Kerekes Borbála cikkei

Volt idő, amikor egy jó beszélgetés, egy jegeskávé, egy felszabadult nevetés annyira ki tudta tölteni a pillanatot, hogy megszűnt körülötted a világ. Aztán jöttek a gyerekek, az idősödő szüleidről való gondoskodás, a munka – és a fejedben futó belső film megváltozott. Ha nap mint nap a logisztikában fuldoklasz, van-e visszaút a jelenbe?

Vajon miért fáj olyan sok kislány hasa reggelente? Miért szédülnek, émelyegnek, panaszkodnak fejfájásra, miközben a környezetük gyakran csak legyint: érzékenyek, túlreagálják, majd kinövik? Egy személyes történet és szakértői vélemények arról, hogyan tanulják meg a lányok már egészen korán elnyomni a szükségleteiket – és hogyan beszél helyettük a testük.

Az ösztöneire hallgatott Zsigmond Kriszta és Son Pham is, mikor párjaikkal együtt ismeretlenül találkoztak azért, hogy egy közös gyerek lehetőségéről beszélgessenek. Különleges vakrandi volt ez, amin többek között szóba került hit, étrend, betegség, sőt, még a háború kérdése is. Aztán 18 évre előre megterveztek mindent, hogy a lehető legjobb társszülei legyenek az azóta már négyéves közös kisfiuknak.

Mucsi Franciska másfél éves koráig csecsemőotthonban élt, majd a nagymamája nevelte, később gyermekotthonba került. Tizenhét éves volt, amikor megtudta, hogy gyereket vár. A története nemcsak arról szól, hogyan lesz valakiből nagyon fiatalon anya, hanem arról is, mennyit számít, ha egy állami gondoskodásban élő gyerek körül vannak felnőttek, akik nem lemondanak róla, hanem megtartják.