„Nem hittünk a szemünknek” – látványosan lecsúszott a magyar társadalom az ELTE kutatói szerint

–

Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatása szerint jelentősen átalakult a magyar társadalom szerkezete 2021 és 2025 között. A legfontosabb változás, hogy nőtt az alsó réteg aránya, miközben csökkent a felső és a felső középrétegek mérete. 

• Az alsó réteg aránya 31-ről 43 százalékra emelkedett,
• a felső rétegé 9-ről 5 százalékra csökkent,
• a felső középrétegé pedig 24-ről 14 százalékra esett vissza.
• Az alsó középréteg aránya enyhén nőtt (36-ról 38 százalékra).

„Nem hittünk a szemünknek, hogy a háromszor harmadra mért rétegarány 43 százalékra ment fel négy év alatt” 

– idézi a Telex Kovách Imre kutatót, aki szerint ez „nagyon nagy veszteség […] drámai változás”. A felmérés 4000 fős, reprezentatív mintán alapult, és módszertanában összehasonlítható egy 2021-es vizsgálattal.

A rétegződés mellett a kutatás a polgárosodás mértékét is vizsgálta. Eszerint

• a társadalom 5 százaléka tekinthető polgárosodottnak,
• 25 százaléka polgárosodó,
• míg a többség – összesen mintegy kétharmad – gyengén vagy egyáltalán nem polgárosodott.

Ijesztő következményei lehetnek

A kutatók szerint az iskolai végzettség és a polgárosodás között nincs egyértelmű kapcsolat: az érettségizettek és a diplomások jelentős része is az alacsonyabb kategóriákba tartozik.

A középosztály zsugorodása nemcsak statisztikai jelenség, hanem politikai és társadalmi következményekkel járó fordulat. A széles középréteg hagyományosan stabilizáló erő: képes fékezni az elit túlkapásait, és fenntartani a társadalmi kohéziót. Ennek gyengülése viszont növeli a bizonytalanságot és a konfliktuspotenciált. Valamint a lecsúszás nem homogén folyamat: részleges helycsere zajlik, amelyben munkáscsoportok emelkednek, miközben diplomások csúsznak le. Ez a deklasszálódás tömeges jellege miatt különösen veszélyes, hiszen identitás- és értékválsággal jár együtt.

A polgárosodás alacsony szintje tovább mélyíti ezt a válságot.

Ez alapjaiban kérdőjelezi meg azt a feltételezést, hogy az oktatás automatikusan társadalmi felemelkedéshez vezet.

A középrétegesedés strukturális ellentmondása itt válik igazán láthatóvá: a mobilitás egyéni szinten létezik, de nem épít stabil társadalmi közepet.

Darabjaira hullott társadalom

Még sötétebb képet fest, hogy a gazdaság integráló ereje gyenge: a társadalom jelentős része alacsony hozzáadott értékű munkákban ragad, miközben a dolgozói szegénység tömeges jelenség – írja a Qubit a Merre tovább? – Magyarország helyzete és kilátásai című kötet tanulmányai alapján. Az integrációs megközelítés szerint a magyar társadalom alsó harmada dezintegrált, és az egyenlőtlenségek nemcsak anyagi, hanem kapcsolati és bizalmi dimenzióban is újratermelődnek. A társadalom így nem egyszerűen rétegzett, hanem darabjaira hullott. 

Ez a logika a pártpreferenciák alakulásában is visszaköszön: a Tisza Párt megerősödése részben az egyenlőtlenségek átrendeződéséhez köthető, különösen a mobilabb, kapcsolati tőkével rendelkező csoportokban, míg a Fidesz inkább a rendszerintegrált és nem polgárosodott rétegekben őrzi pozícióit.

Figyelemre méltó a bizonytalanok és a „titkolózók” növekvő aránya is. Előbbiek egyértelműen a lecsúszó, alacsony státuszú csoportokhoz kötődnek, míg utóbbiak összetettebb képet mutatnak: gyakran integráltabbak, de politikailag zártabbak, bár tudják, kire akarnak szavazni, azt nem osztják meg környezetükkel. Ez arra utal, hogy a politikai preferenciák elhallgatása nem pusztán félelem, hanem a társadalmi bizalom hiányának tünete is.

A kötet további tanulmányai – például Albert Fruzsina családszociológiai elemzése vagy Urbán Ágnes médiarendszerről szóló írása – más nézőpontból erősítik meg ugyanazt a diagnózist. A családszerkezet átalakulása, az egyszülős háztartások sérülékenysége, valamint a politikai polarizáció családi konfliktusokban is megjelenő hatása mind a társadalmi kohézió gyengülését jelzi. Eközben a nyilvánosság torzulása és a média feletti politikai kontroll tovább szűkíti a közös valóság kereteit.

Nagy Andi