Címke: költészet

Múlt héten búcsúzott a Partizán ikonikus műsora, a Vétó, amelynek állandó szakértője, Ruff Bálint azóta Miniszterelnökséget vezető miniszter lett. A műsorvezető, Vida Kamilla pedig a WMN-nek adott videóinterjút: gyerekkorról, hazaszeretetről, ismertségről, a rendszerváltás dilemmáiról és új verseiről is kérdezte őt Milanovich Domi.

Amit ő csinált, az több volt mint nyelvészet. Több mint irodalom. A szellem tisztasága áradt belőle, és vonta be bűverejével a hallgatóit, olvasóit. Az ember nem kisebbnek, hanem inkább kíváncsibbnak érezte magát attól, ahogyan képes volt átadni a tudását. Both Gabi búcsúja.

Barukh, a „sivatagi magyar költő" a Siratófalnál tett látogatása hatására kezdte elfogadni, és komolyan venni magát, illetve a költészetét. Nyáry Krisztián megosztásának köszönhetően lett széles körben ismert, májustól olvasójegyre értékesíti majd a műveit, maga adja ki a könyveit, és a rajongótáborával többek között saját készítésű hummuszos eseményeken tartja a kapcsolatot.

Mire asszociálsz elsőként, ha azt a szót hallod: haza? Balaton, Alföld, tokaji aszú? Nemzeti lobogó, kokárda, Petőfi anyjának tyúkja? A világ egyik legnehezebb nyelve, a gulyásleves illata, a pulikutya? Vagy a pálinkafőzés, a stadionok, a külföldre költözés sajgó gondolata? Az elmúlt években sajnos a haza szót is einstandolta a politika, ideje visszafoglalni! Ebben segít a költészet.

Károlyi Amy vállalta a múzsa hálátlan szerepét, amikor feleségül ment Weöres Sándorhoz. Pedig ő maga is remek verseket és esszéket írt, műfordítóként is jelentős életművet hagyott hátra, mégis minden szempontból a háttérben maradt.

Pilinszky János, Tóth Árpád, Dsida Jenő és Nemes Nagy Ágnes is merített inspirációt a fákból. Az ő verseikből szemezgettünk a fák és madarak napja alkalmából.

„A nap tüze, látod, a fürge diákot”… tudod folytatni? És arra emlékszel, ki a költő? Teszteld a tudásod tavaszi versekkel!

Szerelmes verseket hoztunk a Valentin-nap előfutáraiként: találjátok ki, kik a szerzőik!

„Azt hiszem, szerencsém volt az irodalomban. Mire egyáltalán észrevettem, hogy nőnek lenni milyen problémát jelent az életben és az irodalomban – már költő voltam. Témában, élményben azóta sem tettem kirakatba nővoltomat.”

„Koromtól feketéllnek erjedve a hókupacok.

Fölsebzett, csonkított teste a lucsokba belevacog

A Városnak, amellyel a sárban is egy vagyok”