Házi feladat a téli szünetben – Dr. Gyurkó Szilvia véleménye

–

Jogszabályok és elvárások 

Általában utálok jogászkodni, de van az a kérdés, ahol a legrövidebb út mégiscsak a jogszabályokon keresztül vezet. Az egyik ilyen például az, hogy mit csináljunk akkor, ha tekintettel a hosszú téli szünetre, egyszerűen nincs mit csinálni a gyerekeknek? Szóval meg kell őket menteni az unalomtól, meg amúgy is akkora a tananyag, hogy képtelenség a végére érni, így aztán nincs más lehetőség, mint néhány kötelező olvasmányt, beadandót, kitöltendőt és megírandót feladni házinak. 

Ha a jogszabály betűjét nézzük, akkor a Köznevelési törvény: 30. § (1) bekezdése szerint: 

„Az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. […] (4) A tanulónak – a tanév rendjében meghatározottak szerint – a tanítási évben legalább három alkalommal, legkevesebb hat összefüggő napból álló tanítási szünetet kell biztosítani.”

Mivel a pihenőnap és a tanítási szünet azt jelenti, amit sugall: azon a napon pihensz, a tanítás pedig szünetel, tehát elvileg a gyerekeknek is pont ezt kellene tenniük.

Megjegyzem, az én jogértelmezésemben nemhogy hétvégére sem lehetne házit feladni, de egyik napról a másikra sem, hiszen a gyerek eleve letölti a nyolc órányi munkaidejét a suliban, tehát amikor délután meg este házit ír, akkor már a pihenőideje kárára teszi azt. Ami épp annyira ellentétes a magyar jogszabályokkal, mint a Gyermekjogi Egyezménnyel, de

ez a gyakorlat mégis annyira beleivódott az iskolai hétköznapokba, hogy kirobbanthatatlannak tűnik.

Tekintve a szép új Nemzeti Alaptantervben foglalt elvárásokat, sajnos az a helyzet, hogy nagyjából nem is lehet máshogy megoldani azt, hogy a tananyag végére érjenek a gyerekek. Így az iskolák és a tanárok keze is meg van kötve egy olyan rendszerben, amelybe kódolva van, hogy már a téli szünetre mindenki fáradt és túlterhelt legyen. Mindenki lavírozik, és könnyít, ahol csak lehet – ha lehet. És az is igaz, hogy vannak gyerekek, akik maguk érzik fontosnak a gyakorlást, hogy ne essenek ki a rutinból, vagy mert például felvételire készülnek. 

Találjunk közösen megoldást (vagy legalább próbáljuk meg)!

Ezzel együtt is, szerintem fontos tudni, hogy itt van egy jogellenes gyakorlat, ami nemcsak hogy jogellenes, hanem gyerekjogi- és jólléti szempontból káros is. És persze, értem, hogy „mi is így nőttünk fel, mégis rendes ember lett belőlünk”, meg „házi írásba még nem halt bele gyerek”, de azért szerintem érdemes egy kicsi más szemmel is nézni ezt az egészet. Például úgy, hogy ez az egész akkor sem volt rendben, amikor velünk történt, ahogyan most sem jó így – se gyereknek, se pedagógusnak. Noha a mi időnkben ezt senki nem mondta, senki nem állt ki értünk, és nem gondolkodott közösen annak érdekében, hogy nekünk jobb legyen, most viszont mi ezt meg tudjuk tenni a mi gyerekeinkért. 

Ha tehát valaki nem három sorban és egy jogszabályi hivatkozással szeretné elintézni ezt a kérdést, annak van még néhány érvem azzal kapcsolatban, hogy miért nincs helye a házi feladatnak a téli szünetben. Mondjuk vitaindítónak, vagy csupán azért, hogy elgondolkodjunk a lehetséges (rendszerszintű) megoldásokon.

A karácsony az évnek az az időszaka, amikor a gyerekek (minden reklám, klasszikus film és a fantáziánk szerint is) szánkózással, mézeskalács-sütéssel és közös családi filmezésekkel tölti az időt. És bár a klímaváltozás betett a téli sportoknak, az infláció a nagy utazásoknak meg sütés-főzéseknek, a kereskedelmi adók pedig a minőségi tévézésnek, de azért még így is ott a vágy bennünk, hogy a gyerekek ilyenkor pihenjenek, töltődjenek. Ehelyett sok diák küzd az iskolából hozott házi feladatokkal, feladott olvasni- és tanulnivalóval, és nem tudja magát teljes mértékben átadni se a karácsonyi áhítatnak, se a családi együttléteknek.

Vajon tényleg szükség van a téli szünet házifeladatainak stresszére? Spoiler: nincs.

A szünetnek nem a tanulásról, hanem az élet élvezetéről kellene szólnia – vagy ha mindenképpen tanulni akarunk: a munka-magánélet egyensúlyának megtanulásáról. A gyerekeknek is.

A téli szünet, akár rövid, akár hosszú, a pihenés és az ünnepek ideje. Ez az az időszak, amikor a gyerekek végre lelassíthatnak, és kiszakadhatnak a hétköznapi iskola-munkarutinból. Házi feladatot adni a szünetre olyan, mintha valakit arra kérnénk, hogy vigyen munkát a nyaralásra. Véleményem szerint egyszerűen nincs helye annak, hogy a tanulás „beszivárogjon” a családi ünnepek meghitt káoszába.

A gyerekeknek – akárcsak a felnőtteknek, így a pedagógusoknak is – szükségük van időre, hogy feltöltődjenek. A túlterhelés, különösen egy hosszú tanév közepén, nemcsak fáradtsághoz, hanem kiégéshez is vezethet. Kutatások bizonyítják, hogy a pihenés nélkülözhetetlen a gyerekek mentális és érzelmi egészsége szempontjából. Ahelyett, hogy a házi feladatok okozta stresszel terheljük őket, miért ne hagynánk, hogy élvezzék a családi időt, a kreatív játékokat vagy épp a semmittevést? 

A másik fontos érv, hogy az igazi tanulás szünetben is történik. A gyerekek tanulnak, még akkor is, amikor nem ülnek a tankönyv fölött! Egy közös társasjáték a családdal fejleszti a stratégiai gondolkodást. A mézeskalács sütése gyakorlati matekóra lehet – gondoljunk csak a mérésekre és az arányokra. Egy téli kirándulás pedig jobban megismerteti őket a természettel, mint bármelyik környezetismereti dolgozat. A gyerekek természetesen kíváncsiak, és a szabadidejükben is rengeteget tanulhatnak – csak nem úgy, ahogyan azt az iskolai keretek között megszoktuk.

A téli szünetre feladott házi feladatok gyakorlata szerintem tévút: úgy emberileg, mint szakmailag (a jogi kérdésekről nem is beszélve).

Úgyhogy javaslok a tanév idei utolsó hetére egy forradalmi változtatást minden iskolának (amiből akár újévi fogadalom is lehet): legyen házi feladattól mentes minden szünet! Tudom, hogy nehéz lavírozni a NAT követelményei és az iskolákra nehezedő nyomásmennyiség közepette, de ha egy mód van rá, próbáljuk meg hagyni, hogy a gyerekek igazi gyerekek lehessenek, és ne aggódjanak a beadandók vagy a dolgozatok miatt. Ha tényleg azt akarjuk, hogy a diákok feltöltődve térjenek vissza az iskolapadba januárban, akkor adjunk nekik lehetőséget arra, hogy a téli szünetet azzal töltsék, ami igazán fontos: a családdal, a barátokkal és a pihenéssel. A tanulás várhat. A hóemberépítés, a kakaóivás és a karácsonyi csodák viszont nem.

Szóval, kedves tanárok, pihenjetek ti is, és hagyjátok, hogy a gyerekek szabadon élvezzék a téli szünetet. A boldog gyerekek a legjobb tanulók – ezt sose felejtsük el!

Gyurkó Szilvia