Mire asszociálsz elsőként, ha azt a szót hallod: haza? Balaton, Alföld, tokaji aszú? Nemzeti lobogó, kokárda, Petőfi anyjának tyúkja? A világ egyik legnehezebb nyelve, a gulyásleves illata, a pulikutya? Vagy a pálinkafőzés, a stadionok, a külföldre költözés sajgó gondolata? Az elmúlt években sajnos a haza szót is einstandolta a politika, ideje visszafoglalni! Ebben segít a költészet.
Károlyi Amy vállalta a múzsa hálátlan szerepét, amikor feleségül ment Weöres Sándorhoz. Pedig ő maga is remek verseket és esszéket írt, műfordítóként is jelentős életművet hagyott hátra, mégis minden szempontból a háttérben maradt.
Pilinszky János, Tóth Árpád, Dsida Jenő és Nemes Nagy Ágnes is merített inspirációt a fákból. Az ő verseikből szemezgettünk a fák és madarak napja alkalmából.
„A nap tüze, látod, a fürge diákot”… tudod folytatni? És arra emlékszel, ki a költő? Teszteld a tudásod tavaszi versekkel!
Szerelmes verseket hoztunk a Valentin-nap előfutáraiként: találjátok ki, kik a szerzőik!
„Azt hiszem, szerencsém volt az irodalomban. Mire egyáltalán észrevettem, hogy nőnek lenni milyen problémát jelent az életben és az irodalomban – már költő voltam. Témában, élményben azóta sem tettem kirakatba nővoltomat.”
„Koromtól feketéllnek erjedve a hókupacok.
Fölsebzett, csonkított teste a lucsokba belevacog
A Városnak, amellyel a sárban is egy vagyok”
Mit jelenthet manapság egy épp hetvenéves költő-író a fiataloknak? Erre a kérdésre keresi a választ Ott Anna irodalomszervező a születésnapos Parti Nagy Lajos előtt tisztelgő szubjektív írásában.
Nem igaz, hogy a közösségi médiában csak a szemét megy, csak keresni kell. Ebben segít Z. Kocsis Blanka, aki mutat egy Insta-költőt és egy Facebook-irodalmárt, akik érdemesek a figyelmetekre. (Folytatás kommentben lehetséges, sőt!)
Európai polgárnak született, mégis itthon maradt: „Ugyebár azt a helyet hívjuk otthonnak, ahová olyankor megy az ember, ha semmi oka nincs, hogy bárhova menjen.”