Dolgok, amikért nagyon szeretjük a ma 50 éves Kate Winsletet

–

Kerek születésnapja kapcsán többekkel beszélgettem róla, és meg kellett állapítanom: mindenki jó érzésekkel gondol Kate Winsletre. A nők többsége valódi ikonként tartja számon. A külsőségekért sokszor túl sokat áldozó világunkban Kate Winslet valahogy stabilan tartja magát az origón, nem téveszt mértéket, és ezzel kapaszkodót ad mindannyiunknak ahhoz, hogyan kell helyén kezelni az értékeinket.

Ha színésznőként ódákat is zengtek róla a kezdetektől, női mivolta miatt nagyon sok bántás érte. Ő pedig – bár sosem titkolta a fájdalmat – építkezett a szomorú és igazságtalan helyzetekből. Fellépése régóta harmóniát és magabiztosságot közvetít, miközben szerénységgel veszi tudomásul: olyan talentumot kapott az égtől, amely az egész világ előtt való szereplésre predesztinálja.

„Soha ne találkozz a hőseiddel” – tartja az angol közmondás. Ha van is benne igazság, mégis milyen jó érzés, amikor egy-egy idolunk személyesen sem okoz csalódást. Nekem sajnos még nem adatott meg egy kézfogás sem Kate Winslettel, nemrég azonban Eckert Ági rendezőasszisztenssel beszélgettem, aki a Lee című film magyarországi forgatásán dolgozott több hónapon át a színésznővel. Nagyon jó érzés volt hallani tőle, hogy az egyik legkedvesebb, leghétköznapibb világsztárt ismerte meg a személyében – egy olyan embert, aki rendkívül alázatosan állt a saját és minden stábtag munkájához.

A ma 50 éves Winslet immár harminc éve dolgozik a szakmában, és ez idő alatt lényével, játékával és határozott véleményével sok fontos üzenetet közvetített a világnak. Ezekből szedtem most össze nektek néhányat.

A kötélen egyensúlyozva csak az alázat tart a magasban

Sosem felejtem el, amikor kezdő újságíróként akrobatákat, cirkuszban dolgozó művészeket kellett bemutatnom egy cikksorozatban, és ennek kapcsán találkoztam ifjabb Simet Lászlóval, a világhírű magyar artistaművésszel. Ő tizenhárom éven át volt a Cirque du Soleil visszatérő szereplője, de fellépett a londoni olimpia záróünnepségén is: a magasban sétált, miközben Ed Sheeran énekelt. Nagyon megérintett a szerénysége, és akkor vált világossá számomra, hogy az igazi nagyságban mindig ott van az alázat – a munka és a saját tehetség iránt is. Egy artistának az élete múlik azon, ha ebből kizökken. 

Azért meséltem ezt el, mert Kate Winslet kapcsán pontosan azt érzem, hogy lelkében igazi artistaként ismerte fel a világhír adta magasság veszélyeit már nagyon fiatalon. Nem kellett zuhannia, hogy újra visszataláljon önmagához – hiszen alázattal teli volt a kezdetektől.

Amikor a Titanic révén hirtelen az A-listás hollywoodi sztárok között találta magát, jó ideig független filmekben vállalt szerepeket, mert egyáltalán nem tetszett neki a szupersztársággal járó felhajtás. „Természetesen hálás voltam, hogy a húszas éveim elején sikerült saját lakást vennem. Viszont nem akartam, hogy mindenhova kövessenek, ezért kerestem a kisebb filmekben a menekülőutat” – mondta egy Net-a-Porternek adott interjúban.

Winslet hozzáállása az évtizedek során talán még fontosabb példává vált: mára ugyanis számos, tündöklés lehetőségével kecsegtető szakmában az emberek számára a motiváció sokszor csak a hírnév, miközben másodlagos, vagy el sem hangzik a munka valódi jelentősége.

Pedig a valódi időtállóságot egy művésznek biztosan az adja, ha a játékért játszik. Azt hiszem, Kate Winslet varázsának egyik legfontosabb összetevője éppen a színészi feladat felé való teljes odafordulás és az alázat.

Nem érdemes feláldozni a hitelességet a külsőség oltárán

„Van egy rész, amikor a főszereplő bikiniben ül egy padon. Az egyik stábtag a felvételek között odajött hozzám, és azt mondta: inkább üljek egyenesen. Szóval ne látszódjanak a hasi redőim” – idézte fel Winslet a közelmúltban forgatott Lee című film kapcsán, amelyről mi is írtunk, hogy még mindig milyen felesleges sztereotípiák élnek a filmiparban. Ahogy fogalmazott, ezek után sem húzta be a hasát, és nem ült egyenesebben. A kérdésre pedig, hogy miért, egyszerű a válasz: mert magát Lee-t sem érdekelte volna a hasa. Akkor mégis minek a szemfényvesztés?

Kate Winslet hozzáállása nemcsak azért fontos, mert szembe megy az elvárásokkal, vagy mert a hitelesség melletti elköteleződését mutatja. Saját emberi útja kapcsán is lényeges, hogy hangosan kimondja és felvállalja ezeket az élményeket. Hiszen az első perctől kezdve téma volt a teste, és rengeteg jogtalan bántás érte. Könnyen válhatott volna azzá a hollywoodi színésznővé, aki takargatja magát, testdublőrt kér vagy kihúzatja a producerként is jegyzett filmjéből a bikinis jelenetet.

Ő azonban másként döntött. És ezáltal talán hozzájárult a filmiparban szükséges változások beindításához is.

„Figyelj, Kate, ha így fogsz kinézni, be kell érned a kövérlány-szerepekkel” – így hangzott a tinédzserkora óta őt kísértő „jószándékú" tanács. Az ehhez hasonló megjegyzések a Titanic után csak sokasodtak és még fájóbbá váltak. Érthetetlen, hogy miközben egy csodaszép és tehetséges, hús-vér nőt láttunk a vásznon, miért akarta sok kritikus elmondani: Kate Winslet nem elég vékony a szerephez. Mintha egy karakter centikből és méretekből, nem pedig érzésekből és történetekből épülne fel.

„Szívmelengető látni, hogy ez azért változik” – idézte fel később a Sunday Timesnak. Bevallása szerint az anyasággal tudta igazán elengedni a testét érintő beszólásokat, és azóta is az egyik élharcosa a testszégyenítés megfékezésének.

A humor és kemény munka

Kate Winsletről az a hír járja, hogy nemcsak kedves és határozott, de a humora is a helyén van. Talán erre az egyik bizonyíték a ma már igazi hollywoodi anekdotaként emlegetett történet: a színésznő évekig a fürdőszobában tartotta az Oscar-díját, hogy a náluk megforduló vendégek is eljátszhassák a tükör előtt, ahogy átveszik a világ legnagyobb filmes elismerését. Leonardo DiCaprio vagy Jack Black is több interjúban hangsúlyozták: Winslet nemcsak partnerként csodás, de hétköznapi társaságban is öröm vele lenni. (A két név kapcsán egy dolgot még érdemes megjegyezni: Winslet jó példája annak, hogy a férfi–női barátság igenis létezik.)

Bár szeret nevetni, a munkában nem ismer tréfát: elképesztő elszántsággal készül minden szerepére. A sokat emlegetett Lee Miller karakterére – aki modellből vált háborús fotóssá – például úgy készült, hogy megtanult fotózni. Sőt, Miller fényképezőgépének pontos mását is elkészíttette.

„Nem lehetett csak egy kellék. Úgy kellett működnie, mintha a karom meghosszabbítása lenne. Magabiztosan és komfortosan kellett éreznem vele magam. És ahhoz, hogy ezt elérjem, tudnom kellett pontosan, mire való” – nyilatkozta.

Ez az alaposság nem új keletű a karrierjében. A felolvasó idején – a filmben egy analfabéta nőt alakított – például felnőtt írástudatlanok tanfolyamára iratkozott be, hogy átérezze a bennük munkáló szégyent.

A Lee – amely tavaly novemberben debütált Magyarországon – Winslet számára új irányt is kijelölt. Ez ugyanis az első film, amelyet producerként jegyez. Bevallása szerint nem kis ellenállásba ütközött, amikor egy erős nőről akart szokatlan történetet vászonra vinni. Nem Miller modellkarrierjére és pikáns szerelmi életére akart építeni, hanem a gyötrődő nő sorsára, aki harmincas évei végén feladta a csillogó életét, és háborús fotóriporterré vált. Ehhez mérten nem is volt könnyű eladnia az ötletet.

„Volt egy lehetséges befektető, aki azt kérdezte, miért kellene kedvelnie ezt a nőt. Iszik és hangos. De szerintem csak nem akarta kimondani, hogy ráncok vannak az arcán” – idézte fel. Hozzátette: egy rendező azzal fordult hozzá, hogy ha elvállalja a szerepet az ő egyik filmjében, akkor mellé áll a Lee kapcsán. „Úgy fogalmazott: segít, hogy elkészüljön az »én kis Lee Miller-filmem«. Én meg csak annyit válaszoltam: »Upsz, lehet, hogy most megszakadt a vonal…«” – mesélte Winslet, aki nem akar udvariaskodni, ha tiszteletlenül beszélnek vele. Van mit tanulnunk tőle, és tanulunk is, hiszen ő Kate Winslet – akinek harminc éve adunk jogosan a szavára.

Ha kíváncsi vagy Kate Winslet legmeghatározóbb filmjeire, szerepeire, és magánéleti fordulataira, olvasd el a tavaly róla írt portrét.

Széles-Horváth Anna