-

Az osztályzatok ugyanis a gyerek és a tanára közötti kapcsolatról, a tanár osztályozási módszereiről, a gyerek órai koncentrációs képességéről (a tanóra izgalmasságáról), a szabályoknak való megfeleléséről (mit gondol a tanár a „rendesen odafigyelő és teljesítő gyerekről”), és persze nem utolsó sorban magzatunk szerencséjéről is szólnak (éppen akkor tett-e valami megkérdőjelezhetőt, amikor a tanár őt figyelte).

Késésért is jár az egyes

Sajnos mind a mai napig létező gyakorlat, hogy a tanárok fegyelmezési eszközként használják az osztályzatokat, ami súlyosan sérti a gyerekjogokat. Az osztályzat a gyerek fejlődésének, tudásának értékelésére szolgál, nem pedig egyes tulajdonságainak minősítésére. Ezért aztán semmi keresnivalója nem lenne a naplókban a hiányzó házi feladatért, órai késésért, vagy éppen a rendetlenkedésért kiosztott egyeseknek. Az osztályzatok ezért legalább annyira minősítik a tanárt is, aki adta őket, mint a gyereket, aki kapta.

Egy rossz jegy lelki háttere

Ezen kívül persze a jegyekben benne van az is, hogy mennyire van jól a gyerek, és mi történt vele az elmúlt pár hónapban. Szakított a barátjával, elváltak a szülei, megbetegedett a nagypapa, elütötte a busz a kiskutyáját, kinevezték csapatkapitánynak edzésen, sok hó esett télen, rákattant valamilyen videojátékra, elszenvedett-e valamilyen online zaklatást, esetleg a bal cicije gyorsabban nő mint a jobb. Egyszóval az élet, mint olyan, nagyon komolyan kihat a gyerekünk jóllétére. Az meg arra: mennyire fontos neki, hogy reggel nyolc és délután négy között hogyan teljesít. Mindez persze nem meglepő, magunk is így vagyunk ezzel. Ha éppen valami dráma van az életünkben, biztosan többet csúszunk a határidőkkel, és a főnök kekeckedései miatt is hamarabb kiakadunk. Ahogyan mi, felnőttek sem tudjuk függetleníteni magunkat attól, ami velünk (és bennünk) zajlik, úgy a gyerekek sem. Második körben tehát azt kell tudatosítani magunkban: az osztályzatokban a gyerekünk jólléte is benne van. A gyerek képességei és teljesítménye mellett tehát ezeket is érdemes végiggondolni, mielőtt feltesszük a kérdést a bizonyítvánnyal a kezünkben: „Biztos-e, hogy csak kettesre tudod Amerika éghajlatát és vízrajzát, édes fiam?!”

Tényleg az életre készít fel?

Harmadik szempontként azt ajánljuk a félévi bizonyítvány fölött merengő szülőknek végiggondolásra, hogy vajon miről szól az iskola és maga az oktatás.

Nem megkérdőjelezve persze, mennyire fontos, hogy minden tizenéves betéve tudja a Missisippi vízhozamát és összes mellékfolyóit, mégis az az elvárásunk, hogy a gyerek ne csak ezt a tudást hozza haza az iskolából. Lévén, hogy negyvenéves marcona középvezetők ritkán bukják el amiatt az előléptetést, mert nincsenek tisztában egyes vízgyűjtő-területek kiterjedtségével. Az oktatásról azt gondoljuk, hogy olyan tudást kell a gyereknek adnia, ami az életre készíti fel, és abban segíti őt, hogy később (felnőttként) jól boldoguljon.

Rejtett tanterv

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága szerint a hivatalos tanrend nem az egyetlen módja annak, hogy a gyerekeket tanítsuk. A gyerekeknek nem tanítható meg más emberek és a jogok tisztelete, hacsak az iskola közösségének tagjai maguk nem cselekednek a gyakorlatban is úgy, amiről elméletben beszélnek. Rejtett tanterv van a tanárok és diákok közötti viselkedés által közvetített üzenetekben. Nem csupán az számít, milyen tartalmú a tanterv (mit tanulnak a gyerekek), hanem az is, milyen módszerekkel tanítják őket, milyen környezetben. A bizonyítvány tehát erről is tanúskodik.

Nincs „egyen-intelligencia"

Fontos az általános műveltség, az intelligencia fejlesztése – azonban nem csak egyféle intelligencia van. Lehet, hogy a gyerekünk nem olyan penge a kovalens kötésben, de remek problémamegoldó képességei vannak, csodásan ki tudja fejezni az érzéseit, mély empátia dolgozik benne, és olyan piros almát fest temperával, hogy a méhek is rászállnak.

Az életre készít fel az iskola akkor is, amikor megtanítja nekünk, hogy az elvárásoknak (a környezetnek) hogyan tudunk megfelelni. De az élet része az is, hogy a megfelelés ne az egyetlen és kizárólagos útja legyen a boldogulásnak. A kreativitás, a szabad gondolkodás, a szabályoknak fittyet hányó alkotás mind-mind fontos része annak az intelligenciának, amire az életben szükségünk van. Ezeket viszont jó eséllyel nem találjuk meg abban a számsorban, amit bizonyítványnak hívunk.

Otthoni értékelés

A Gyermekjogi egyezmény szerint a gyerekek viselkedését és fejlődését, a tanítás, tanulás „hasznát” nagyon gondosan kell értékelni a tantermen kívül is, legalább annyira, mint azon belül. Tegyünk tehát mi is így, szülőként. Ha a bizonyítványról visszajelzést adunk, tudjuk, hogy az miről szól. És ha azt érezzük, hogy a gyerekünk olyan területeken erős (sokat fejlődött és jól teljesített), ami nincs benne a bizonyítványban, akkor ne mulasszuk el ezt külön értékelni, és pozitív visszajelzéseket adni minderről.

 Dr. Gyurkó Szilvia

 

A cikk részleteket tartalmaz az ENSZ Gyermekjogi egyezményéből, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 1. számú általános kommentárjából és a Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához című kiadványból.