„Figyelj, Viktor, ne haragudj, ma este a jövendő anyósomékhoz vagyok hivatalos. Feltétlenül oda kell mennem, nem tudok itt maradni az előadásodon. Légy oly kedves, és mondd meg nekem gyorsan, hogy mi az élet értelme!”

Így képzelte a könyvbe beemelt kis anekdota szereplője, hogy ez milyen egyszerű lesz. És bevallom, néha még én is így képzelem: hogy egy bölcs ember vagy egy okos könyv majd megmondja a tutit. Nem mondja meg… sajnos. Vagy nem sajnos. De bizonyos jelenségekre mégis másképp tekintek az olvasottak hatására, és ettől egy picit megváltozott az életem.

Egyszerűen megkönnyebbültem.

Mert én bizony korábban hajlamos voltam azt gondolni, hogy a boldogság átszakított célszalag, virágkoszorú, pezsgődurranás, csinnadratta. Amikor majd odaérsz – hová is? Ehelyett Frankl azt mondja, hogy a boldogság majd úgy mellesleg bekövetkezik, te csak tedd a dolgodat.

Mielőtt végigvenném a számomra legemlékezetesebb gondolatokat tőle, ismerjétek meg egy kicsit jobban őt.

Viktor Emil Frankl története

1905-ben született Bécsben, egy zsidó család három gyereke közül középsőként. Szülei állami hivatalnokok voltak, jólétben éltek – egészen addig, amíg be nem köszöntött az első világháború.

Viktor már háromévesen orvos akart lenni. Négyévesen szembesült azzal, hogy van valami, amin minden embernek keresztül kell mennie: a halál.

Gimnazista korában kezdett pszichológiával és filozófiával foglalkozni. Már az 1921-es, két évvel az érettségije előtt tartott előadásának címe is ez volt: Az élet értelméről.

Még húszéves sem volt, amikor írt egy levelet dr. Sigmund Freudnak, és mellékelte az egyik dolgozatát. A híres pszichiáter erre Frankl engedélyét kérte, hogy közölhesse az írását. Frankl még évtizedek múltán is hitetlenkedve emlékezett vissza erre az esetre. Csaknem három évvel a levélváltás után Viktor egy bécsi parkban sétált, és észrevett egy férfit, aki ismerősnek tűnt. Frankl odament hozzá, és megkérdezte, véletlenül nem Sigmund Freud-e. Ő volt az. Amikor Frankl hozzáfogott, hogy bemutatkozzon, Freud visszamondta a postacímét. Bár múltak az évek, Freud sem felejtette el azt a levelet, amit egy fiatalembertől kapott… 

Viktor Emil Frankl 1930 körül - Forrás: Getty Images/Imagno

Frankl a Bécsi Egyetem hallgatójaként kezdett immár „hivatalosan is” a választott területével foglalkozni: neurológiával és pszichiátriával. Az alapokat Freud elméletei jelentették számára, de idővel elmozdult a másik nagy bécsi pszichológus, Alfred Adler eszméi felé. Freud fejlesztette ki a pszichoanalízist, Adler elmélete individuálpszichológia néven vált ismertté (ő nevezte nevén a kisebbségi komplexust), Franklhoz pedig a pszichoterápia harmadik bécsi iskoláját kötik a logoterápia elméletének megalapításával, amelynek lényege, hogy az értelmet keresi mindenfajta létezésben.

De egy kicsit előreszaladtunk.

Frankl még csak egyetemi hallgató volt, amikor elkezdte a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat.

Alkalma nyílt szó szerint életeket menteni. Aggasztó trendre figyelt fel ugyanis az osztrák gimnazisták körében: bizonyítványosztás idején megemelkedett az öngyilkosságok száma.

Frankl ekkor ingyenes konzultációs lehetőséget kínált fel a tanulóknak, külön hangsúlyt fektetve a tanév végi nehézségekre. Már az első évben bekövetkezett az, amire már régóta nem volt példa: nem fordult elő öngyilkosság a tanulók körében.

Ezek után Frankl a Bécsi Pszichiátriai Kórház női öngyilkosság-megelőzési programjának vezetője lett. 1933-tól 1937-ig veszélyeztetett nők ezreivel dolgozott együtt, majd 1937-ben magánpraxist nyitott.

Egy évvel később Frankl világa felbolydult. 1938-ban a náci Németország bekebelezte Ausztriát. Franklnak a náci rezsim alatt nem volt jogosultsága arra, hogy árja páciensekkel foglalkozzon. Zsidó betegeket egyedül a bécsi Rotschild Kórházban kezelhettek, így Franklt oda hívták, hogy vezesse a neurológiai osztályt. Közben kereste annak lehetőségeit, hogyan menekülhetne az egyre határozottabban körvonalazódó borzalom elől. Vízumért folyamodott az Amerikai Egyesült Államokba, és bekerült azon szerencsések közé, akik megkapták (még azelőtt, hogy az Egyesült Államok belépett volna a háborúba). De a döntés, hogy elhagyja-e Ausztriát, nem volt könnyű. A vízum kizárólag Frankl nevére szólt, és nem vonatkozott a családtagjaira. Úgy gondolta, ebben a súlyos dilemmában nálánál magasabb erőhöz folyamodik, és kereste a jelet, ami utat mutat. Hamarosan egy kődarabra bukkant a szülei házában. A közelben korábban egy zsinagóga állt, amelyet a nácik felgyújtottak. Frankl apja megőrzött egy kődarabot, és elrejtette a házában. Frankl megtalálta, és rájött, hogy nem csupán egy egyszerű kődarab: a Tízparancsolat egy része volt rá felvésve, történetesen ez: „Tisztelt apádat és anyádat”. A kérdés eldőlt: Frankl nem hagyta el az övéit.

Feleségével, Tillyvel 1941-ben házasodtak össze. Gyereket szerettek volna, de amikor Tilly megfogant, a nácik abortuszra kényszerítették.

Tilly Grosser és Viktor Frankl 1941 körül - Forrás: Getty Images/Imagno

1942-ben Frankl egész családját elfogták. Elsőként Theresienstadtba (ma: Csehország) szállították őket. Frankl ott is megtette, ami tőle telt, próbált segíteni az új fogvatartottaknak, hogy megküzdjenek életük sokkoló fordulatával, és igyekezett megelőzni az öngyilkosságokat. Feleségével és anyjával túlélték ezt a tábort, de az apja hat hónap múlva meghalt. 1944-ben Franklt és anyját Auschwitzba vezényelték. Tilly önként vállalkozott arra, hogy férjével együtt ő is átmegy oda, őt végül mégis továbbirányították Bergen-Belsenbe, ahol később meghalt (ezt Viktor csak 1945-ben tudta meg).

Auschwitzban egy alkalommal a rabokat két sorba állították. Franklt a baloldali sorba rendelték, de ő a jobboldaliba lépett. Később döbbent rá, hogy a baloldali sor a gázkamrák felé haladt, a másik pedig dolgozni. Frankl végül túlélte Auschwitzot.

1945 áprilisában amerikai katonák szabadították fel Franklt és társait. Túlélte ugyan a táborokat, de mindenkit elveszített a nővérén kívül, aki Ausztráliába emigrált. A munkába vetette magát. 1945 nyarán mindössze kilenc nap alatt diktált le egy kéziratot. Ez volt a Mégis mondj igent az életre, a logoterápia alapja. 1946-tól a Bécsi Neurológiai Poliklinika vezetője lett. 1948-ban PhD-fokozatot szerzett filozófiából, és tanítani kezdett a Bécsi Egyetemen, ahol 1955-től professzorként dolgozott.

1947-ben elvette feleségül Eleonore Schwindtet, két lányuk született. Az 1950-es évektől világszerte tartott előadásokat, 1961-től pedig vendégelőadó volt a Harvardon. Kétszáz egyetemen járt, 29 díjban részesült, 40 könyvet írt.

A szintén holokauszttúlélő, magyar származású pszichológus, Edith Eva Eger is gyakran hivatkozik rá mint olyasvalakire, akinek a gondolatai nagy hatással voltak a munkásságára.

Kedves gondolata volt, hogy a szabadság eszméjével szembe-, vagy inkább párhuzamba állítsa a felelősség eszméjét. (…) „az élet kérdései csak úgy válaszolhatók meg, ha ki-ki a maga életéért vállalja a felelősséget”.

Többször felvetette, hogy az Egyesült Államokban a keleti parti Szabadság-szobor mintájára egy Felelősség-szobrot is kellene emelni a nyugati parton.

Továbbra is foglalkozott páciensekkel. Módszerei közé tartozott, hogy a legsúlyosabb depressziós betegektől megkérdezte: „Ön miért nem követ el öngyilkosságot?” Innentől már felfejthető volt, hogy a páciens miben talál örömet, miért érdemes élnie, magyarul: mi az élete értelme.

1990-ben - Forrás: Getty Images/kpa/United Archives

Viktor Frankl 1992-ben halt meg. Utolsó interjúinak egyikében is azt állította, hogy megtalálta az értelmet még a koncentrációs táborokban átélt szenvedések közepette is. Megpróbált távolságot tartani a körülményektől, kívülről szemlélni az életét. Egy borzalmas menetelés közben elképzelte, hogy egy bécsi népfőiskola katedráján áll, és előadást tart arról, amit éppen átél: a koncentrációs tábor pszichológiájáról – és ez aztán meg is történt.

„Mindent elvehetnek egy embertől, kivéve egyet: az emberi szabadság utolsó fokát: hogy megválassza a saját hozzáállását bármilyen adott körülményhez, hogy megválassza a saját útját”.

És akkor most jöjjön mindaz, amit én tanultam tőle. Hátha nektek is segít – legalább egy picit.

1. A boldogság nem cél, hanem valaminek az eredménye

2. A boldogságot nem érdemes görcsösen akarni

Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

Ezt a verset idézi Frankl az indiai író-költő-festő-zeneszerző-polihisztor Rabindranáth Tagorétól, és azt mondja: „bár az életben minden bizonnyal van öröm is – de nem törekedhetünk rá (közvetlenül), az örömöt nem lehet »akarni«, annak magától kell bekövetkeznie –, amely magától be is következik, mint valaminek a következménye. A boldogság soha nem lehet cél, hanem csak eredmény, valami beteljesítésének az eredménye, olyasminek, amit Tagore a versében kötelességnek nevez…”

„Az ember boldogságra való törekvése kétféleképpen lehet elhibázott: ha azt gondoljuk, hogy a boldogság csak úgy az ölünkbe pottyanhat, valamint ha görcsösen hajszoljuk azt.

Kierkegaard az alábbi bölcs metaforát írja: »A boldogság ajtaja kifelé nyílik, ami azt jelenti, hogy éppen azok előtt zárul be, akik megpróbálnak berontani rajta«.”

3. Az „itt és most”-ban mérlegelj

„A kérdés teljesen különböző minden pillanatban, minden egyes ember számára. Így tehát azt is látjuk, milyen együgyűen tesszük fel az élet értelmére vonatkozó kérdést mindannyiszor, amint nem a lehető legkonkrétabban fogalmazzuk meg – az itt és most konkrétságában. Ebben a megközelítésben az élet egy adott értelmére rákérdezni ugyanúgy naivitásnak tűnik, mintha például egy riporter, aki egy sakkvilágbajnokkal készít interjút, feltenné a kérdést: »És most, tisztelt mester, mondja meg nekem, ön szerint melyik a legjobb lépés a sakktáblán?« Elképzelhető egyetlen sakklépés, ami jó, sőt, a legjobb lenne, anélkül, hogy figyelembe vennénk a játék és a figurák konkrét állását?”

4. Csak magadhoz viszonyíts!

5. Az élet értelmét megtalálhatod a cselekvésben

„Egy napon egy fiatalember ült előttem, akivel az élet értelmének, illetve értelmetlenségének kérdéséről cseréltünk gondolatokat. Egyszer csak a következő ellenvetést tette: »Ön könnyen beszél – mindenféle tanácsadó szolgálatot szervezett, ön embereken segít, embereket állít talpra; de én – ki vagyok, mi vagyok én – mindössze egy szabósegéd. Mit tegyek, hogyan tudok cselekedetem révén értelmet adni az életemnek?« Ez a férfi elfelejtette, hogy soha nem az a fontos, hogy épp hol tart az ember az életben, például milyen foglalkozást űz, a kérdés mindig az, hogyan tölti be a helyét, hogyan hat a saját körén belül – nem cselekedete hatósugarának nagysága a mérvadó, hanem az, hogy kitölti-e a rábízott teret, »beteljesíti-e« az életét.”

6. Az élet értelmét megtalálhatod a szeretetben (a szépben)

(…) „nemcsak cselekvőként tudjuk teljesíteni a lét követelményeit, hanem a szeretet által is: amikor szeretetteljes odaadással fordulunk a széphez, a nemeshez, a jóhoz.

Hasonló történhet meg azzal is, aki nem a művészetet, hanem a természetet élvezi, és azzal is, akiben egy ember kelt hasonló érzéseket.”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

7. Az életnek a szenvedés is értelmet adhat

„Hogy kik vagyunk, abban is megmutatkozik tehát, hogy milyen a nehézségekkel szembeni beállítódásunk, és ez a beállítódás lehetővé teheti, hogy értelmesen teljesítsük be az életünket. Ne feledkezzünk meg a sport szellemiségéről – erről az olyannyira emberi szellemiségről! Mi mást tenne a sportoló, minthogy nehézségek elé állítja magát, amelyek által növekedhet? Többnyire persze nem igyekszünk megnehezíteni a saját dolgunkat, általában sokkal inkább úgy van, hogy a szerencsétlenségből származó szenvedés csak akkor értelmes szenvedés, ha sorsszerű, tehát elkerülhetetlen.”

„»Nincs olyan helyzet, ami ne lenne nemessé tehető vagy cselekvéssel, vagy azzal, ahogyan elviseljük« – mondja Goethe.”

(…) „úgy tűnik, az emberi lélek bizonyos értelemben úgy viselkedik, mint egy boltozat: egy düledező boltívet olyan módon stabilizálnak, hogy – megterhelik.

Úgy tűnik, az emberi lelket is azáltal lehet megerősíteni – legalábbis bizonyos fokig és bizonyos határokon belül –, hogy terhelésnek tesszük ki.”

+1 És végül egy trükk

„Lenne egy egyszerű módszer – már-már trükknek is nevezhető –, amellyel azt a felelősséget, amely létünk minden pillanatában jelen van, a maga teljes valójában, a legpontosabban megmutathatnánk…” „Élj úgy, mintha másodszor élnél, és az első alkalommal mindent olyan rosszul csináltál volna, mint ahogyan most készülsz cselekedni!”

Dudics Emese

Viktor Frankl életének bemutatásában a Biographics videója volt segítségemre.

 Kiemelt kép: Getty Images/ kpa/United Archives