Hosszú-hosszú évek óta szem előtt van, én gyakorlatilag azóta emlékszem rá, hogy tudatosan elkezdtem „médiát fogyasztani” a kilencvenes években. A műfaj – legyen az dzsesszének, televízió vagy könyv – tulajdonképpen másodlagos. Ha ott van és megnyilvánul, azt észre kell venni. És ez messze túlmutat jellegzetes hajkoronán, hanghordozáson és spiritualitáson. Sőt, még a szívből jövő, élvezettel adagolt polgárpukkasztáson is. Somából az élet árad, méghozzá a valódi; annak minden próbatételével, szenvedésével és útkeresésével. Amiről te szemérmesen hallgatsz (legyen az libidó, menopauza, házastársi hűtlenség, gyermekágyi depresszió vagy épp megélt szexuális abúzus), azt ő kimondja. Ahogy beszélgettünk, egyszerre éreztem rajta fájdalmat és szabadságot. És közben arra gondoltam: itt ül mellettem egy sűrű szövésű ember, sűrű szövésű testben, aki sűrű szövésű életet él – én pedig élvezettel hallgatom őt, még akkor is, amikor az anyagi világon túl olyan létdimenziókról beszél, ahová én már nem nagyon tudom követni. Elviszlek magammal: Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa.
FIGYELEM: Soma is ott lesz az októberi Hello, WMN! rendezvényünkön. Dr. Márky Ádám orvos-mindfulness kutató és Kovács András Péter humorista, író csatlakozik hozzá egy testhezálló témában. Műsorvezető: Csepelyi Adrienn. Jegyeket és további információkat EZEN A LINKEN találsz.
Jó-jó, gondolom, most arra vagy kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy a pálmalevél előre megjósol egy balesetet. Ígérem, mindjárt rátérek, de mielőtt a részletekbe bonyolódnék, szeretném leszögezni: továbbra is fenntartom a kételyeimet, senkit nem szeretnék meggyőzni, sem lebeszélni, mindenki döntse el maga, miben hisz.
Spitzer Gyöngyi, azaz Soma Mamagésa volt az Elviszlek magammal legújabb epizódjának vendége, amelyben őszintén mesélt a semmiből feltörő szexuális energiáiról, az apjával való kapcsolatáról, és a hűtlenségéről is. Most három részletet olvashattok a beszélgetésből kedvcsináló gyanánt:
Bántó szavak, amiket a legjobbnak hitt barátainktól kaptunk. És a mediátor tanácsai, mit tehetsz, hogy ne hordozd sírig a sérülést, amit az okozott, akiben a leginkább bíztál.
Sok felnőtt óvakodik attól, hogy nyilvánosan rendre utasítson idegen gyereket. És lássuk be, mi sem örülünk feltétlenül, ha valaki rászól a miénkre. Lehet, hogy másként kellene szemlélni ezt a kérdést?
Pompeji ókori, megkövesedett holttesteiről biztosan mindenki látott már képeket – csakhogy azok se nem ókoriak, se nem holttestek, és még csak nem is kőből vannak.
