Hosszú-hosszú évek óta szem előtt van, én gyakorlatilag azóta emlékszem rá, hogy tudatosan elkezdtem „médiát fogyasztani” a kilencvenes években. A műfaj – legyen az dzsesszének, televízió vagy könyv – tulajdonképpen másodlagos. Ha ott van és megnyilvánul, azt észre kell venni. És ez messze túlmutat jellegzetes hajkoronán, hanghordozáson és spiritualitáson. Sőt, még a szívből jövő, élvezettel adagolt polgárpukkasztáson is. Somából az élet árad, méghozzá a valódi; annak minden próbatételével, szenvedésével és útkeresésével. Amiről te szemérmesen hallgatsz (legyen az libidó, menopauza, házastársi hűtlenség, gyermekágyi depresszió vagy épp megélt szexuális abúzus), azt ő kimondja. Ahogy beszélgettünk, egyszerre éreztem rajta fájdalmat és szabadságot. És közben arra gondoltam: itt ül mellettem egy sűrű szövésű ember, sűrű szövésű testben, aki sűrű szövésű életet él – én pedig élvezettel hallgatom őt, még akkor is, amikor az anyagi világon túl olyan létdimenziókról beszél, ahová én már nem nagyon tudom követni. Elviszlek magammal: Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa.
FIGYELEM: Soma is ott lesz az októberi Hello, WMN! rendezvényünkön. Dr. Márky Ádám orvos-mindfulness kutató és Kovács András Péter humorista, író csatlakozik hozzá egy testhezálló témában. Műsorvezető: Csepelyi Adrienn. Jegyeket és további információkat EZEN A LINKEN találsz.
Jó-jó, gondolom, most arra vagy kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy a pálmalevél előre megjósol egy balesetet. Ígérem, mindjárt rátérek, de mielőtt a részletekbe bonyolódnék, szeretném leszögezni: továbbra is fenntartom a kételyeimet, senkit nem szeretnék meggyőzni, sem lebeszélni, mindenki döntse el maga, miben hisz.
Spitzer Gyöngyi, azaz Soma Mamagésa volt az Elviszlek magammal legújabb epizódjának vendége, amelyben őszintén mesélt a semmiből feltörő szexuális energiáiról, az apjával való kapcsolatáról, és a hűtlenségéről is. Most három részletet olvashattok a beszélgetésből kedvcsináló gyanánt:
„Most épp nincs semmi baj… de igazából semmi sincs rendben.” Olvasónk írása arról, hogyan lehet egyensúlyozni anyagi bizonytalanság és apró örömök között.
Apa kemény, nem mozdítható, anya viszont nyúlékony. Olyan, akár a gyurma – és akkor nyúlik leginkább, mikor szomorú. Ám hiba lenne azt feltételezni, hogy a végtelenségig gyepálható. Aki valaha tesztelte a határait, pontosan tudja: a legjobb minőségű alapanyagnál is megvan az a pont, amikor feladja a harcot és elszakad.
Mindannyiunk életében vannak olyan személyek, akik valaha nagyon közel álltak hozzánk. Nekem is vannak ilyenek, még most, évek múltán is eszembe jut, vajon mi lehet velük, de valahogy mégsem nyúlok a telefon után. Már nem érzem annyira sürgetőnek, hogy felkeressem őket.