50 éves lett Mikrobi: a zsémbes robot, aki belopta magát a szívünkbe

–

Mikrobi, a XXI. századba képzelt, önálló entitással rendelkező univerzális háztartási robot úgy röpködött az űrbe, mintha csak a sarokra ugrott volna le tejért. Fő feladata az volt, hogy pesztrálja a család végtelenül elkényeztetett kisfiát, Peppét. (Emlékeztek? „Peppe szeleti döndöt, dönd szeleti Peppét.”)

Talán épp Mikrobi figurája ihletett engem arra 15 éves koromban, hogy az úgynevezett „politikai szövegmondóversenyre” – mert ilyen is volt még 1983-ban – készült írásomban arról fantáziáljak, hogy a kétezres években már robotok vesznek körül bennünket. A megyei versenyt megnyertem, és lám, a robotok is megnyerték a XXI. századot. Sőt, ma már tényleg bárki röpködhet az űrben, ha van rá elegendő pénze.

A gulyáskommunizmus után nem sokkal, a fridzsiderszocializmus idején, 1976-ban kezdte sugározni a Magyar Televízió a 13 részes Mikrobit, amit megelőzött egy hosszú rádiósorozat. Botond-Bolics György mérnök-író fejéből pattant ki az ötlet, hogy készüljön egy intergalaktikus térben játszódó edukációs sorozat a gyerekek számára, amelyben a tudományos híreket összekapcsolta a fantasztikummal. Igen termékeny alkotó volt, ő írta például a Ma csoda… holnap valóság című könyvet, de az Így gondozd a Trabantodat című, akkoriban nélkülözhetetlen kézikönyvet is ő fordította.

Mikrobi figurája 1969-től egészen 1976-ig, nyolc évadon keresztül szombat délelőttönként a rádióhoz szegezte a lelkes gyerekhallgatókat.

Évadonként öt rész készült, és már abban is Csákányi László adta a robot hangját, ahogy aztán a rajzfilmsorozatban is.

Csákányi csodálatos orgánumát olyannyira szerették a hallgatók és az alkotók is, hogy a László Endre által írt Szíriusz kapitány című, szintén tudományos-fantasztikus rádiósorozatban is ő kapta a címszerepet. (Elképesztően hosszú volt a széria, egészen 1989-ig tartott, és kvázi a Mikrobit váltotta föl a rádióban, mert épp akkor kezdődött, amikor a robotmese véget ért.)

Mi köze van Kukorinak és Kotkodának Mikrobihoz?

Sok! Nagyon is sok. Ugyanis a Kukori… volt a legelső magyar rajzfilmsorozat a televízióban, amit ugyanúgy Mata János rendezett és Bálint Ágnes írta a forgatókönyvét, ahogy a Mikrobiét is. Bár Bálint Ágnes dramaturgként szerepel a sorozatban, az író pedig Botond-Bolics György volt a televíziós változatban, Mata János egy interjúban elmesélte, hogyan lett a rádiós Mikrobinak tévés „újraírása” – és hogyan kapcsolódik ehhez Bálint Ágnes:  […] „Az megint Bálint Ágihoz kötődik. Volt a Magyar Rádióban a Mikrobi-sorozat, a Kossuth Rádión ment, a gyerekek imádták. Kovács Bélának, a gyermekosztály vezetőjének a fiacskája is éppen abba a korba lépett, akiknek ez a sorozat szólt. Ő ösztönözte a papát, hogy miért nem csinál belőle a tévé szintén sorozatot. A televízió pályáztatta a gyerekeket, hogy küldjenek rajzokat, és volt a sztori, amit Botond-Bolics írt, ami televízióra használhatatlan volt, rádiójátékra jó, de televízióra nem. Ekkor Bálint Ági írt egy vadonatúj Mikrobit a televízió számára, no, volt indíttatás hozzá, megszületett az unokája, ő volt, aki a filmben lett a Peppe.”

Érdemes végigolvasni ezt a nagyon hosszú, vele készült interjút, mert rengeteg izgalmas dolgot mesél benne az akkori korszakról.

Képernyőanyuka és láthatatlan apuka – ilyen volt Mikrobi világa

Egy háromgyerekes, elég kusza család életét segíti Mikrobi a mindennapokban. Az anyukát Irinának hívják, (khm… helló, Szovjetunió, szia, Szojuz-36!), és szinte kizárólag a család otthonának középpontjában található visafonnak nevezett óriásképernyőn látjuk, ahogyan Mikrobinak utasításokat ad arra vonatkozóan, mit csináljon, és hova vigye el éppen a gyerekeket.

A mániája az, hogy „friss levegőn” legyen Peppe, ehhez viszont el kell utazni, mert azon a bolygón, ahol ők élnek, már nincs ilyen.

A nagymama szerepe is elég furcsa, nem az a kifejezett tyúkanyótípus, inkább minden feladatot Mikrobira tol. Bár ez nem volt jellemző Bálint Ágnesre, de amikor a lányaival készítettem egy interjút, azt mesélte nekem édesanyjáról Ágnes, a nagyobbik lánya: „Nem az volt a fontos, hogy minden tökéletesen le legyen porolva, hanem az, hogy a húgom hörcsögei jól el legyenek látva.” 

Peppe amúgy valóban elég idegesítő, nagyon elkényeztetett gyerek. Az, hogy Peppe mindig azt csinálja, amit akar, alapvető mozgatórugója minden egyes epizódnak. Minden sztori ugyanarról szól: Peppét nem lehet megakadályozni valamiben, ezért aztán el kell utazni egy másik bolygóra. Mikrobi pedig, ha folyton zsörtölődve is, de teljesíti a kisfiú vágyait. A kamasz testvérek többnyire mellékszereplők, ahogy mindenki más is. Főleg Mikrobi és Peppe csatározásáról szól a mese. És persze a bioreceptorról, ami többnyire „szépen fejlett agyhullámokat” mutat az idegen bolygókon Mikrobinak, ez pedig lehetővé teszi a bolygólakókkal való kommunikációt.

Az apa feltűnően hasonlít a Mézga családból ismert Máris szomszédra. Mindössze egyetlenegyszer jelenik meg: „ne zavarjátok, roppant elfoglalt” – mondja folyton a nagyi. Amikor viszont feltűnik, az nagyon emlékezetes, és kapcsolódik a kultikussá vált Peppe-mondathoz, amit én is annyiszor idéztem gyerekkoromban:

„Peppe szeleti döndöt, dönd szeleti Peppét.”

A DNS-szerűen egymásba kapcsolódó, folyton mosolygó divitonokról van szó, amelyek igen kalandvágyó természetűek. Mivel Peppe nagyon megkedveli őket, amikor az ő bolygójukon vesznek friss levegőt, addig hisztizik, míg végül Mikrobi megengedi neki, hogy hazavigyen néhányat. Ám a játék hevében elszakad a „DNS-fonal”, és pillanatok alatt osztódni kezdenek a „döndök”. Apa ekkor ront ki a szobájából, és persze megint Mikrobira hárul, hogy eltávolítsa őket. Ő űrhajó nélkül is azonnal képes kilőni az űrbe.

Fordítógép és visafon – amit Mikrobi már a 70-es években tudott

A Parallaxis nevű, roppant szórakoztató podcastot is szeretném a figyelmetekbe ajánlani, ebben az epizódban kifejezetten a Mikrobiról beszélget egy fizikus, egy mérnök és egy újságíró. Mikrobi popkulturális szerepét is tisztázzák, de a moduláris felépítéséről is beszélgetnek: ott hallottam azt a roppant találó mondatot is, hogy

Mikrobiba a kádári Magyarország személyiségjegyeit programozták bele,

és valóban. Mikrobi majdnem akkora lúzer, mint Gusztáv, a másik általam imádott rajzfilmfigura. Hiába van birtokában az univerzális tolmácsgépnek, hiába őt szánják a megoldónak, mégis az emberek látják a probléma gyökerét, ő maximum kivitelezi ezeket.

Érdekes, mennyi minden megvalósult abból, amit akkoriban még csak rajzfilmekben láthattunk. Ma már teljesen normális, hogy a képernyőn keresztül kommunikálunk egymással, és akkor is nekivághatunk a világnak, ha egyetlen idegen nyelven sem beszélünk, feltéve, ha vásárolunk egy fordítógépet, ami már nem is annyira elérhetetlen áron kapható.

Mata János azt mondta a már említett interjúban, hogy: „Én ott voltam a magyarországi számítástechnika bölcsőjénél a KFKI-ban, hiszen ott dolgoztunk a Mikrobin. A számítógép rajzolni nem tud, két lehetőség van: az egyik, amikor megrajzolod, ez a kompjúterszerű animáció, itt adsz „lelket” a figurának, ezt a gép nem tudja sohasem megtenni. A másik a kompjúteranimáció, amikor maga a gép dolgozik, lemásolva például egy kutya figuráját, ez utóbbi nem animáció szerintem. Az igaz, hogy számtalan számítógépes program született már, ami segítheti a jövő rajzfilmeseit.”

A „jövő”, vagyis a jelen rajzfilmesei valóban elképesztő technikai lehetőségek birtokában vannak ma már, de néha bizony nagyon jólesik végignézni egy-egy ilyen nyugodt tempójú rajzfilmet. Engem most megint elvarázsolt a sorozat, amikor a cikk miatt újranéztem néhány részt.

Ha ezek után te is kedvet kaptál arra, hogy újra belenézz a Mikrobiba, mind a 13 epizód látható a Nemzeti Archívum oldalán. 

Both Gabi