–

Győr-Szabadhegy egyik meredek utcájában nőttem fel, ahonnan élmény volt szánkóval lesiklani, mikor mindent betemetett a hó. A többméternyi fehér takaró mindent lelassított, mi mégis azt akartuk, hogy apukánk gyorsan fusson a szánkóval. Lábakat fel, kezdődhet a ropogás!

Versmondás a templomban. Anyu csenget, mert érkezik a kis Jézus. Közös éneklések, masnival átkötött, kedves meglepetések. Gombócos töltött káposzta, halak, és egy hatalmas, feszesen záródó doboz, amiben a mindent átható illatú penészes sajtok bujkálnak.

A sajtfelelős mindig is a nagynéném volt, aki egy Párizs melletti kisvárosban növesztett új gyökereket

Francia férjével és két gyerekükkel az elmúlt 20 évben szinte minden évben útra keltek, hogy itthon, együtt töltsük a karácsonyt. Nyakukba vették az ezer-négyszáz kilométert, és egy-két hétbe sűrítettünk minden közös örömet-bánatot, amit a telefonzsinórok évközben nem bírtak el.

„Mindig a következő találkozásra gondoljatok!” – mondta nekünk minden búcsúzáskor a nagymamám, aki hosszú évtizedekig Ausztriából járt haza az ünnepekre. Már rutinos volt ő is, és a családunk többi tagja is – mindannyian találtunk valamiféle utat a távolság leküzdésére.

A magyar és a francia hagyományok egybegyúrása sosem direkt módon történt, csak úgy áramoltak az események. Voltak ilyen dalok, olyan dalok a karácsonyfa pislogó fényének és a csillagszóró szikrázásának kíséretében. Voltak ilyen ételek, olyan ételek az ünnepi terítővel borított asztalon, amire törvényszerűen mindig ki-kiborult egy kis vörösbor.

A szaloncukrot a francia nagybácsim kötözte, neki van ehhez a legnagyobb türelme. Én persze szóval tartottam, botladozó kisiskolás nyelvtudásommal: „Ça va?” – „Ça va.”

Az igazi plot twist akkor következett, amikor a nővérem és a férje megismerkedett

2011-et írunk, épp a Rolling in the Deep című Adele-szám szólt szüntelenül, és két ünnep között, három hónapnyi együtt járás után meglátogatott minket a fiú Bajorországból. Ekkor kezdődött a stollenek, mézes puszedlik, Feuerzangenbowle-k érája – ami azóta is tart. Nekem mindegy is, hogy a Csendes éj az Stille Nacht vagy Douce nuit, úgyis elénekeljük mindhármat. Hamisan, de annyi kedvességgel, hogy akár még tisztán is hangozhat.

A második csavar akkor történt, amikor 2022-ben fél évig egy dél-francia kisvárosban éltem. Bár az ünnepi időszak nem esett bele, az ott kötött barátságok folytatásaként később sokat tanulhattam a provence-i karácsonyról.