„Most éppen nem találom, hogy miben hiszek” – Hello, WMN! bemelegítés dr. Márky Ádámmal
Az utóbbi években fenekestül felfordult a világunk, miközben önmagunkkal is egyre jobban elveszítettük a kapcsolatot. A pandémia, gazdasági, társadalmi válság és a háború alapjaiban rendítette meg a biztonságérzetünket. Soha annyian nem fordultak pszichológushoz, mint mostanában, és a spiritualitás felé is napról napra egyre többen nyitnak. De vajon mennyire lehet összeegyeztetni a spiritualitást a modern hétköznapokkal? Vajon hogyan változott a hit szerepe az idők során? Hol van a lelkünk helye? Október 17-én tartjuk megújult Hello, WMN! estünket, melynek első részében Csepelyi Adrienn többek között erről fog beszélgetni Soma Mamagésa előadóművész, spirituális tanítóval, Kovács András Péter író, humoristával és dr. Márky Ádám orvos, mindfulness trénerrel. (A jegyekre ITT csaphattok le!) Bemelegítő kérdéseinkre elsőként dr. Márky Ádám válaszol.
–
WMN: Mennyi energiát fordítasz önmagadra, a lelkedre, és ez miben nyilvánul meg?
Dr. Márky Ádám: Szorosan kapcsolódik a munkámhoz, ezért viszonylag sokat. Egyfelől járok csoportos, illetve egyéni szupervízióra, általában képződőm valamilyen módszerben, aminek fontos része a sajátélmény. Heti többször sétálok az erdőben, reggelente teázom, miközben télen a tüzet, nyáron az erdőt nézem.
WMN: Volt előtted példa a lélekápolás tekintetében és ha igen, milyen?
M. Á.: Biztos volt, de azt hiszem, nem olyan direkt formában, hogy konkrétan meg tudnám fogalmazni, hogyan.
WMN: Miért tűnhet olyan félelmetesnek mélyre menni önmagunkban?
M. Á.: A változást generáló önismereti tapasztalataim szinte mindig csoportból származnak, és nekem ezekben mindig az a legnehezebb, amikor azzal szembesülök, hogy amit gondolok magamról, és ahogyan a csoport látja a működésem, az különbözik. Ilyenkor bennem mindig a szégyen kapcsol be, az meg egy elég nehéz érzés, és elindít egy lavinát emlékekkel, érzésekkel. Ezt elég nehéz elbírnom.
WMN: Honnan, kiből, miből merítesz erőt, amikor úgy érzed, kibillentél az egyensúlyodból?
M. Á.: Ezt én a legtöbbször nem veszem észre, de szerencsére a feleségem segít. Például amikor meg vagyok győződve, hogy a lányaim teljesen meg vannak őrülve, akkor szól, hogy ugyanolyanok, mint mindig, csak én vagyok fura. Amúgy általában a kapcsolódás tölt, és ez lehet csoport, személy vagy akár az erdő. Azt nagyon szeretem, amikor néha összejön, hogy míg a lányok iskolában, óvodában vannak, addig mi elmegyünk kettesben sétálni, teázni az erdőbe a feleségemmel. Azt is élvezem, hogy hetente többször viszem én a lányokat, és ilyenkor biciklizünk, vonatozunk, mesélünk, átsétálunk a mezőn, és közben egyszerűen csak együtt vagyunk.
WMN: Mit jelent szerinted ma a hit? Szerinted szükséges-e hinni valamiben/valakiben?
M. Á.: Itt hamar ellentmondásba kerülök magammal. Egyfelől nem tudom, hogy lehet-e hit nélkül élni. Valószínűleg én nem tudok. Nekem a hit valami olyan, amit nemcsak fejjel tudok, hanem lényem legmélyéig meg vagyok győződve róla. S azt hiszem, most éppen nem találom, hogy miben hiszek. Ez új, és sokszor nehéz. Manapság inkább csak remélek, reménykedem.
Az eseményre ITT tudtok jegyet venni.
A Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a TorTer e-Design.
Kiemelt képünk forrása: Dr. Márky Ádám
