–

Krajnyik Cinti régóta szemez Szűcs Péter regényével, a Dharmával. „De valahogy elsodort az év (és egyébként is gyalázatosan keveset olvastam idén, sajnos). A Kaliforniában élő fogadott nővéremnek már elküldtem ajándékba karácsonyra, most pedig magamnak is megrendeltem, hogy ha lesz egy-két lopott órám, akkor az ünnepek alatt én is elolvashassam. Petit régóta ismerem, és nagyon kedvelem, a könyv borítója meseszép lett, és úgy hallottam, a történet is magával ragadó.”

Kégl Ági Orvos-Tóth Noémi új könyvét, a Szabad akaratot olvassa majd a fa alatt, miután befejezte Ethan Hawke új regényét, A sötétség ragyogó sugarát („Kösz, Gyárfás Dorka, az ajánlást”), és a Mégis mondj igent az életre című Viktor Frankl-könyv is érkezik vele haza Londonból a bőröndben (erről meg ITT írtunk korábban). A Szabad akaratot ezért választotta Ági: „Már közel egy éve terápiában vagyok, aminek nagy része természetesen a gyermekkori és az örökölt traumák körül forog. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv is tud hozzáadni ehhez a belső munkához!”

Kerekes Anna most fejezte be Asperján György Fogadj szívedbe – József Attila életregénye című könyvét, amit még nyár végén kezdett el, „de félbehagytam, mert elkezdődött a taposómalom: sok munka, iskola. Fantasztikus, mert hiteles adatokból dolgozott az író, nincs semmi hozzáköltve, mégis regényszerűen jelenik meg benne József Attila élete, egészen a fogantatásától kezdve (vagyis a Mama életét is megismerjük) az öngyilkosságáig. Megható, elgondolkodtató könyv, amelyből József Attilát hús-vér emberként ismerjük meg, nem csupán lelki problémákkal küszködő költőóriásként. Emellett már tradíció, hogy pár éve minden karácsonykor elolvasom egyik kedvenc íróm, Truman Capote Egyszer, karácsonykor című novelláját Az éjszaka fája című kötetből. A történet csodálatos és drámai, és leendő pszichológusként is órákig tudnám elemezni, de ami a leginkább elkápráztat benne, az a szerkezeti tökéletessége, az a zsenialitás, amivel Capote megírta.”

Iliás-Nagy Kati José Saramago Vakság című regényét kezdi el. „Ezt a könyvet még egy ismerősöm ajánlotta, amikor lelkesen újságoltam neki, hogy végre újra kiadják Stephen Kingnek Az írásról szóló könyvét, és hogy azonnal meg is rendeltem. Mondta, hogy ő ugyanígy volt a Vakság című regénnyel, ami szerinte az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvasott. Végül a férjem születésnapjára vettem meg.* A könyvben egy névtelen ország névtelen városában járvány üti fel a fejét, amelynek hatására az emberek elveszítik a látásukat. Hogyan alakul át az élet, a világ, hogyan fordulnak ki önmagukból az emberek… Elég aktuális kérdések, nem igaz? José Saramago Nobel-díjas író, akinek egyik könyvét hazájában, a katolikus Portugáliában hatalmas botrány kísérte, ugyanis a Jézus Krisztus evangéliuma című regényében Jézust nem Isten fiaként, hanem emberként ábrázolta. A hazáját végül elhagyta, a Kanári-szigetekre költözött, és ott is halt meg 2010-ben.”

(* Jeleztem Katinak, hogy én is gyakorta veszek „véletlenül” olyan könyvet másnak, amelyet valójában én szeretnék megkapni, mire nevetve azt válaszolja, hogy: „Most, hogy mondod, néhány éve anyukámnak vettem meg Jane Austen Emma című regényét karácsonyra, ami azért érdekelt, mert olvastam J. K. Rowling életrajzát, amely szerint ez volt az írónő kedvenc könyve gyermekkorában, amit újra és újra elolvasott – a szerző.)

Mózes Zsófi bevallja, az ünnepi zsongásban nehezen tud elmélyedni hosszabb történetekben. De most jön végre egy kis nyugalom, úgyhogy olvashat. „A szívem csücske a kortárs irodalom, úgyhogy az idén Závada Péter Gondoskodását hagytam az év végére. Ha nem olvastam volna korábban Závada-verseket, biztos, hogy már csak a borító miatt is a kezemben marad a könyvesboltban a kötet. Bánfi Brigitta képzőművész a legkülönbözőbb korokból származó falfestmények részleteiből alkotta meg ezt az egyveleget, ami egy levehető, fekete haskötőt kapott. Kívül-belül mesteri. Bekerül még a fa alá a Presser könyve 2 és a Mélylevegő projekt Elmerülője is.”

Trembácz Éva nemrégiben itthon járt, és ezeket a könyveket spájzolta be magának: Bányainé Nagy Judit – Fancsikai Eszter – Tapasztó Orsi Nem akarok beleszólni, Kate Turner Zero waste konyha, Viktor Frankl Az élet értelméről, Tisza Kata Egyedül, David Attenborough Egy élet a bolygónkon. „Persze, mindegyik nem fog beleférni a két hét szabiba, de ezekre nagyon kíváncsi vagyok.”

Marossy Kriszta egy héten át teljesen egyedül lesz odahaza karácsony után, „így a maradékok felzabálása után a könyveket is felzabálom. Kétkörös filmes támadás után elolvasom a végre könyvben is megjelent West Side Storyt. Aztán jön Deborah Feldman új könyve, az Exodus, ami az Unortodox folytatása, és valahogy a kiugrásnál is jobban érdekel a nő, aki maga építi az életét és a maga módszereivel fejti fel a létének gyökereit. Talán azért, hogy a fiának már saját magán átszűrt értékrendet adhasson át. Bevallom, irtózom a felkapott motivációs trénerek, megmondóemberek világától, de a tekintete és a múltja miatt mégis adok esélyt Jay Shetty Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyvének is, ha már ebben a hörgő, ordító, útkereső világban egy jó ideje ebben tényleg csak a csendet keresem.

Ha pedig itt tartunk, akkor végre egyben megpróbálom megemészteni a Bhagavad-gítát, amely szanszkrit filozófiai költemény, a hinduizmus egyik legszentebb, legfontosabb könyve, és nekikezdek Dinah Rodrigues Hormonjóga könyvének is, mert tudom és hiszem, hogy nem értjük a működésünket. Mondhatnám, hogy felkészülök egy újabb szakaszra, ami a női létem szerves és szép része lesz!”

Pásztory Dóri beleveti magát a varázslatok világába az idén karácsonykor. „Harry Pottert fogok olvasni. Barni most nőtt bele, úgyhogy nem halogatom tovább e a súlyos hiányosságom bepótlását.”

Both Gabi Adamik Zsolt Távoli korom – Örménykút című könyvével ajándékozza meg magát. „Adamik Zsoltot eddig kiváló meseíróként ismertem (Bidedombi szörnyhatározó, Ördögbőr grófja), most azonban nagyon meglepett ezzel a lírai hangvételű, 52 rövidebb-hosszabb karcolatból álló (minden hétre egy szöveg?), meghatározhatatlan műfajú (töredékregény?), tetszetős könyvecskével, amelynek annyi olvasata van, ahány olvasója.

A mesebelinek tűnő név – Örménykút – valóban létező település Békés megyében, annak is a Szarvasi járásában. Örménykút valószínűleg a gyerekkori nyarak helyszíne, a szlovák felmenők otthona, ebben a kötetben pedig a boldogság és a nyomorúság megfejthetetlen keverékének hű lenyomata. Szívszorítóan szép olvasmány. Letaglózóan gyönyörű sorok, amelyeket kifejezetten támogatnak Vas Ágnes egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult érzelmeket megjelenítő illusztrációi. Erős világépítés, fikció és valóság, zsigeri irodalom. Olvassátok el, ha még sikerül beszereznetek!”

Gabi lobbizott, hogy még egy könyvet hadd ajánljon, hát lehet neki ellenállni?

„Esterházy Miklós Az Öreghegy meséi című kötete volt a második nagy meglepetés az idén olvasott könyvek közül. Esterházy néven publikálni egy könyvet, minimum kockázatos. De hát mi mást tehetett volna Esterházy Péter legfiatalabb fia, ha egyszer »kirobbant« belőle ez az írás az Öreghegyről? Nem kérdés. Megírta, sőt meg is rajzolta. A tusrajzoknak tűnő illusztrációk is mutatják, mennyire meghitt, belső történések kerültek a papírra. Minden oldallal egyre magasabbra kerülünk az Öreghegyre vezető úton. Nem tudom, mennyire valók gyerekeknek ezek a rövid történetek. Lehet, hogy nagyon, lehet, hogy semennyire. A bennem élő gyereket mindenesetre boldoggá tették. Alig vártam az estéket, amikor végre minden elcsöndesedett, és önfeledten sétálgathattam az Öreghegyen, Esterházy Miklós mindig erősen fogta a kezem, kinyitotta a szívem, sírtam-nevettem, mentem vele.

Ez a jelentéktelennek tűnő kötetecske lehet, hogy azt jelzi: jelentékeny író lehet Esterházy Miklósból, ha hagyja. Lírai próza, mesélői hangnem, Lázár Ervin is mosolyogva olvasná, de az biztos, hogy a Péter nevű hársfa lenne a legboldogabb olvasó, aki »a mi kertünk fáinak királya«, ahogy Miklós írta ebben a varázslatos, szívből szakadt történetben.”

 

Ti jöttök: mit ajánlanátok egymásnak, nekünk olvasmányul az ünnepekre?

Összegyűjtötte: Kurucz Adrienn, aki mint mindig, most is biztosan előkapja Gerald Durrell Korfu-regényeinek valamelyikét (a trilógia most jelent meg egy kötetben!), mert azoktól mindig jó kedve lesz, és mert egyfajta tanulmánykötetnek tekinti gyermekneveléshez, ha ez elsőre talán furcsán hangzik is.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Anastasiia Krivenok