írás a költő emlékének szól:
„Lana Del Rey univerzuma egyszerre sötét és fénylő, magányos és túlzsúfolt, szabad és függő. Egy olyan tér, amelyben folyamatosan sodródsz: hol mások bűvkörébe kerülsz, hol a hírnévtől szállsz el, vagy legszívesebben alkohollal bódítanád el magad” – a Violet a fűben hátrahajol című könyvet Milanovich Domi ajánlja.
Mi az a bajuszos dolog, ami a Maszat-hegy legtetején érik?
Vagyok című új könyvéről kérdezte a József Attila-díjas költőt Milanovich Domi.