„Azt éreztem, hogy ha még egy percig bent kell maradnom, akkor elfutok, elválok, kiugrom az ablakon” – Iskolai élet Covid alatt és után
Támogatott tartalom
Épphogy csak egy hónapra, de május 10-én újra megnyíltak az iskolák a felső tagozatosok, a gimnazisták és a tanáraik előtt. A visszatérés pedig – bár rövid ideig tart – sok új kihívással, élménnyel és örömmel is járt a diákoknak és a tanároknak egyaránt. Al Ghaoui Hesna Krízisből erő – Az újranyitás lélektana című, 5 + 1 részes, Endrei-Kiss Judittal, a Telenor HR vezérigazgató-helyettesével, szervezetfejlesztővel, pszichológussal közös beszélgetéssorozata harmadik részében ezt a témát járják körül olyan vendégekkel, akik maguk is érintettek a tanév végi újrakezdésben. Hesna és Judit vendégei: Nemes Orsolya generációkutató, szervezetfejlesztő, a Milestone Intézet munkatársa, Balatoni József történelemtanár és író, valamint két kamasz lány, akik megnyerték az Oxfordi Egyetem nemzetközi vitaversenyének fődíját: Balázs Juli és Törőcsik Lili. A beszélgetés tizenkét fontos gondolatát Dián Dóri gyűjtötte össze.
–
1. Balatoni József tartott az iskolába való visszatéréstől, mert minden gyerek máshogy élte meg az elmúlt időszakot, és félt, hogy nem fogja tudni kezelni ezt a helyzetet.
„Teljesen más volt, mint az első hullám után visszamenni, ahol azért a társadalom nagy része nem volt érintett, mint most, a harmadik hullám után, amikor meg hát szinte mindenki érintett volt. És nagyon-nagyon érdekes volt, hogy amikor reggel elindultam az iskolába, akkor viszont óriási energiával indultam el” – meséli Jocó bácsi.
2. Balázs Juli azt meséli, hogy amikor újra mehettek iskolába, minden osztálytársa ott volt, aki éppen nem volt beteg, aminek nagyon örült.
Azt mondja, elég érdekes helyzet volt ez, sokan új füzeteket is kezdtek, mert kicsit olyan volt, mint egy nyári szünet nélküli szeptember elseje.
3. A visszatérés utáni legfeltűnőbb változás Jocó bácsi számára az volt, hogy még a legvisszahúzódóbb gyerek is nagyon aktív volt.
„Ami még szembetűnőbb (…), hogy sokkal őszintébbek. És ezt egy ötödikes kislány mondta ki, mert néha meghökkentem, hogy odamondanak egymásnak, és akkor azt mondta a kislány, hogy igen, mert ő megszokta azt, hogy eddig kimondhatta a véleményét, mert lenémította magát. Most meg kimondja, de nincs ott a szűrő, hogy ne hallja más.”
4. Nemes Orsolya azt meséli, ők azt látták a diákjaikon, hogy pont az a plusz hiányzik, az a „lityi-lötyi” része az iskolának, amikor óra előtt beszélgetnek pár percet, vagy még isznak utána egy kávét.
„Sokszor itt történik szerintem a csoda, nem is feltétlenül az órán, és ezt érzékeljük, meg ez a visszajelzés a diákoktól is, hogy erre már nagyon-nagyon vágynak. Hogy ne csak funkcionális legyen a találkozás, hanem legyen meg a feltöltő szerepe is.”
5.
„Nekem szerintem ennyi mélypontom még életemben nem volt. Mármint ilyen koncentráltan.”
– vallja be Jocó bácsi.
„Néha tényleg azt éreztem, hogy megőrülök. Azt éreztem, hogy ha még egy percig így bent kell maradnom, akkor elfutok, elválok, kiugrom az ablakon. (…) Néha meg eufóriát éreztem.”
6. Míg Balázs Juli introvertáltként szerette a karantént és a vele járó szociális kapcsolódások mérséklődését, addig Törőcsik Lili rájött, hogy neki hiányzott a társasági élet.
„Engem sem zavart kifejezetten a karantén, de amikor visszamentünk, akkor azért sokkal jobban érzem magam. Szóval nekem azért valamennyire kellettek ezek a beszélgetések” – mondja.
7.
„Az őszinte kommunikáció a legfontosabb, mert nem várhatod el, hogy őszinte legyen veled, ha te nem vagy az”
– vallja Jocó bácsi, aki nyíltan felvállalta a távoktatás alatt, amikor mélyponton volt.
8. Balázs Juli azt meséli, minden tanár máshogy kezelte, hogy éppen megviseli a karantén és a járványhelyzet.
„Voltak tanárok, akik nagyon próbálták leplezni (…), de látszott, hogy nem volt minden rendben, voltak, akik őszintén megmondták, hogy ezt most már nem bírják, és voltak, akik nagyon-nagyon jól bírták.”
9. „Azon nagyon meglepődtem, hogy olyan tanárok, akik az iskolában a számítógép beüzemelésével tizenöt percet eltöltöttek, olyan PPT-ket összeraktak, meg olyan online játékokat, hogy csak lestünk. Úgyhogy nagyon szépen adaptálódtak” – meséli tapasztalatait Balázs Juli.
10. „Nekem ez kábé gyerekkori rémálmom lett volna, hogy a frusztrált szüleimmel összezárnak engem, nem találkozhatok a barátaimmal, és egy laptopot kell néznem egész nap. Ennél rosszabbat nem tudok elképzelni, úgyhogy le a kalappal előttetek”
– mondja a kamaszoknak Nemes Orsolya.
11.
„Szerintem az, hogy most ennyi idősen átéltük a koronavírust, és minden oktatási dolgot, ami vele történt és a problémákat, amik vele jöttek, szerintem ez bizonyos szempontból nagyon össze fogja kötni a korosztályunkat”
– véli Törőcsik Juli.
12. „Mindenki teljesen másképpen fogja ezt megélni szerintem, és mást fog belőle látni. Viszont a hosszú távú következményeket mindenki viselni fogja, vagy azzal mindannyiunknak valamit kezdenünk kell. És ezért nem szabad szerintem alábecsülni azt, hogy ki hogy érzi magát. És ér jól is lenni szerintem, és ér rosszul is lenni. (…) Nagyon sokan szénné keresték magukat, nagyon sokan pedig szó szerint tönkre mentek, és ezt nem szabad szerintem elfelejteni. És ezért nehéz bármi okosat mondani, mert annyira diverz ennek a hatása” – mondja Nemes Orsolya.
Dián Dóri
