„Ha nem segítünk egymáson, végünk van!” – Hello, WMN! krízisből merített erőről és az újranyitás lélektanáról
Támogatott tartalom
Érdekes, mennyire másképp telik az idő a járvány óta. Mintha csak tegnap lett volna, amikor először be kellett zárkóznunk, de közben mégis, mintha már hosszú-hosszú évek óta élnénk így, sőt mintha mindig is az életünk része lett volna a kézfertőtlenítő, a maszk, a fejünk fölött lebegő újabb és újabb korlátozások… Adaptálódtunk, amennyire tudtunk, és megyünk tovább. A túlélésünk, mentális egészségünk múlik rajta. De ebben az új normálisban ismét úgy alakult, hogy közönség és színpad nélkül, ötösben, ministábbal beszélgettünk egy stúdióban, és végtelenül örülünk, hogy legalább így megvalósulhatott. Al Ghaoui Hesna és Endrei-Kiss Judit Krízisből erő – az újranyitás lélektana címmel indított egy ötrészes beszélgetéssorozatot, amelynek epizódjairól ti is olvashattatok nálunk. A téma lezárásaként most mi kérdeztük őket, és a hozzájuk csatlakozó további két vendéget: L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét és Lengyel Tamás színűvész-vállalkozót krízisről, félelemről, túlélésről, adtaptálódásról, és az elmúlt másfél év nehézségeiből merített erőről. Hello, WMN! egy kicsit másként… Restart – Lépjünk túl rajta? – Krízisből erő. A moderátor: Gyárfás Dorka. A videót megtaláljátok a szövegbe ágyazva, nézzétek meg, érdemes! Szabó Anna Eszter ajánlója.
–
Még csak néhány hete, hogy visszakaptunk valamit az „azelőtti” idők nyaraiból. A maszkok pihenőt kaptak, újra vannak koncertek, kisebb fesztiválok, színházi előadások, és valamennyire utazni is lehet.
Fellélegezhetünk. Egyelőre. De vajon fel is lélegzünk? Szabad? Kell? Ha igen, mennyire?
Gyárfás Dorka, a WMN szerkesztője moderálta a beszélgetést, partnerei voltak L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, Al Ghaoui Hesna író, újságíró, félelemkutató, Lengyel Tamás színész-vállalkozó és Endrei-Kiss Judit szervezetfejlesztő pszichológus, a Telenor HR vezérigazgató-helyettese.
A videót ide kattintva találjátok:
Már tapasztaltak vagyunk
Az első hullám idején rengeteg mindent kellett megtanulnunk, hirtelen kellett alkalmazkodnunk, miközben mind bizonytalanságban voltunk, féltettük az állásunkat, az egzisztenciánkat, a szeretteinket, az egészségünket.
L. Ritók Nóra a mélyszegénységben élők perspektíváján keresztül szemlélte, szemléli azóta is az eseményeket, és szerinte a második és harmadik hullámban már tudtunk a tapasztalatainkra építeni, ami biztató. Bár azt most még nem lehet tudni, mi történik ősszel, mikor elkezdődik az iskola, óvoda, de ő bízik benne, hogy mindazt, amit eddig tanultunk, sikerül beépítenünk a további kríziskezelésbe.
Ahogy mondja:
nagy előrelépés történt a mélyszegénységben élők online térbe való bekapcsolásában. Ez támogatta a gyerekek tanulmányait és úgy általában a segítségnyújtást is ki tudta terjeszteni szélesebb körre, így az ebben szerzett tapasztalatok esélyt adnak egy esetleges szintlépésre is.
Mások a nehézségeink
Endrei-Kiss Judit nagyon fontos gondolattal indított: szerinte gyakran hangsúlyozzuk azt, hogy ennek a helyzetnek a nehézségét közösen éljük meg és viseljük, de ez nem teljesen igaz így. Hiszen mind máshogyan vagyunk érintettek, mások a megéléseink, a körülményeink. Máshogy érinti az embert ez a járványt városiként, vidékiként, családosként, egyedülállóként, máson megy keresztül, aki elvesztette az állását, és az is, aki pont élete legnagyobb sikereit éli meg.
Mindenkit más és más veszteségek értek, és máshogyan állunk hozzá a mostani lazításhoz is. Van, aki örül, hogy végre kiszabadult, és van, aki ezentúl is bezárkózva érzi magát biztonságban.
Poszttraumás periódusban vagyunk
A beszélgetéssorozatra utalva említette Al Ghaoui Hesna, hogy jelenleg mintha egy poszttraumás periódusban lennénk, ami a gyászfeldolgozás egyik kezdeti szakasza. Viszont ha ősszel, mondjuk, újra érkezne egy újabb hullám, akkor összeérhet a feldolgozás és egy újabb nehézségekkel terhelt szakasz, ami megint csak egy ismeretlen helyzetet hozna, így most muszáj lenne a mentális egészségünket előtérbe helyezni, amire a nyár tökéletes terepet nyújt.
A biztonságérzetünk sérült ugyan, de legalább tudjuk, hogy igenis képesek vagyunk egy ilyen világméretű, súlyos helyzetben is alkalmazkodni, ami segíthet a ránk váró újabb nehézségek leküzdésében.
Az összefogás ereje
Lengyel Tamás többedmagával létrehozott egy online felületet, egy adatbázist, ami színészeknek és produkcióknak teszi lehetővé egymás megtalálását, így segítve azt, hogy amatőr és profi színészek földrajzi helyzettől és kapcsolati háttértől függetlenül könnyebben találjanak munkát. A szakmája alól a járvány úgy, ahogy van, kihúzta a szőnyeget, és sok esetben választás elé kényszerítette a színházi dolgozókat, hogy pályát módosítsanak, vagy találjanak valami lehetőséget arra, hogy egzisztenciálisan kevésbé legyenek kiszolgáltatottak.
Innen indítják ők öten a beszélgetést. A diskurzus megerősít abban, hogy igenis óriási ereje van az összefogásnak, egymás segítésének, ami nélkül egy ilyen krízisben nem lenne esélyünk túlélni.
A Restart! Lépjünk túl rajta? – Krízisből erő című Hello, WMN!-beszélgetés segít fejben lomtalanítani, kiszórni a felhalmozódott feszültséget és szorongást, rendszerezni a hasznos tapasztalásokat, perspektívát váltani, és akár erőt meríteni ahhoz, ami ránk vár(hat) a következő hónapokban. Most van egy szusszanásnyi szünet, amikor fellélegezhetünk, feldolgozhatunk, felkészülhetünk.
És hogy tudjuk-e igazán élvezni a nagyon is kiérdemelt fellélegzést? Tudunk-e és egyáltalán helyes-e hátradőlni és nem foglalkozni ezzel az egésszel, ami történt, történik és ami várhatóan történni fog még velünk? Tisztában vagyunk-e azzal, milyen veszteségek értek minket? Hogy mit kaptunk ettől az időszaktól? Vajon továbbléphetünk-e? Egyáltalán, akarunk-e továbblépni?
Nézzétek meg a videót, gondolkodjatok velünk, és meséljétek el ti is, hol tartotok ebben a folyamatban!
Szabó Anna Eszter
A beszélgetéssorozat korábbi részeit pedig ITT, ITT, ITT, ITT és ITT nézhetitek meg.
Képek: Kerepeczki Anna/WMN
