Legalább minden ötödik hétéves túlsúlyos – Mi a megoldás?

–

Gyerekétkeztetés elképzelés vs. valóság

Egy nagyóvodás és egy kisiskolás gyerek anyukájaként pontosan tudom, hogy a gyerekek étkezésében van egy jelentős különbség a szülő által elképzelt ideális verzió és a valójában elfogyasztott ételek között. Mert – és ebben szinte teljesen biztos vagyok – egyetlen szülő sem úgy indul neki a hozzátáplálásnak, hogy az ő gyereke majd kétpofára fogja tömni a gyorséttermi hamburgert, és a gumicukrot sós mogyoróval keveri (sajnos elég jó és progresszív kombináció). Aztán mégis megesik ilyesmi, ha nem is pontosan ez. Ahogy nyilván arra sem készülünk feltétlenül, hogy a gyerekünknek az üres tészta lesz a(z egyik) kedvenc étele, de ez is megtörténik, és mindezek ellenére mégis valahogy kézben kell tartani az étrendjüket, mert – ahogy Csikai Claudia dietetikus mondja – sok múlik rajta: 

„Három különböző rendszer szerint mérjük a gyerekeket: 1. van a védőnők által használt percentilis táblázat, 2. a WHO által megadott adatok, és 3. létezik egy nemzetközi, elhízás elleni akciócsoport (IOTF), ami a BMI alapján kategorizálja a gyerekeket. Ennek a pontos számítását és a gyerekekre vonatkozó kategóriákat ITT lehet megnézni. A három közül a WHO legszigorúbb, és a hazai irányszámok a legmegengedőbbek, de még azok is azt mutatják, hogy

az első és második osztályos tanulók 20,9 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.”

(ITT találjátok a kutatást.)

Éppen ezért szülőként tényleg fontos odafigyelni, akkor is, ha ez folyamatos küzdelem. A szakértő azt is pontosan megmondja, hol csúszik el a legtöbb esetben:

„Sokszor előfordul, hogy a család más tagja is túlsúlyos, ezért nem veszik észre a rossz szokásokat és a mozgásszegény életmódot.

Ha kiderül, hogy gond van, vagy a szülő észreveszi, hogy a gyerek a túlsúly felé halad, akkor sem szabad a felnőtteknél használatos diétát vagy bármilyen fogyókúrát alkalmazni, mivel még növésben vannak.

Náluk, főleg túlsúly esetén (ami egy enyhébb állapot, mint az elhízás) nem a fogyás a cél, hanem az, hogy ne nőjön tovább a súlyuk, és a testmagasságuk növekedésével idővel rendeződik a BMI is. Ilyenkor a megoldás az, hogy családi szinten kell változtatni, először a feleslegesen elfogyasztott luxuskalóriákat, vagyis az energiatartalommal igen, de más pozitív beltartalmi értékkel (például ásványi anyagok vagy vitaminok) nem rendelkező ételeket kell elhagyni. Ezeknek jellemzően a magas (hozzáadott) zsír- és/vagy cukortartalmuk van (például cukros üdítők, csipszek, gumicukrok). Oda kell figyelni a zsír, a cukor és a sóbevitelre is. Éppen ezért a főétkezéseken is érdemes változtatni: reggelire édes péksütemény helyett adjunk inkább teljes kiőrlésű kenyérből készült szendvicset a gyerekeknek. Ez természetesen csak úgy hatékony, ha a szülők is azt eszik, ők sem maradhatnak a megszokott péksüteménynél.”

Csakhogy sok esetben még az sem segít, hogy a szülő lelkesen eszi a teljes kiőrlésű kenyeret, a gyerek akkor sem hajlandó megenni. Abban a szakember is egyetért, hogy ilyenkor érdemes kompromisszumot kötni, és az édes péksütemény helyett egy fehér kenyérből készült szendvicset vagy akár sós péksüteményt választani. Nekem egyébként az a trükköm szülőként, hogy napi egy étkezést (ami konkrétan az uzsonna) kimondottan a családi szlengben „gyagyaság” néven futó, a dietetikus által luxuskalóriaként említett ételek számára tartok fenn. Fagyi, popcorn, csokikrém vagy akár egy zacskó csipsz is lecsúszik ilyenkor, de cserébe a többi étkezésnél fel sem merül ilyesmi. Ráadásul nálunk a felnőtteknek is az vált be, hogy csak alkalomszerűen (például különböző ünnepek után) van itthon azonnali fogyasztásra alkalmas édesség.  

Mi a kockázata a gyerekkori túlsúlynak?

Csikai Claudia dietetikus azt mondja, hogy sok későbbi problémát okozhat, ha egy gyerek túlsúlyosként lép a felnőttkorba: „Valójában már a magas születési súly is egyfajta kockázati tényező, mivel sokszor az okozza, hogy az anyának a terhesség alatt esetleg kezeletlen cukorbetegsége volt.

A túlsúly a gyerekek esetében is könnyen vezethet inzulinrezisztenciához, majd cukorbetegséghez, illetve a felnőttkori magas vérnyomásra is nagyobb az esély.

Cukorbetegség vagy megelőző állapot esetén viszont érvénytelen, amit korábban beszéltünk a gyerekek diétáztatásáról: ez esetben gyerekekre specializálódott dietetikussal kell konzultálni, aki összeállítja az állapotának megfelelő étrendet. Mivel ilyenkor sok tényezőt kell figyelembe venni, ehhez mindenképpen szakember szükséges. Illetve a mozgás az, amit mindenképpen be kell építeni a hétköznapokba a fenyegető cukorbetegség esetén. Bár a gyerekekre is igaz, hogy a testsúlyt körülbelül 80/20 százalékban határozza meg az étkezés (a 80 vonatkozik a táplálkozásra, a 20 pedig a mozgásra), de a mozgás, a sport javít az általános közérzeten is, amire negatívan hatnak az inzulinproblémák.”

A sportolásról nemrég beszélgettem dr. Merkely Béla kardiológussal is, aki azt mondta, hogy a minőségi életünket rövidítjük meg a mozgásszegény életmóddal, ezért ezt egészen kiskorban el kell kezdeni: „A későbbiekben súlyos következménye van, ha a kritikus fejlődési időszakban kimarad a rendszeres mozgás.

Szerintem egyéves korban kell elkezdeni a mozgásra nevelést, és az első néhány évben ez szülői feladat – egyszerűen ki kell menni a gyerekekkel. Vinni kell őket játszótérre, szaladgálni, sétálni, és szerencsés, ha labdát, rollert, biciklit veszünk ajándékba. Hét-nyolc éves kortól pedig érdemes elkezdeni a rendszeres sporttevékenységet.” 

ITT olvashatjátok el a teljes cikket, benne a WHO mozgásra vonatkozó ajánlásaival és azzal a szomorú jövőképpel, amely szerint néhány év múlva a halálozások 70 százalékát közvetve az elhízás fogja okozni.

Ha nem eszik a gyerek, az is baj?

Korán felmerül, hogy nem pusztán az édességekért és csipszekért való folyamatos vágyakozás az egyetlen nehézség szülőként a gyereketetésben, hanem például az, amikor egy gyerek hosszú időn keresztül maximum ötféle, vagy akár még kevesebb ételt hajlandó megenni. Sok gyereknek van üres rizs vagy üres tészta korszaka, amikor felmerül a kérdés a szülőben, hogy biztos elegendő tápanyagot visz-e be a szervezetébe az a kisgyerek. Egy szakember egyszer azt mondta nekem erről:

bár szülőként sokszor azt érezzük, hogy a gyerekünk kizárólag üres tésztán él, ez valójában a legtöbbször túlzás.

De a periodikusan fenntartott monodiéta-szerűség Csikai Claudia szerint sem veszélyes: „Ritkán kerülnek az alultápláltság közelébe azok a gyerekek, akik csak néhány féle ételt fogyasztanak el, főleg, ha a szülők ilyenkor igyekeznek kiszolgálni ezt az igényt, ami nem is baj.

Ahogy a felnőtteknél is érdemes hallgatni a szervezetünkre, úgy a gyerekeknél is elmondható, hogy azért kívánják az adott tápanyagot, mert épp szükségük van rá – és itt természetesen nem a cukorra gondolok. Az alultápláltságot sokan a kóros soványsággal kötik össze, pedig egy túlsúlyos ember is lehet alultáplált, ha nem étkezik kiegyensúlyozottan, és bizonyos tápanyagokból a szükségesnél kevesebbet juttat a szervezetébe.

Az alultápláltság jelei között a fakó, fénytelen bőr, a kedvetlenség, esetleg az étkezéseket követő rosszullét is lehet, a pontos diagnózis pedig vérvétellel állítható fel. Az ideális arányszám a gyerekek esetében is körülbelül 55–60 százalék szénhidrát, és 20–25 százalék zsírbevitel – de ennek nem feltétlenül kell állati eredetűnek lennie, lehet alternatív is. Fontos az, hogy rostok is legyenek a táplálkozásban, ami hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy zöldségek és gyümölcsök is szerepeljenek az étrendben.”

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images /Ruslanshug