Egy tanulmány kimutatta: az emberek fele úgy véli, a karácsonyi vacsora nem alkalmas időpont arra, hogy őszintén beszéljen a nehézségeiről, a valódi hogylétéről. De miért?

A Liverpooli Egyetem kutatói utánajártak, miért érezzük úgy, hogy a nyári szünet után nagyjából kettőt pislogunk, és máris itt vannak az ünnepek. Spoiler: azért, mert öregszünk.

A mozgás maga az élet. A súlyok emelgetése pedig Jocó bácsi esetében érdekes módon azzal jár, hogy megszabadul a lelki súlyoktól…

Mi köze a Migosnak és a „Reszkessetek betörők” Kevinjének Csajkovszkijhoz? És hogy jön ide a Disney?

„Mindig is hittem a csodákban. Csak néha elfelejtem” – állítja magáról Anna Eszter, aki igyekszik magát és minket is megtanítani arra, hogyan csodálkozzunk rá a világra gyermeki szemmel, és találjuk meg így azt a varázslatot, amire ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak nagy szüksége van.

Karácsony közeledtével (szerencsére) meglódul az adományozási kedv is. Ám nem mindegy, kinek, hol, mit és hogyan adunk. Széles-Horváth Anna nagyon fontos szempontokat gyűjtött össze hozzáértők segítségével, hogy még véletlenül se süljön el a jó szándékunk rosszul.

Egy elég friss angolszász „hagyomány” segíthet a szülőknek beépíteni az adventi várakozást a hétköznapokba, méghozzá édességhalmok és ajándékhegyek nélkül. Kell hozzá egy cuki (vagy valaki szerint kicsit ijesztő manó), és néhány ötlet. Tóth Flóra úgy ajánlja az „elfezést”, hogy ő is csak most fogja kipróbálni.

„A kispadon ülök, és látom, hogy milyen ügyesen játszik az öcsém. Nyilván a saját csapatomnak drukkolok, de amikor felmegyek a pályára, akkor ez nem mindig áll át a fejemben.” Igazi örömbeszélgetés sok-sok nevetéssel és egymás ugratásával három fiútestvérrel, akiknek gyerekkorában a közös sportolás volt az összekovácsoló erő, melynek hatása egy életre elkíséri őket.