–

„Válságos helyzet:

tudom, hogy boldog vagyok,

csak épp nem érzem.”

Eszembe jutott e téma kapcsán rögtön ez a Fodor Ákos-haiku, szerintem pont erről beszélgetnek a Négy évszak szereplői is. Hogy eltompulunk. Elfásulunk. Mint mikor a Covid miatt eltűntek az életünkből egy időre az illatok. Vacak volt úgy rágni az ételt, hogy tudtuk, nagyon finom lehet, de nem éreztük az ízét. Próbáltuk győzködni magunkat, egymást, hogy legalább jól néz ki a kaja, az is valami, enni meg ugye muszáj, legyünk hálásak, hogy lélegzünk, és bevásárolt helyettünk a szomszéd.

Vajon mikor vált bűntudatunk közösségi mantrájává a #hála?

Mikor tűnődtünk el először azon, hogy a mi hibánk, ha nem vagyunk jól, hisz mindenünk megvan voltaképpen? Ha nem vált is valóra minden álmunk, ha vannak is gondjaink, nagyjából megszereztük, ami a boldogsághoz elegendő. Vagyis elegendő kellene, hogy legyen.

Mi a fene bajunk van hát?