–

Kovács Kornél webfejlesztő, így a munkája során látja, hogyan épülnek fel azok a weboldalak és webshopok, amiket az emberek minden nap használnak. „A gombokat, a színeket, a felugró ablakokat, a „Már csak 2 darab van!" feliratokat nem véletlenül teszik oda. Minden egyes elem azért van ott, hogy a felhasználó egy kicsivel tovább maradjon, egy kicsivel többet kattintson, egy kicsivel többet költsön. Amikor ezt éveken át látod belülről, elkezdesz másképp nézni a világra – nemcsak online, hanem offline is” – meséli, hogyan sodródott bele a tudatosabb vásárlásba a hivatásán keresztül. „Egyszer csak beléptem a boltba és ugyanazokat a mintákat láttam a polcokon, a csomagolásokon, az árcédulákon. Onnantól nem tudtam nem utánanézni.”

A gyártósor ugyanaz, csak a csomagolás más

A nagy áttörést azonban két doboz tejföl jelentette. Egyik nap bevásárláskor megakadt a szeme valamin: egy márkás és egy saját márkás tejföl dobozán ugyanaz volt az ovális gyártói kód. Ekkor még nem tudta, ez mit jelent, de a dolog szöget ütött a fejében. Végül egy éveken át tejüzemben dolgozó ismerőse világosította fel: a kettő tartalmában ugyanaz. A gyártósoron délelőtt a márkás terméket töltik, délután ugyanabból az anyagból, ugyanazon a gépen a saját márkásat. „Ugyanaz a termék. Csak a csomagolás változik, és az ára.” 

Ettől a pillanattól fogva már nem tudott úgy végigmenni egy bolton, hogy ne fordítson meg mindent. „És minél mélyebbre ástam, annál több mindent találtam, amiről senki nem beszél.”

Az a bizonyos csirkemell

Kornél egyik este vacsorafőzés közben szomorúan konstatálta: a csirkemell, amit két perce pirított serpenyőben, fedél alatt, ezidő alatt a felére zsugorodott, ráadásul még kisebb tócsát is eresztett. Azonnal cipőt húzott, és elnyargalt a közértbe, hogy megalapozza a következő átfogó vizsgálatát. Vett a csirkemellekből saját márkásat, márkásat, „prémiumot”, akciós fagyasztottat, friss pultosat és pácoltat is, majd mind a hatot lemérte nyersen, ugyanazon eljárással megsütötte, majd újramérte.

„Az eredmény az, amitől leesett az állam. A hatból háromnak 35-40 százaléka ELTŰNT a serpenyőben. Negyven százalék. Ez nem szaft. Nem zsír. Ez VÍZ volt. Sós víz. Foszfátos oldat. Adalékanyagos lé. Aminek te kilónként csirkemell árat fizettél” – írta a posztjában.

Mi történik a csirkével?

„Az ipari csirkemell-feldolgozás során a nyers húst egy eljáráson vezetik keresztül, amit pácolásnak hívnak. A lényege, hogy a húst tűkkel vagy vákuummal sós oldattal itatják át – ez általában víz, só, foszfátok és különböző adalékanyagok keveréke. Ettől két dolog történik: a hús megköti a vizet, tehát nehezebb lesz, ami azt jelenti, hogy te a mérleg alapján többet fizetsz érte. A másik, hogy az állaga puhább, szaftosabb lesz – szóval amikor megveszed, azt érzed, hogy jó minőségű húst tartasz a kezedben. Aztán hazaviszed, megsütöd, és a hús a felére zsugorodik. A legtöbb ember ilyenkor magát hibáztatja, hogy elrontotta a sütést. Nem ő rontotta el. A termék lett úgy megtervezve” – magyarázza Kornél. Hozzáteszi: ez ellen egyébként könnyen védekezhetünk, hiszen a csomagoláson ott van az igazság – csak apró betűkkel. Ha azt olvasod, hogy „csirkemellfilé" akkor az semmi mást nem tartalmaz, tehát rendben van. De ha azt látod, hogy „csirkemell 62 százalék" – akkor a maradék 38 százalék nem hús. A „csirkemell-készítmény" pedig már messze van attól, amit a legtöbb ember húsnak gondol.

Nyugi: pánikra semmi ok!

Az ügyben Várvizi Péter élelmiszermérnököt is megkérdeztem, aki elmondta: