Hosszú-hosszú évek óta szem előtt van, én gyakorlatilag azóta emlékszem rá, hogy tudatosan elkezdtem „médiát fogyasztani” a kilencvenes években. A műfaj – legyen az dzsesszének, televízió vagy könyv – tulajdonképpen másodlagos. Ha ott van és megnyilvánul, azt észre kell venni. És ez messze túlmutat jellegzetes hajkoronán, hanghordozáson és spiritualitáson. Sőt, még a szívből jövő, élvezettel adagolt polgárpukkasztáson is. Somából az élet árad, méghozzá a valódi; annak minden próbatételével, szenvedésével és útkeresésével. Amiről te szemérmesen hallgatsz (legyen az libidó, menopauza, házastársi hűtlenség, gyermekágyi depresszió vagy épp megélt szexuális abúzus), azt ő kimondja. Ahogy beszélgettünk, egyszerre éreztem rajta fájdalmat és szabadságot. És közben arra gondoltam: itt ül mellettem egy sűrű szövésű ember, sűrű szövésű testben, aki sűrű szövésű életet él – én pedig élvezettel hallgatom őt, még akkor is, amikor az anyagi világon túl olyan létdimenziókról beszél, ahová én már nem nagyon tudom követni. Elviszlek magammal: Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa.
FIGYELEM: Soma is ott lesz az októberi Hello, WMN! rendezvényünkön. Dr. Márky Ádám orvos-mindfulness kutató és Kovács András Péter humorista, író csatlakozik hozzá egy testhezálló témában. Műsorvezető: Csepelyi Adrienn. Jegyeket és további információkat EZEN A LINKEN találsz.
Jó-jó, gondolom, most arra vagy kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy a pálmalevél előre megjósol egy balesetet. Ígérem, mindjárt rátérek, de mielőtt a részletekbe bonyolódnék, szeretném leszögezni: továbbra is fenntartom a kételyeimet, senkit nem szeretnék meggyőzni, sem lebeszélni, mindenki döntse el maga, miben hisz.
Spitzer Gyöngyi, azaz Soma Mamagésa volt az Elviszlek magammal legújabb epizódjának vendége, amelyben őszintén mesélt a semmiből feltörő szexuális energiáiról, az apjával való kapcsolatáról, és a hűtlenségéről is. Most három részletet olvashattok a beszélgetésből kedvcsináló gyanánt:
Visszatérni a helyre, ami annyi mindent adott. Az országba, aminek békétlensége és fájdalma bennünk is nyílt sebként sajog. Steiner Kristóf és Nimi közel két éve jártak utoljára Izraelben és Palesztinában. Most pedig félelemmel és fájdalommal vegyes várakozással hazatértek.
A láthatatlan munka terhe döntő többségében a nők vállát nyomja, ráadásul a munkahelyeken sincs hiány belőle, és ott is hasonló a felállás, mint otthon. Ezzel pedig muszáj kezdeni valamit.
Vannak szakmák, amik azonnal beindítják a többség fantáziáját (és ezúttal nem a kánkánt járó táncosnőkre gondolok). A házmester- és urambátyámországunk öröksége jól látszik azon, hogyan reagálunk egy-egy foglalkozás hallatán, milyen járulékos hasznokat, vagy mindenhatóságot képzelünk bizonyos munkák mögé. De az is árulkodó, hogy mik azok a mesterségek, amik hallatán mindenkinek az inába száll a bátorsága.
