„Egy dolgom van az életben, a zene, és az a kérésem, hogy hagyjanak énekelni!” – 18 éve nincs köztünk Cserháti Zsuzsa

–

Balerina helyett díva…

Viszonylag nyugalmas gyerekkora volt, bár szülei igen hamar elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. A muzikalitást is az anyukájától örökölte, aki szintén imádott énekelni, igaz, kicsit más műfajban, mert főleg az operetteket szerette. A kis Zsuzsi többször is felvételizett a balettintézetbe, bár ez nem sikerült, mégis kitartóan gyakorolt tíz éven át, emellett versenyszerűen tornázott, a biztos énekesi alapokat pedig a zenei általánosban szerezte meg.

„Ez az életem, hangjegyek folynak az ereimben!”

– nyilatkozta egy mélyinterjúban.

Már tizenhét évesen verbuvált egy zenekart

1965-ben kezdte a zenélést a Rangers zenekarral. „Vendéglátóztak, hakniztak”, járták az országot, főleg soult és jazzt játszottak, amivel eléggé kitűntek az akkori kínálatból. A hatvanas években kevesen mertek ilyesmivel kiállni a közönség elé, hiszen

a nőktől azt várták el, hogy csillogó ruhában, angyalszerű, szépen csengő hanggal csacskaságokat énekeljenek.

A hatvanas évek legvégén a Balatonnál léptek föl egy olyan helyen, ahol Szécsi Pál nővére szolgált fel. Ő szólt az öccsének, hogy „nézd meg ezt a lányt, mert kincs van a torkában”.

Szécsi Pált is lenyűgözte Cserháti Zsuzsa különleges hangja és elképesztő muzikalitása. Először vokálozni hívta saját fellépéseire, majd ő segítette abban, hogy a huszonnégy éves dögös lány elindulhasson az 1972-es Táncdalfesztiválon

Siker a köbön

A televíziós megjelenés akkoriban egyet jelentett az országos népszerűséggel és elismertséggel. Cserháti Zsuzsát jól fogadta a közönség,

bár azok a dalok, amelyeket engedélyezett neki az úgynevezett sanzonbizottság, korántsem mutatták meg, micsoda elemi erővel énekel, de a tinglitangli zenéken is átszűrődött a tehetsége.

A magánélete is rendben volt ekkor, 1970-ben ment feleségül Szirtes Károly műszerészhez, és hat évvel később megszületett a kisfiuk is, Krisztián, akit harmóniában neveltek együtt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az országban elsőként az ő férje ment gyesre, hogy Zsuzsa karrierje ne törjön meg. Amikor fiuk tizenöt éves lett, férjét rákbetegség támadta meg, és három hónap alatt el is vitte. Ez 1991-ben történt, ekkor már tíz éve parkolópályán volt Cserháti Zsuzsa énekesi karrierje.

Mégis megtört a karrier

Sajnos nem a férjén, és nem is Zsuzsa énektudásán múlt a dolog, hanem Erdős Péteren, aki a magyar könnyűzene ura és rettegett, zsarnoki parancsolója volt akkoriban. A szeszélyes, hatalmával állandóan visszaélő Erdős a szólistaként már rég híres és sikeres Cserháti Zsuzsát a Neoton Família vokáljába akarta kényszeríteni „Kócbabának”.

El tudjátok képzelni ezt az esztelenséget, hogy Csepregi Éva háttérénekese legyen Cserháti Zsuzsa? Nem csoda, ha Cserháti is azt mondta, ő erre nem hajlandó. Ekkor elindult a bosszúhadjárat ellene, és Erdős minden lehetőségtől megfosztotta az énekesnőt.

1981-ben még megjelent egy nagylemeze, de utána semmi. Nem léphetett föl, nem utazhatott fesztiválokra, nem kapott engedélyt koncertezésre. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tóth Vera (@tothveraofficial) által megosztott bejegyzés

Tizenöt nehéz év az éjszakában

Férje halála után Zsuzsa állandó anyagi gondokkal küzdött, megalázó helyzeteket éltek át fiával együtt. Volt, hogy egy egész évig sehol nem kapott munkát. Ha csöngetett a villanyszámlás, mozdulatlanná dermedve várták, hogy elmenjen, mert nem volt miből fizetni. Nemegyszer ételre sem futotta. Albérletből albérletbe vándoroltak.

A kollégák nemigen segítették abban, hogy munkát kapjon, bár talán nem is voltak abban a helyzetben. Néha azért elhívták vokálozni, és Szakcsi Lakatos Béláékkal is rögzített egy lemezt, jazzes zenei műveltsége abszolút alkalmassá tette erre, de ez is csak az énekesnő halála után jelent meg.

Ebben a nehéz időszakban a Száguldás, Porche szerelem című, Charlie-val közösen énekelt dal megjelent ugyan kislemezen, ami a külföldi vendéglátózásból hazatérő karcos hangú énekesnek sokat segített, de Cserháti Zsuzsát mégsem emelte vissza a köztudatba.

Nem maradt más lehetőség, csak az éjszaka. A Moulin Rouge-ban énekelt a jórészt külföldi közönségnek, de nekik nyilván fogalmuk sem volt arról, hogy Magyarország egyik legjobb énekesnője szórakoztatja őket. Két koktél között talán szórakozottan tapsoltak a pajzsmirigybetegsége okán mind testesebbé váló énekesnőnek. Amikor testalkata miatt minden pesti bárból kirúgták, kénytelen volt Debrecenbe költözni fiával együtt, az Arany Bikában még felléphetett…

Hamu és gyémánt…

Tizenöt hosszú, kínokkal és megaláztatásokkal teli, igazán méltatlan év után, 1996-ban a Rózsa Record's kiadta Cserháti nagylemezét Hamu és gyémánt címmel, és akkorát robbant, amekkorát csak lehetett. Szerencsére ekkor már senki nem akadályozta meg, hogy újra szárnyaljon a pályafutása. Cserháti Zsuzsa mégsem bánta, hogy átélte ezt a kemény időszakot, így nyilatkozott erről később a már fent említett mélyinterjúban:

„Más lett a torkom, megkeményedtem egy kicsit, de ugyanakkor hatalmas lelkem lett. Végigéltem azt a kemény másfél évtizedet, majd egyszer csak lett belőlem valaki. Újra... Amit igazából nem szeretek.”

És hogy miért nem szerette? Bőven megvolt rá az oka, hisz ő semmi mást nem akart csinálni egész életében, csak énekelni és jókat főzni. A hosszú-hosszú csönd után viszont rengeteg támadás érte. A súlya miatt is kritizálták, néha pedig abból is újságcikk született, ha lement a közértbe, és vásárolt egy üveg bort. 

Rendszeresen előfordult, hogy rossz hírét keltették. A koncertszervezők ugyanis a tudta nélkül ráírták a vidéki helyszíneken megrendezett különböző haknizó társaságok plakátjaira a nevét fellépőként, majd amikor az összes jegy elkelt emiatt, a helyszínen közölték a közönséggel, hogy Cserháti Zsuzsa a betegsége miatt lemondta a koncertet. Nagyon fájt neki ez is, és még annyi más.

A főnixmadár mégis a porba hull…

Bár hamvaiból – főnixmadárként – feltámadt még négy-öt évre, hisz sorra jelentek meg lemezei, sok konceret adott, állami kitüntetést kapott, és orvosi segítséggel sikerült fogynia is, de a lelke ekkorra már darabokra tört.

Az utolsó időkben kerülte az embereket, barátaival sem tartotta a kapcsolatot, minden hozzá közel álló zenésztársa meghalt. Mind nehezebben mozdult ki, gyötörte a depresszió, és az egészsége is alaposan megsínylette az elmúlt két évtizedet.

Az ötvenötödik születésnapja után egy hónappal és egy nappal érte a halál.

Cserháti Zsuzsa világsztár lehetett volna ekkora tudással, mégis a szocialista rendszer áldozataként végezte egy Akácfa utcai gangos bérház lakásában. 

Hallgassátok meg, mire kényszerítette őt a szűk látókörű szocialista zeneipar: 

Kérem, búcsúzásként azt is hallgassátok meg, mire lett volna képes, ha hagyják, hogy azt csinálja, amit igazán tudott és szeretett:

A hangja, a derűje, az ereje persze most is minden hangfelvételében benne van, ám én sajnos hallom a belőle áradó fájdalmat is…

Both Gabi

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Fortepan/Erky-Nagy Tibor