Egy kisfiú kiszaladt az úttestre. Elütötte egy valószínűleg vétlen autós. A gyermek nem élte túl. Az internet népe meg… azt csinálja, amit szokott. Pedig most nem kellene.
„Mintha a nagymamám haldoklott volna a szemem láttára.”
„Mindenkitől elvált, akit megunt, csak az élettől nem akart.”
Bejárta a sajtót a hír két hónapja, hogy meghalt egy asszony, akit ide-oda küldözgettek a kórházak, de érdemi segítséget nem kapott. A nyomozás még tart, most a lánya mesél arról, miként emlékszik vissza arra a drámai két napra.
Vicces vagy dermesztő?
Megrázó történet egy görögországi szír táborból.
A zseniális művek egyik jól bevált alapreceptje: halálhörgés, siralom, könny, vér… meg egy kis tébécé.
Vigyázat! A cikk elolvasása azonnali sportolhatnékot okozhat!
Egy gyermek önkéntes halála mindig dráma, de a legnagyobb dráma mégis az, ha úgy megyünk el mellette, hogy nem tanulunk belőle. Most – sajnos – kínálja magát számunkra egy újabb alkalom a tanulásra. Éljünk vele, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő.
Ha úgy érzed, téged állandóan valamilyen szerencsétlenség ér, hogy kibabrált veled a sors, ha folyamatos krízisként éled meg az életed, akkor ezeken mindenképp érdemes elgondolkodni: