„Tovább gázlángoz a párt” – így jutottunk el Majka Csurran, cseppen című daláig

–

Amikor 2018-ban Krúbi berobbant a köztudatba Orbán, verd ki a Ferinek című és refrénű számával, amelyben nevezett politikusokat egy nyilvános vécében kapják rajta, a legtöbben azt sem tudták, most akkor melyik polcra tegyék a rappert: trash előadó-e, akinek volt egy ilyen durranása, vagy az eddigi legbátrabb rapper, aki a lehető legobszcénebb módon ordítja a képünkbe azt, amit mások ki se mertek mondani. (Ma már, számos performance-nak is beillő, hatalmas tömegeket vonzó koncerttel, illetve egy sor kőkeményen rendszerkritikus dallal később tudjuk a választ.) 

Krúbi sikere rádöbbentette az országot: olyan sokáig nem volt divat (mersz? lelkesedés? gusztus? lehetőség?) nyíltan aktuálpolitikával foglalkozni a dalszövegekben, hogy a mind erősebb igény és az utóbbi évtizedek belpolitikája által szolgáltatott muníció robbanásszerű nászban egyesült a rapper munkásságában. 

Krúbi szélsőséges – és jegyezzük meg: okkal, gyakorlatilag irodalmi eszközként alkalmazott – obszcenitása ugyanakkor egyértelműen kijelölte azt az utat, amely a hatalmas siker ellenére mindig is legfeljebb párhuzamosan haladhatott a klasszikus rádióbarát popsztárok karrierjével. 

Nem mintha Krúbinak lettek volna efféle ambíciói – mindezt csak azért fontos látni, mert megadja a választ arra, miért volt képes ekkorát szólni Majka Csurran, cseppen című száma: ezúttal Magyarország egyik első számú, rádiók által játszott, abszolút mainstream előadója (nem mellesleg egyik legismertebb tévés arca és legértékesebb celebje) csinált valami olyasmit, amire eddig nem volt példa. 

Vissza a gyökerekhez

Mindebben nincs semmi meglepő: a 80-as évektől a hiphop Amerikában óhatatlanul a 60-as évek protest songjait is túlszárnyalva politizáló műfajjá alakult. A rendőri túlkapások, a rasszizmus, a kilátástalanság, bűnözés, a nagyvárosok élhetetlen negyedeiben magára hagyott fekete közösség társadalomkritikája alapvetéssé vált a szövegekben. A világ zenerajongóinak jelentős hányada tulajdonképpen innen értesült az afroamerikai közösség valós problémáiról. 

A 90-es évekre aztán világszerte átvette az uralmat a slágerlistákon a gengszterrap, s bár a low-ridereknek, a börtöntetkóknak és a bandatagságot jelképező színes bandanáknak (kendőknek) vajmi kevés közük volt a posztkommunista, kis polskis-locsolóöltönyös magyar valósághoz, talán pont ezért ütött be ez az esztétika: az eszképizmus egy fajtájaként tekinthetünk rá. 

Érdekes például, hogy a „gettó” kifejezés elsődleges jelentését miként változtatta meg teljesen a műfaj: a holokauszt okán a kontinensen és idehaza teljesen más értelemben használt szót az utóbbi 2-3 évtizedben már lepukkant, bűnözéssel teli városrészekre értik. S hogy még egy csavar legyen a történetben: ez – bár jelentésbeli köze nincs ahhoz – nem ritkán egybeesik területileg az egykori gettókkal. Ide kívánkozik persze a közös metszet: a már nevében is társadalomkritikus Fekete Vonat Ghettosoul című interlude-ja, ahol a műfaj, a magyar társadalomkritika és a történelem összeér (a soul zenei műfajt és lelket is jelent angolul):

„az élet mire jó
ha nem érnek el a fények
ó, ez a gettó soul”

Na de nem véletlenül kötöttünk ki a gengszterrapnél: noha a 80-as évek magyar undergroundjának értelmiségi, sorok közötti politizálása után nem ez volt a papírforma, a rendszerváltás utáni másfél évtized legérdekesebb, olykor direkt politizálásba átcsapó társadalomkritikáját a hiphop hozta meg. Annak is a Los Angeles-i Compton városrészből érkező, Ice Cube, Dr. Dre és Snoop Dogg nevével fémjelzett ága, amelyet csont nélkül ültetett át a budapesti éjszakai életre a Ganxsta Zolee és a Kartell, illetve Dopeman.

Itt van például Dopeman már-már legendás Megbaszlak című számának utolsó versszaka 2002-ből:

„Az igazság jelenti neked a fenyegetést 
mert ebben az országban a rendőrök a bűnözőktől kapják a fizetést 
mindenki korrupt 
vehetsz magadnak orvost képviselőt vagy zsarut

és ha eltűnik, mondjuk, 100 millió 
egyből tudod, hogy odafent működött a rafkó
ti a nagymenőktől féltek, de elmondom én nektek 
hogy az igazi szemetek nem a börtönökben ülnek 
bársony székük van és szabadon rabolnak 
a védelmi pénzt nevezed TB-járuléknak”

Ugyanebben az évben Ganxsta Zolee Az utolsó állva maradt emberben:

„Mert mindenkinek a magánügye a hit, 

Egy diktátor amit mond, azt soha el ne hidd! 
Annyi a jogod, hogy semmit sem tehetsz, 

És bárgyú birkaként csak egy dolgot szeretsz.
Én ezt gyűlölöm, nem kell vezető, 
Mert én vagyok az igaz, a gonosz meg ő.”

A fent említett Amerika–Magyarország párhuzamra utal a rá jellemző szarkazmussal Mikee Mykanic is hét évvel ezelőtti Mr. Szar című számában, miközben ugyanolyan rendszerkritikus, mint elődei:

„Ez itt Los Angeles… Lófaszt! Bazmeg, ez Las Gebasz.
Az se az, ez se az, itt nincs mindennapos biztonság,
Már mást jelent, hogy a kezed hogyan teszed piszkossá,
Fönn persze megússzák, össze-összejön nekik,
Szó szerint gáz… Több szem többet könnyezik.

A keraszagot keresi, nem a Rolex órát,

A disznó a pitibe üti be a konnekt-orrát,”

Az utolsó két sor értelmezéséhez: keraszag = marihuánaszag; a disznó = rendőr analógia a XIX. századi Nagy-Britanniából ered, és a rendőri korrupció, illetve hatalommal való visszaélés megfelelője az angolszász szlengben. Például:

„I don’t eat a pig, cause a pig is a cop” („Nem eszem disznót, mert a disznó az rendőr”) – hangzik az ír House of Pain 1992-es emblematikus dalának, a Jump Aroundnak az egyik sora. Ennek humorosan kifordított magyar parafrázisa az Akkezdet Phiai Mivel játszol című számában 2003-ból: „Nem eszem rendőrt, mert a rendőr az disznó”.

Az underground hiphop persze mindig is megmaradt a társadalomkritikus vonalnál – de hát a műfaj alaptematikája a törvényenkívüliség, rendszerkritikusság, legyen szó a marihuána legalizálásáról vagy a metrókocsik összegraffitizéséről. 

Az Kartell- és Dopeman-szövegekben oly gyakran előforduló 187-es megnevezés például a kaliforniai rendőrség kódneve a gyilkosságra – ez nyilván jól mutatja, hogy a hazai gengszterrap sok esetben póz, stílusgyakorlat csupán.

Nem véletlen, hogy a cikk első felében ennyi mindent kell magyarázni, és annak, aki nem hallgat rendszeresen hiphopot, az lehet a benyomása, hogy a felét se érti az elhangzottaknak: a rejtjeles közlés a rapszövegekben a nyelvi leleményekeire való törekvésen túl az illegalitással való kacérkodásból, a mindenkori utcai szlengből fakad.

Egy dolog azonban világos: a korrupt, hatalmával visszaélő rendőr figurája közös ellensége a játszótereken füvet szívó tizenéveseknek, a nem legálfalra fújó graffitisnek, és az alvilág kishalainak is – egyben a korrupt politikai elit csatlósa is, aki a kicsiket bántja, a nagyokat, a „főnök spanjait” engedi futni, sőt. Ez a motívum Majka Bindzsisztánjában is előkerül.

Apu, vedd meg nekem a várost

A kétezres évek második felére aztán a hiphop – addig példátlan módon – Magyarországon is átvette az uralmat a rádiókban. Addig a néhány mainstream előadó (például a Yozsefváros című számukban a kerület vadromantikáját megéneklő Animal Cannibals, a Fekete Vonat vagy a már említett Ganxsta–Dopeman-tengely) inkább csak afféle mentsvár volt azoknak, akik nem az eurodance/boy- és girlband/fényesre vikszolt rádiósláger szentháromságában képzelték el a zenei ízlésüket, és a gitárzene is hidegen hagyta őket. 

Ekkortájt azonban kinőtte magát egy sor újgenerációs, self-made előadó, aki zeneileg a hiphopban gyökerezett. Fluor Tomi nevét például talán kevesen várnák felbukkanni ebben a szövegkörnyezetben, de ő is az undergroundból indult, sőt, a Wellhello másik tagja, Diaz is – és ha jobban belegondolunk, nehéz volna sikeresebb társadalomkritikus-politikai üzenettel megpakolt dalt mondani az utóbbi két évtizedből, mint a rádiókban is rongyosra játszott, 40 milliós YouTube-megtekintésnél járó APUVEDDMEG, ami simán értelmezhető a NER-lovagok paródiájaként is. A dal maga ugyan zeneileg távolról sem hiphop, az attitűdjét illetően viszont maximálisan:

„Sukárság, rajság, fainság
VIP vagyok, ne is nézd a listát

Nem tárcát hordok, talicskát

Itt van a kártyám, lazíccsá’
A számlát meg se kérdezem
Két koktél negyvenhétezer”

Az irónia miatt egyértelműen ide kapcsolódik a hasonló eszközökkel operáló, ám egészen szélsőséges performance-jellegű klipjeiről és koncertjeiről ismert Dé:Nash, aki mesterien karikírozza a magyarkodó toposzokat és a NER-ideológiát – fapofával, ami miatt számosan nehezen döntik el, melyik oldalon is áll. (Előképe: a Bëlga, nevezetesen a Nemzeti hip-hop.) 2021-es, Döbrögi című száma például:

„Nemzeti nagytőkés réteg
Remélem, végre megérted
Hogy kibaszott nemzeti érdek
A nemzeti nagytőkés réteg
Újságíró, kérem, hagyjon
Interjút nem szabad adnom
Soros háza táján takarítgasson
Mennem kell, kisköcsög, indul a jachtom
Nem akarok elkésni, vár rám egy tender
Okosan becsusszanok az első helyre
A kocka már a kiíráskor el volt vetve
De ne legyen kétséges, tiszta a verseny

Lehet, nem én csinálom a lеgjobb áron
És az is, hogy túllépek az időkorláton
De nekеm van jó poziban a legtöbb barátom
Az összefüggéseket ne kérjed számon”

A Keresztes hadjárat 2019-ben pedig a régmúlt történelmét kutyulja össze a jelen világpolitikai-ideológiai viszonyaival:

„Erdogan, nézzél rám
Keresztény, muzulmán
Nem tesók, vágom ám
Jóféle hagyomány
Van itt más dolog
Viszont azt gondolom

Fontos neked az, hogy illiberal legyen a flow

G.cinagyot dörren nálunk most a Viktor apó
Felejtsük hát inkább most el, hogy gyűlöljük egymást
Gyere, tesó, mészároljunk le egy jó pár migránst
Ergodan mosolyog
Jobbat is mutatok
Utána eredünk, vadászni hív
Megdobban bennünk a baráti szív
Rénszarvas nincsen
Erdogan, kincsem
Mire lövünk? – kérdem tőle, hatalmasat kuncog
Ellenzéki újságírók, tanárok és kurdok”

És bár látszólag vajmi kevés köze van mindennek Majkához, ha picit jobban megnézzük, körbeér minden – csak helyére kell raknunk még néhány kirakósdarabot. 

Vissza a jövőbe

A hiphop műfajának mindig is erős kapcsolódása volt az azonnalisághoz: a freestyle (azaz a valós időben megszülető szövegek) mellett a gyors reagálás is a sajátja. A mainstreambe való betörés után ezt a folyamatot hosszú időn át jelentősen lassította persze a lemezcégek bürokráciája – a YouTube és a közösségi média térhódításával ezt a fegyverét kapta vissza a műfaj. 

Az undergroundból a mainstreambe jutó, mindkét szegmensben sikeres Hősök 2022-ben adta ki Fákkjú című számát, amelyben a katatörvény és a rezsicsökkentés lenyomatát láthatjuk.

A szöveg ereje, dühe és direkt közlései egyértelműen az underground hagyományokat idézik, míg az együttes elérése a mainstreamből érkezik – ily módon talán ez áll a legközelebb Majka Csurran, cseppenéhez:

„Tekerd fel a fűtést, hogyha beüt a freeze!
Itt egy újabb poszt-covid non-stop home office
Öltözz fel! Különben rá fogsz fázni

Lenne egy újabb melóm, csak már nem tudok számlázni…

Mivé lett ez az ország? Csak kapargatjuk a morzsát
Orrba szívják fel a sok port, és ez már sportág
Guten montag ya’ itt egy újabb hét ya’
Felkészülünk rá, hogy hogyan vesszük be a brét 
Megy ez nekünk szépen, mint a napi rutin
Csak fohászkodunk istenhez, kit úgy hívnak, hogy Putyin
Aztán sírunk, mert a nyakörv nagyon-nagyon szorít
A béka segge alatt vagyunk, mint a magyar forint
Katasztrófa, itt a Madafaka, rest in peace, KATA
Akasztófa – seggedbe nagy lófa’, ha többet szeretnél,
Előtted egy sorfal...”

Funktasztikus, noha mindig is kritikus dalai sokakat elértek, sosem volt mainstream előadó. Rendszerkritikus annál inkább. 2020-as Hungária hullámvasút című szövege például így hangzik:

„Fanyarország annyira szépül, hogy az ember beleszédül,
Sikerült eldönteni már végül, stadion vagy mauzóleum épül? (Mindegy)

Hazug kártevők vezetőszáron vezetnek,
A nemzet lábtörlője lettem, nem nagymenő gázszerelő.
Nem hall, nem lát, nem pofázik, elmegyek mellette.
De milyen már, amikor egyszerre fenyegetnek romák és neonácik. (Abszurd)
Elviccelitek, de szinte semmi nem változott.
A néhai Erdős Péter az erdélyi Demeter Szilárdba reinkarnálódott, hopp!
Elszakadt kábelek, unottan ülnek a káderek nyugodtan.
Élesebb kanyarok, kilazult csavarok, már fejjel lefelé a hurokban.
Cipelem a súlyt, mára divatja múlt, fogalom lett a becsület, elandalít.
A megalkuvó magyar nép csak lustán lapít,
Amíg szakadékba szalad a hullámvasút.” 

Legújabb vonatkozó dalának klipjében pedig Puzsér Róberttel idézik meg a szovjet időket, miközben Funk a magyar külpolitikát és a „régenmindenjobbvolt” felfogást szedi darabokra:

„Bye-bye Szása.
Akarom mondani viszontlátásra!
EUtanázia, EUrázsia, dászvidányia.
Valójában el sem mentetek, 
A szívünkben itt maradtatok, 
Usankában medvét táncoltatok örömömben. (Hurrá!)
Kisködmönben a ködben,
Nu pagagyi, maradi, wannabi. (Szpászibá.)

Szerjózsa, halvány őszi gázrózsa.
Ne zárjátok el a csapot! Becsszóra
Ha fázok, majd balalajkázok. (Pázsáluszta.)

Közkívánatra zsákbafutó-verseny,
Megint ingyenes táborozás lesz Recsken.
Ez kemény, mint a monolit, 
Ha nincsen kodein, akkor majd megteszi a krokodil.
Egy ledolgozott élet után vár a Csillag Szálló.
Na gyerünk, tapsolj, kopasz,
Különben elvisz az ÁVO. (Pravda.)
Yandex világháló, Sputnik News,
Ócseny hárásó.”

Soro(so)k és rímek között

A 80-as évek fent már említett, értelmiségi, sorok között olvasós rendszerkritikája rendkívül izgalmas módon született újjá az alternatív hiphop néhány évvel ezelőtti felvirágzásakor. A „nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag rég elfogyott” analógia egyébként Majka új dalában is előkerül. A gengszterrap dühétől eljutunk a kiábrándultságig – például Krúbi A Tankcsapda sem hazudott mindenben című számában (2023):

„Tudom, hogy fáj, hogy négyévente koppanunk
Tudom, hogy állítjuk, hogy ha megint így lesz, mindent itt hagyunk
Tudom, hogy négy év múlva végül újra itt maradunk
Tudom, hogy egy NER-ből valók vagyunk”

Ugyanez a gondolatkör, csak Gege futballanalógiás, játékos stílusában (Kelet, 2018):

„Ez a „már nem is jobbról álmodunk, csak melegebbről”, 
Ez a luxus, a tele bendő nem elegendő

Ez egy rendszer, de mindennap megmegyek ettől
Ez a Koplárovics Béla meg a megye kettő
(…)
Ez a közmédia? Nem, ez a pártpropaganda”

Nem hagyhatom ki a sorból Beton.Hofi és Hundred Sins Bagiráját sem, amelynek részlete rendszeresen feltűnt tüntetések molinóin, tábláin is:

„Be-be-belehalok, milyen szabad ország ez
Anyámnak írok SMS-t, és az Orbán les”

A 2024-es influenszertüntetésen Azahriah beszéde pártpolitikától függetlenül, de szintlépésnek számított: az ország első számú popsztárja, aki szövegeiben itt-ott elég egyértelművé teszi a véleményét persze, nyilvánosan állást foglalt egy fontos közéleti kérdésben – ami a Kaleta-ügy és a kegyelmi botrány miatt egyszersmind politikai ügy is.

Lipsi rapper fideszes f.sszal

Ezzel pedig meg is érkeztünk a jelenbe: amikor ugyanis az underground düh, a műfaj azonnalisága és a közösségi média ereje összeér, olyan gyöngyszemek születnek, mint Bongor 2024 decemberében droppolt Hipománja, amelyben a kőkemény rendszerkritika mellett a legszebb beef-hagyományokat eleveníti fel Bohár Dánielnek címezve. (Hogy mi az a beef, a diss track és hasonlók, azt ebben a korábbi cikkemben tudod elolvasni.) 

„ez egy libsi rapper
de a faszom fideszes
love me tender
és a behatolás sikeres
mint egy ruszki hacker
hogy én mikor vagyok hiteles
azt tudni nem kell
csak legyen krumpli gangbang!

 nem hallottam ennyiszer a háború szót
akkor se, mikor ’99-ben még gyerekkoromba’ 
Szabadkán a szomszéd utcában két lakóházba 
becsapódott egyébként egy NATO-bomba

de tovább gázlángol a párt
A hangszálaidon hárfázzon a rák
27 százalékot áfázzon anyád
nyaraljon má’ Csádban a p.csád!”

 Így jutunk el a Csurran, cseppenig:

soktényezős, rendkívül összetett folyamat ez, amelyben jogosan vetődik fel újra meg újra a hitelesség kérdése is. Mennyire lehet hiteles a Szigony utca hangja Los Angeleshez képest – vagy mennyire hitelesen kritizál az, aki közben „civilben” a NER-es tulajdonú/tulajdonrészű tévé húzóneve.

Egyrészt azt hiszem – és mire ide jutott a cikkben, reményeim szerint más előtt is ez körvonalazódott –, ebben az országban, s ennek az országnak a zeneiparában soha semmi nem fekete-fehér. S hiába mondja az egykor Orbán Viktor-mellszobrot rugdosó, most magyar nemzeti hiphopról szónokoló Dopeman, hogy a Fideszt szidni manapság kifizetődő: ez jól hangzik, de millió példával cáfolható. Mondtam ám, hogy körbeérünk: a múlt ködébe vész, de Majka rapkarrierje épp Dopeman holdudvarából indult. Minden mindennel összefügg tehát. Igaz, Krúbi már jó ideje megmondta: Ganxsta Zolee tehet mindenről. 

Csepelyi Adrienn