A diótörő: a balett, amit még a trap-előadók is imádnak
Ezt biztos nem tudtad Csajkovszkij népszerű művéről
„A feledés és a mellőzés a legrosszabb, ami egy művel megtörténhet. Sokkal kevésbé fontos, hogy mit ír róla a kritikus; a lényeg, hogy írjon róla” – vallotta Pjotr Iljics Csajkovszkij. Nos, az orosz zeneszerző vélhetően elégedett volna, ha tudná, hogy A diótörő című műve minden idők legnépszerűbb, s egyben legtöbbször játszott balettja. Az E.T.A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséjéből Dumas átdolgozása alapján írott mű az adventi időszak elmaradhatatlan kelléke. Pedig ez nem is volt mindig ilyen egyértelmű! Csepelyi Adrienn hozott néhány popkulturális érdekességet róla.
–
Csajkovszkij sem lelkesedett a diótörőért
Vannak művészek, akik annyira perfekcionisták, hogy még a ragyogó teljesítmény sem teszi őket tökéletesen boldoggá. Csajkovszkij valószínűleg közéjük tartozott.
Három balettja (A diótörő, Hattyúk tava, Csipkerózsika) közül a mester ezt tartotta a legkevésbé sikerültnek, egy ízben úgy fogalmazott, elmondhatatlanul gyengébb a többinél.
Nos, a közönség ma már semmiképpen sem osztja a komponista véleményét, ugyanakkor a korabeli kritika egyáltalán nem volt elájulva a mű laza szerkezetétől. Ha úgy vesszük, A diótörő afféle szürrealista tánctételek sorozata, szóval tény, hogy igencsak formabontónak számított a maga idejében.
Csempészhangszer és cukorka
A magyarul Cukortündérnek és Csokoládétündérnek is nevezett Sugar Plum Fairy (aki a balett egyik legismertebb részletét táncolja) valójában nem sokban kötődik a szilvához, hiszen az édesség, amelyről a nevét kapta, tulajdonképpen egyfajta keménycukorka.
A muzsika jellegzetes hangját pedig egy Csajkovszkij korában újdonságnak számító hangszernek, a cselesztának köszönheti. Ezt a küllemre és felépítésre is a zongorára hasonlító hangszert Charles Victor Mustel alkotta meg 1886-ban.
Így aztán Csajkovszkij modernsége igazán figyelemre méltó: A diótörőt 1892-ben komponálta, úgyhogy ez volt az első mű, ami kifejezetten erre a hangszerre született. Mivel Oroszországban akkoriban még egyetlen példány sem volt a hangszerből, ő maga szerzett és szállíttatott egyet hazájába.
A Disney vitte Amerikába
Az Egyesült Államok közönsége lényegében az 1940-es Disney-rajzfilm, a Fantasia révén ismerhette meg behatóbban Csajkovszkij művét. Már legalábbis a zenét, ugyanis a tematika egészen más lett a rajzfilmben: az évszakok váltakozása. Igaz, tündérek ebbe is jutottak bőven.
A darab tengerentúli színházi premierjére egészen 1944-ig kellett várni, ugyanakkor részben a rajzfilm miatt elképesztően népszerű lett, s ma már világszerte fontos része az ünnepi készülődésnek. Az igazi áttörést Amerikában egyébként George Balanchine legendás, 1954-es koreográfiája hozta meg A diótörőnek, amelyet a New York City Ballet számára készített. (Ő maga egyébként már tizenöt esztendős korában táncolta a címszerepet hazájában.) Azóta évente mintegy százezer ember nézi meg a darabot a társulat előadásában, ez körülbelül évi 1,4 millió dolláros jegybevételt jelent a legutolsó adatok szerint. Íme, az egyik híres jelenet, a Virágok tánca:
A könnyűzenében is sláger
Nézzük például a fent már említett Cukorkatündér részletét – íme, néhány dal, amelyben ebből származó hangmintát fedezhetünk fel:
- En Vogue: Love U Crazay
- Dizzee Rascal feat. Giggs: Nutcrackerz
- Aphex Twin: Nutcrapper
- Alchemy: Kingdom of Sweets
Amint látható, a népszerűség műfajfüggetlen – csak ebből az egy tételből több tucatnyi hangmintázás adatait találjuk a vonatkozó adatbázisban.
A másik népszerű részlet az induló az első felvonásból, ez például a Pet Shop Boys All Over The World című dalában, de a Migos (amelynek egyik tagja, Takeoff épp ebben a hónapban hunyt el) 2021-es, Vaccine című számában is szerepel.
Íme, egy playlist a különféle dalokból, ahol felfedezheted A Diótörő dallamait! (Nyugi, ez még csak lájtos bemelegítés a karácsonyra, azoknak is belefér, akik még nem szeretnének szentestéig fagyöngy alatt álldogálni!)
Nincs Kevin diótörő nélkül!
Nekünk karácsonyunk nincs Kevin nélkül, a Reszkessetek, betörők! viszont Csajkovszkij nélkül – vagy legalábbis egészen másképp hangozna, mint ahogyan ismerjük. John Williams, a film legendás zeneszerzője ugyanis nem titkoltan használta Csajkovszkij klasszikusát a saját kompozícióiban, ezzel is érzékeltetve a karácsonyi hangulatot.
Amikor a McAllister család például a repülőhöz rohan az első részben, a Trepak című orosz táncra ismerhetünk rá a balettból, de az sem téved, aki a főcímzene hangszerelésében a Cukorkahercegnő dallamait véli felfedezni.
Íme, a reptérre rohanós részlet:
És az eredeti Csajkovszkij-tétel a Bolsoj művészeinek előadásában:
Ha szívesen olvasnál még a témában, ajánlom Krajnyik Cinti tavalyi cikkét A diótörőről.
