Geréb Ágnes: A legjobban az fájt, amikor megették a bélyegeimet, és nem küldhettem levelet

–

„Gyerekgyilkosként” fogadták

Geréb Ágnes az előzetes letartóztatásról mesél először, hogy például a Helsinki Bizottság nyomtatványaiból készített sakkfigurákat, majd az első hetvenkét órában azokkal tanította cellatársát sakkozni. Nehezen viselte ezt a három napos összezártságot. 

Ezután került a börtönbe, ahol kimondottan ellenségesen, gyermekgyilkosként fogadták.

Amikor megérkezett, a cellában pont a Marichuy című telenovella ment, amiben épp valami „gyerekgyilkolós” rész ment, így rögtön azonosították is azzal a karakterrel, majd eszerint bántak vele. Később ez a bélyeg lekerült róla, szerinte azért, mert jobban megismerték őt.

A bábát mélyen érintette, ahogy beszéltek velük, például amikor végre kijutottak a szabad levegőre, és az őrök felkiáltottak, hogy „faszszopók, gyülekező”, hirtelen nem is tudta, hogy ez nekik szól. Olyan kifejezésekkel illették őket, amiket korábbról nem is ismert. 

Egy négyszemélyes zárkába helyezték, ahol – ahogy Geréb fogalmaz – „nem igazi bűnözők” voltak, és akikkel közösen tettek lépéseket a (pozitív és negatív) diszkrimináció és a velük való méltatlan beszéd ellen is. Ez persze nem tette őket népszerűbbé, ezért szétrobbantották a cellatársaságot, nehogy további felbujtásokat szervezzenek.

A börtön ablakában...

Ezután sokkal kegyetlenebb környezetbe került, ahol a saját bőrén tapasztalta, hogy „tényleg léteznek gonosz emberek”. A legjobban az fájt neki, amikor megették a bélyegeit, ugyanis számára a legfontosabb kincs volt, hogy tarthatta a külvilággal a kapcsolatot (még úgy is, hogy cenzúrázták a leveleit).

A bábatársai kreatív módon, azaz virágnyelven üzentek neki a leveleken keresztül (amúgy csak a hivatalosan megadott egy-két közeli hozzátartozó tarthatta vele a kapcsolatot), és ez tartotta benne a lelket. 

Amikor a születésnapján Palya Bea vezetésével majd’ ezer anya és támogató gyűlt össze, hogy énekeljen neki a börtön ablaka alatt, és rengetegen kiálltak mellette, nem kapott engedélyt, hogy meghallgathassa az éneket, azt már csak a börtönből kikerülve, otthon tudta videón megnézni. 

Házi őrizet, PTSD

Végül két és fél hónap után szabadult a börtönből, aminek semmi előzménye nem volt Geréb számára, egyszer csak szóltak neki, hogy menjen fürdeni és utána már kint is volt az utcán. A házi őrizetre való váltás sem volt könnyű lélektanilag. 

Utólag hálás, hogy nem engedték haza, hanem egy barátnőjéhez vitték, mert megérezte magán a poszttraumásstressz-szindróma jeleit, és tudta, képtelen lenne gondoskodni a családjáról, vagy egyáltalán, rendesen velük lenni ilyen állapotban. A barátnőjénél is egy kicsi asztal mögött volt nagyon sokat, nem járta-lakta be a teret, így érezte magát biztonságban. Geréb elmeséli, hogy a cellatársai győzködték, hogy hagyja a börtönben a ruháit (ugyanis előzetesben nincs rabruha, saját ruhát hordanak a rabok), de mivel nem nagy ruhavásárlós, nincs sok ruhája, nem akarta otthagyni. Aztán rájött, hogy igenis hallgatnia kellett volna a cellatársakra, mert utána hetekig képtelen volt bármilyen más ruhát viselni, ami szintén a PTSD tünete volt.

Szembesülnie a PTSD-vel rettenetesen nehéz volt. Hiába volt a házi őrizetben a barátnőjéhez érve ott az idős édesanyja, amikor megcsörrent a telefont és az egyik rabtársa telefonált, Geréb kitörőbb örömöt érzett, mint amikor meglátta a szeretteit. Innen tudta, hogy nagy a baj. Hogy

a traumát csak azzal tudja megosztani igazán, aki szintén átélte. 

Élete legjobb munkahelye

Ezután a beszélgetésben rátérnek Geréb pályájára, egészen a kezdetektől. Szóba kerül az apás szülés, amit Geréb honosított meg hazánkban (amiért egyébként a hetvenes években fél évre kitiltották a szülőszobákról). 

Az otthonszülést a tévhitekkel ellentétben nem gondolja jobbnak, mint a kórházi szülést. Viszont szerinte minden szülésnél történő beavatkozásnak vannak kockázati tényezői és azért lehetnek jók a statisztikái az otthonszüléseknek, mert ott nem visznek be a normálisan zajló folyamatokba extra kockázati tényezőt, amíg nem muszáj, nem avatkoznak be.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek beavatkozások, de az elsőszámú fókusz, hogy a nő külső és belső, lelki és testi tényezői harmóniában legyenek egymással, hiszen ez segíti a folyamatot. 

Geréb szerint a nők ott szülnek a legkevesebb kockázattal, ahol a leginkább biztonságban érzik magukat, és ha bármi megzavarja őket, az hatással van a szülés lefolyására, leállhatnak a fájások, aminek számtalan következménye lehet. 

Arról is részletesen beszél Geréb, hogy milyen tényezők vezethetnek odáig, hogy például egy vajúdás leálljon. Befolyásoló tényező lehet korábbi abúzus, trauma vagy akár egy korábbi abortusz is. Beszél az apák jelenlétéről a szüléskor, és arról is, hogy mindenkinek őszintén, önmagának kell lennie.

A beszélgetés végén elmondja, hogy 2007 óta nem dolgozhat szülész-nőgyógyász szakorvosként, bábaként pedig 2010 óta nem praktizálhatott. 

Ám 2024 óta újra jár szülésekhez, bár az engedélyeket nem volt könnyű megszereznie. Tavaly januárban önkéntes szülész-nőgyógyászként kezdett dolgozni egy hajléktalan nőket segítő és ellátó intézményben, amit élete legjobb munkahelyeként emleget, mert ott nem a pénz beszél, hanem mindenki a nőkért és az ő jóllétükért van ott.

Szabó Anna Eszter