A Hello, WMN! rendhagyó beszélgetése segít fejben lomtalanítani, kiszórni a felhalmozódott feszültséget és szorongást, rendszerezni a hasznos tapasztalásokat, perspektívát váltani, és akár erőt meríteni ahhoz, ami ránk vár(hat) a következő hónapokban. Most van egy szusszanásnyi szünet, amikor fellélegezhetünk, feldolgozhatunk, felkészülhetünk – tartsatok velünk!
Hétfőn a felső tagozatokba és a középiskolákba is visszatértek a diákok; a karantén előtti élet lassan újraindul, egyre több korábbi rutintevékenységhez térhetünk vissza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt több mint egy év nehézségei, szorongásai egy csapásra köddé váltak volna. A súlyosan beteg gyerekek lelki gyógyulását segítő Mosoly Alapítvány terapeutájának tanácsai a családoknak:
„Az iskola dolga nem az, soha nem is az volt, hogy »leadja a tananyagot és utána számonkérje«. Az iskolában élet zajlik, ezt az életet kell úgy újraindítanunk, hogy a lehető legtöbbet tudjon megélni ebből mindenki.”
„A más még mindig sokkal jobb, mint a semmi” – a gyerekek közösségbe engedéséről, a felemás tanévzáróról, arról, hogy a karantén milyen hatással volt a gyerekekre, Pásztory Dóri Orvos-Tóth Noémivel beszélgetett.
Pár napja tudjuk, hogy hamarosan a bölcsik, ovik, részben az iskolák is kinyitnak (de marad a digitális oktatás), a játszóterek meg már most tele vannak – de milyen lesz a visszatérés a korábbi valóságba? Tóth Girlzonboard Flóra ezen gondolkozik. Meg azon, hogy mi volt a jó a karanténban.