Mit keresnek a Mikulás kémei a polcunkon? – Úgynevezett „Elf on the Shelf” advent
Az adventi naptár az én generációmat már gyerekkorától végigkíséri, így aztán evidenciaként ivódott bele a szülőségembe, hogy adventi naptár márpedig kell. De az indokolatlan édességfogyasztás visszaszorításán évek óta dolgozunk, így a csokis kiesik. (Tudom, csak kicsi csokik vannak benne, de az elv a lényeg.) Az apró ajándékok szerintem azért nem szerencsések, mert mire a gyerekek három-négy évesek lesznek, így is-úgy is térdig járunk a vacakban, amit nem jó az amúgy is ajándékokban gazdag ünnepek idején tovább növelni. Plusz, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én két kör ilyentől teljesen kiégtem. Vannak még a kész naptárak a legóstól a színezősig, a matricástól az ásványosig akármivel megtöltve, ez legalább a végére egy gyűjteménnyé áll össze. De az ünnepek előtt ezt is kihagynám. Tavaly, szintén covidos időszakban élményes volt, a végére vért izzadtunk, hogy mik legyenek. Úgyhogy idén két „scout elf” segítségével valamiféle átfedés lesz az összes eddigi között. Tóth Flóra és Két Egyelőre Nevenincs Elf Manó beszámolója a jövőről.
–
Scout elfek, vagyis cserkészmanók
Gondolhatnánk azt is, hogy a Mikulás huncutkodó manói egy régi finn hagyomány alapján indultak térhódító útjukra, de ennél sokkal prózaibb a valóság: 2005-ben egy USA-beli anyuka (Carol Aebersold) és lánya (Chanda Bell) írták meg az Elf ont he Shelf: A Christmas tradition, vagyis Manó a polcon: egy karácsonyi hagyomány című könyvet, ami a manólegenda kiindulási alapja. Carol lánya, és Chanda testvére pedig marketinggel foglalkozik, szóval mondanom sem kell, azóta van egy hatalmas Elf-cégük, ami csak úgy ontja magából a manókat és a mindenféle manózási segédeszközöket. (Már Netflix sorozat is van, bár egyelőre nálunk nem elérhető.)
Maga a történet tulajdonképpen annyi, hogy az elfek, vagyis manók a Mikulás segítői, barátai, akik vele élnek az Északi-sarkon, csakhogy hálaadás és karácsony között felderítőútra indulnak családokhoz, hogy meglessék, mennyire viselkednek jól a gyerekek. Napközben figyelik, hogy mi történik, azután este visszamennek egy kis varázslattal az Északi-sarkbeli otthonukba, hogy hajnalban, a varázslatos visszaút végén ki tudja, hol és hogyan landoljanak a hozzájuk tartozó családnál. Éppen ezért a feladat tulajdonképpen az, hogy minden reggel meg kell keresni, hova pottyant az érkező manó. Vagyis az eredeti elképzelés szerint ez egy cuki bújócska, csak nem emberekkel, hanem manókkal. A napközbeni megfigyelés miatt nevezik őket „scout”, vagyis felderítő, cserkészmanóknak.
Mivel sokan már gyerekként is paráztak a gondolattól, hogy a Mikulás sasolja őket, mennyire viselkednek jól… – és hát az öreg nyilván mindenkiben találna hibát, ha akarna –, úgyhogy mi például ezt a megfigyelő funkciót teljes mértékben kivesszük a történetből,
nálunk a Mikulás nemcsak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, hanem mindenféle gyerekeknek, a Jézuskáról meg ne is beszéljünk. Vagyis a mi történetünk szerint azért jönnek a manók, hogy segítsenek a karácsonyi előkészületekben, és nagyon remélem, hogy fognak is, mert rohadtul le vagyunk maradva. Ja, és az USA-ban szokásos hálaadás utáni induló karácsonyi őrületre sem csatlakoztunk rá, 24 „csínyt” is épp elég lesz kitalálni, szóval december 1-jén indul az elf-kaland.
Egyébként az eredeti elfek természetesen a korábban említett, ma már valószínűleg milliárdos hölgyek által forgalmazott manók (minden ilyen manónak hasonló az árfekvése, én legalábbis nem érzek különbséget), de vannak „hamisítványok” is. Én, mivel későn kapcsoltam, nem is tudtam volna külföldről rendelni, ráadásul lánymanókat szerettem volna, úgyhogy szereztem két manószerű teremtményt egy szupermarketben. De hallottam olyanról, hogy valaki gumikacsákkal „manózik”, és valójában bárki lehet Mikulás-segéd, ez a lényege a varázslatnak. Meg csínyek.
De mik is azok a csínyek?!
A váratlan helyeken landoló elfek kalandjai aztán továbbfejlődtek, így eljutottunk oda, hogy az ébredező gyerekek nemcsak azt nem tudják, hol találják a manó barátjukat reggel, de arra is készülhetnek, hogy a kis manók valami huncutságot csináltak hajnalban. Hogy milyen huncutságot? Például ollóval
„csipketerítőt” alkottak egy tekercs vécépapírból. Vagy összefirkálták alkoholos filccel a családi fotó képkeretét: mindenkinek bajusza lett. Vagy varázslatos elfkakit, azaz csokidarabkákat pottyantottak a mosdókagylóba.
Esetleg elhoztak egy kicsinyítőgépet a Mikulástól, és a szép nagy csokoládékból aprókat varázsolnak vele. Borotvahabból hóembert rajzoltak a fürdőszobai tükörre. Bepakolták az összes plüsst a mosógépbe. Szerintem mindenkinek vannak olyan ötletei, amik néha eredményeznek egy kis édességet vagy egy aprócska ajándékot, néha viszont „csak” egy vicces pillanatot, és nem olyan nagy erőfeszítés megvalósítani őket. Kicsit könnyebb feladat, ha a manó lába hajlítható, de a Pinterest az „elf on the shelf” keresésre nagyjából egymilliárd találatot ad ki, szóval lehet inspirálódni. (És amúgy a brand oldalán is van egy csomó ötlet, azért linkelem: ITT találjátok őket, mert szerintem ez tényleg csodás hagyomány.)
A csínyek nem csak a gyerekeket szórakoztatják, szerintem kitalálni is jó játék, ráadásul képzeljétek, vannak olyan elfek, akik estére meg mindenféle felnőtt csínyekkel készülnek a szülőknek, khm, khm.
Így kezdj neki
A legtöbbször az első reggelen az érkező elf hoz egy levelet, ebben bejelentkezik, hogy ezentúl jönni fog mindennap, elmondja, ki ő, és megkéri a leendő ünnepi szállásadóit, nevezzék el.
Az én Harry Potter-mániás lányaimhoz sok-sok „roxfortos” borítékkal érkezik majd két kislány manó, akik első nap, mondanom sem kell, a vécében landolnak.
De biztosan lesz még elfkaki csoki, a vacsorához szükséges, ámde valahogy kiszóródott lisztbe alkotott hóangyalka, kicsinyítő gép, tortillába tekert elfek (aznap az lesz a vacsora) és becsomagolt tévé is.
Már hetek óta gyűjtöm az ötleteket, és amit a fotó kedvéért most megcsináltam, azokat már félkész állapotban rakom el, szóval az a terv, hogy ez minden este plusz tíz percnyi feladat. Ha úgy döntötök, hogy belevágtok, vannak kifejezetten időhiányos szülőknek való gyűjtések, bár nekem az a tervem, hogy néha azért egy-egy nagyobb csínnyel is megpróbálkozunk.
A tavalyi csínyeink egy részét megtaláljátok a Girlzonboard Insta-oldalamon kiemelésben, és összességében az a tapasztalatom, hogy néhány óra előzetes ötleteléssel és egy beszerző körúttal (tavaly kb. 20.000 forintot költöttem manóstul mindenre, de eleve elég sok kreatív és konyhai cuccom volt, amit hasznosítottam), és néhány tényleg megúszós csínnyel nem nagyobb falat, mint például egy élményes adventi naptár. Persze amikor éjfél után vagy hajnali ötkor pakolgattam a manókat ide-oda, akkor nem mindig volt őszinte a mosolyom, de a gyerekek lelkesedése kompenzálta ezt (és az alvás úgyis a puháknak való). Szóval én idén is izzítom a kis manóinkat, és már össze is írtam jó néhány csínyt.
A képek a szerző tulajdonában vannak
