Szász Júlia: Gyerekszerepbe tud tenni egy ilyen, súlyosabb baleset
Rovattámogatás
Szász Júlia a külsejéhez való viszonyán át a színházi balesete utáni nehéz kommunikációs helyzetekig nagyon sok mindenről beszélt az Elviszlek magammal vele készült epizódjában. Az interjúból most azokat a részeket emeltük ki, amik megmutatják Júlia útját a váratlan és drasztikus traumától az ebből való építkezésig – mert olyan fontos gondolatok vannak ebben a nyíltan felvállalt útban, amelyek mindenki számára iránymutatóak lehetnek. D. Tóth Kriszta interjúját Tóth Flóra szemlézte.
–
A lelki gyógyulás nehezebb (volt)
„A lelki gyógyulás sokszor még nehezebb is volt, mint a fizikai, mert az nem egy lineáris folyamat. Ez a mai napig így van: sokszor már azt gondolnám, hogy túl vagyok rajta, megy tovább az élet, és akkor jön valami kulcsinger, ami visszaránt... nem teljesen, de egy olyan pontra, ahol már jártam” – mondja Júlia, aki nem hallgatja el, hogy nem könnyítették meg az amúgy is küzdelmes lelki felépülés folyamatát a külső tényezők sem.
„Megnehezítette a gyógyulást, hogy a balesettel kapcsolatos kommunikációs ügyekkel kellett foglalkoznom, és aminek nem kellene ilyen nehézkesnek lennie, az mégis az.
Kicsit azt éreztem, mintha én tettem volna valami rosszat. Azzal együtt, hogy én jó vagyok abban, hogy a saját érzéseimet érvénytelenítsem, ez már egy olyan szituáció volt, ahol nem gondoltam, hogy hibát követtem el. De a kommunikáció nem volt mindig támogató.
Hála istennek volt segítségem, mellettem volt a családom, akik támogattak, és akikkel tudtam ezekről a dolgokról beszélgetni. De voltak nehéz részei, és nemcsak a fizikai gyógyulásnak, hanem ennek a részének, ami méltatlan volt.
Politikai síkra lett terelve a baleset, de alapvetően abban semmi politika nincs, hogy két színész balesetet szenved.
Mert nem az a kérdés, hogy megtörtént – bár egyébként az is egy kérdés, hogy történhetett meg –, de utána ennek az emberi része, hogy hogyan viszonyultak ehhez, hogyan kommunikált a színház... Voltak dolgok, amiket igazságtalannak éreztem.”
A baleset nem tudja eljátszani a szerepet
Szász Júlia arról is nyíltan mesél, hogy pszichológus segítségét kellett (és kell igénybe vennie a mai napig) a trauma miatt.
„Ez egy identitásképző dolog (a baleset – a szerk).” És Júlia is sokat küzdött vele, hogy ne az a lány legyen sem a saját, sem mások interpretációjában, aki balesetet szenvedett.
„Megkerestek több helyről, és nehéz volt elkülöníteni, hogy ez nem csak és kizárólag azért van-e, mert történt velem egy baleset, ami miatt rám irányult a figyelem, és segíteni akarnak.
Erről is beszéltem a pszichológusommal, aki azt mondta, hogy a baleset nem tudja eljátszani a szerepet, azt én tudom eljátszani.”
Az első szerepei a Centrál Színházban egy beugrás (2:22) és a Horváth Lajos Ottóval közös Egy bizonyítás körvonalai, illetve a Vígszínházban szintén egy beugrás, a Magyar Elektra voltak. Ez utóbbit követően Kovács Patrícia egy nyilvános posztban dicsértre a színészt: „A szakmában megszokott az, hogy beugrás, illetve szerepátvétel van, mert valami okból kifolyólag (átszerződés, babavárás, stb…) szükség van új beállóra. Magam is többször ugrottam be és láttam is sok-sok szerepátvételt. De olyan lenyűgözőt, mint amit Szász Júlia csinált szombaton a Magyar Elektrában, még sosem” – írta.
Júlia számára nem csak az elismerés volt nagy boldogság: „Nem tapasztaltam ilyet, hogy valaki ennyire támogató, és egymás dicsérése sem olyan elterjedt a szakmában. Nekem ez az egész nagyon nagy dolog volt: az, hogy elhívtak, az a pár próba. Nemcsak a baleset utáni újraindulásban, hanem az egész életemben egy nagyon meghatározó élmény. Nagyon nagy kihívás volt, és nagyon jó érzés volt az is, hogy már tudom ezt újra csinálni.
Gyerekszerepbe tud tenni egy ilyen, súlyosabb baleset. Az, ha nem tudsz megcsinálni olyan alapvető dolgokat, amik korábban teljesen természetesnek számítottak.
(...) És az, hogy ez után ott állhatok, és a testemmel, az egész lényemmel játszhatok, nagyon nagy boldogság volt.”
„A baleset előtt fel akartam mondani”
„Még a baleset előtt azt éreztem, hogy nagyon megcsömörlöttem a színháztól, nem akarom ezt, és nem esett jól felmenni a színpadra – ez meg is fogalmazódott bennem. Egyébként fel is akartam mondani, már nagyon valaminek a végén voltam, és akkor jött a baleset.
De közben mégsem tudtam kilépni belőle, hanem mindig adtam magamnak egy határidőt, hogy eddig toljuk és akkor utána. Amikor bementem játszani, anyukámmal beszélgettem, és azt írtam neki, hogy ezt az évadot már fél lábbal is kibírom”
– mesélte többek közt Júlia, akinek történetéből az is kirajzolódik, hogy egy nagyon fájdalmas traumából is lehet építkezni. Ha még többet meg szeretnél tudni róla, nézd meg az Elviszlek magammal teljes epizódját.
