Csajkovszkij sem lelkesedett a diótörőért

Vannak művészek, akik annyira perfekcionisták, hogy még a ragyogó teljesítmény sem teszi őket tökéletesen boldoggá. Csajkovszkij valószínűleg közéjük tartozott.

Három balettja (A diótörő, Hattyúk tava, Csipkerózsika) közül a mester ezt tartotta a legkevésbé sikerültnek, egy ízben úgy fogalmazott, elmondhatatlanul gyengébb a többinél.

Nos, a közönség ma már semmiképpen sem osztja a komponista véleményét, ugyanakkor a korabeli kritika egyáltalán nem volt elájulva a mű laza szerkezetétől. Ha úgy vesszük, A diótörő afféle szürrealista tánctételek sorozata, szóval tény, hogy igencsak formabontónak számított a maga idejében.

Csempészhangszer és cukorka

A magyarul Cukortündérnek és Csokoládétündérnek is nevezett Sugar Plum Fairy (aki a balett egyik legismertebb részletét táncolja) valójában nem sokban kötődik a szilvához, hiszen az édesség, amelyről a nevét kapta, tulajdonképpen egyfajta keménycukorka.

A muzsika jellegzetes hangját pedig egy Csajkovszkij korában újdonságnak számító hangszernek, a cselesztának köszönheti. Ezt a küllemre és felépítésre is a zongorára hasonlító hangszert Charles Victor Mustel alkotta meg 1886-ban.

Így aztán Csajkovszkij modernsége igazán figyelemre méltó: A diótörőt 1892-ben komponálta, úgyhogy ez volt az első mű, ami kifejezetten erre a hangszerre született. Mivel Oroszországban akkoriban még egyetlen példány sem volt a hangszerből, ő maga szerzett és szállíttatott egyet hazájába.

A Disney vitte Amerikába

Az Egyesült Államok közönsége lényegében az 1940-es Disney-rajzfilm, a Fantasia révén ismerhette meg behatóbban Csajkovszkij művét. Már legalábbis a zenét, ugyanis a tematika egészen más lett a rajzfilmben: az évszakok váltakozása. Igaz, tündérek ebbe is jutottak bőven.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A darab tengerentúli színházi premierjére egészen 1944-ig kellett várni, ugyanakkor részben a rajzfilm miatt elképesztően népszerű lett, s ma már világszerte fontos része az ünnepi készülődésnek. Az igazi áttörést Amerikában egyébként George Balanchine legendás, 1954-es koreográfiája hozta meg A diótörőnek, amelyet a New York City Ballet számára készített. (Ő maga egyébként már tizenöt esztendős korában táncolta a címszerepet hazájában.) Azóta évente mintegy százezer ember nézi meg a darabot a társulat előadásában, ez körülbelül évi 1,4 millió dolláros jegybevételt jelent a legutolsó adatok szerint. Íme, az egyik híres jelenet, a Virágok tánca:

A könnyűzenében is sláger

Nézzük például a fent már említett Cukorkatündér részletét – íme, néhány dal, amelyben ebből származó hangmintát fedezhetünk fel:

  • En Vogue: Love U Crazay
  • Dizzee Rascal feat. Giggs: Nutcrackerz
  • Aphex Twin: Nutcrapper
  • Alchemy: Kingdom of Sweets

Amint látható, a népszerűség műfajfüggetlen – csak ebből az egy tételből több tucatnyi hangmintázás adatait találjuk a vonatkozó adatbázisban.

A másik népszerű részlet az induló az első felvonásból, ez például a Pet Shop Boys All Over The World című dalában, de a Migos (amelynek egyik tagja, Takeoff épp ebben a hónapban hunyt el) 2021-es, Vaccine című számában is szerepel.

Íme, egy playlist a különféle dalokból, ahol felfedezheted A Diótörő dallamait! (Nyugi, ez még csak lájtos bemelegítés a karácsonyra, azoknak is belefér, akik még nem szeretnének szentestéig fagyöngy alatt álldogálni!)

 

 

Nincs Kevin diótörő nélkül!

Nekünk karácsonyunk nincs Kevin nélkül, a Reszkessetek, betörők! viszont Csajkovszkij nélkül – vagy legalábbis egészen másképp hangozna, mint ahogyan ismerjük. John Williams, a film legendás zeneszerzője ugyanis nem titkoltan használta Csajkovszkij klasszikusát a saját kompozícióiban, ezzel is érzékeltetve a karácsonyi hangulatot. 

Amikor a McAllister család például a repülőhöz rohan az első részben, a Trepak című orosz táncra ismerhetünk rá a balettból, de az sem téved, aki a főcímzene hangszerelésében a Cukorkahercegnő dallamait véli felfedezni.

Íme, a reptérre rohanós részlet:

És az eredeti Csajkovszkij-tétel a Bolsoj művészeinek előadásában:

Ha szívesen olvasnál még a témában, ajánlom Krajnyik Cinti tavalyi cikkét A diótörőről

Csepelyi Adrienn