–

Jó pár éve történt, de sosem fogom elfelejteni. Egy emberkereskedelem áldozatává vált gyerekről volt szó. A rendőrrel beszéltem először, elmondtam neki a történetet, láthatóan mélyen megérintette a gyerek sorsa. Aztán megérkezett a gyerek is, akin márkás farmer volt, szép kabát, jó cipő, a rendőr végigmérte, és szemmel látható volt rajta a változás.

Eltűnt az együttérzés, és még talán ki is mondta: „te is jól jártál, te is hasznot húztál abból, ami történt”. 

Nem egy laikus, nem egy hétköznapi ember, hanem egy szakember reakciója változott meg egy pillanat alatt és vált a gyerek a prostitúció áldozatából valami mássá. Haszonlesővé? A saját erkölcstelensége haszonhúzójává? Ki tudja, mi játszódott le a rendőr fejében. Az viszont biztos, hogy a gyerek meghallgatása során mindvégig azt lehetett érezni, hogy nem kezeli a gyereket áldozatként. 

Nagyon sokan így vannak vele.

A jog megengedi, hogy egy 12 éves gyerek szexeljen, egy 14 éves pedig már bárkivel ágyba bújhat (pontosabban: őt már egy akárhány éves ember ágyba viheti), így aztán akár szexuális bántalmazásról, akár szexuális kizsákmányolásról van szó, sokkal könnyebben feltételezik az emberek, hogy a gyerek is akarta, ő is közrehatott, kvázi ő is felelős azért, ami történt. 

A jogszabályok hiába védik a 18 éven aluliakat jobban, ha szexuális bűncselekmény áldozatává válnak, a hétköznapokban (és gyakran még az eljáró szakembereknél is) felismerhetően jelen van az a meggyőződés, hogy a nemileg érett kamaszok másfajta kategória. 

Nem elég a korkülönbség, nem elég a gyerek kiszolgáltatott helyzete, nem elég a manipuláció és a kényszerítés ahhoz, hogy az erőszakot és a bántalmazást ugyanúgy feltételezzék, mint ahogy kisebb gyerekeknél megteszik. 

Mi több, a 14–18 éves gyerekeket már nem is nagyon szeretik gyereknek hívni, inkább fiatalként, nőként, hölgyként hivatkoznak rájuk – eltűntetve a tényt, hogy itt bizony még gyerekekről van szó.  

Lehet, hogy sminkelnek, lehet, hogy szűk ruhákat hordanak és azt mímelik, mintha már felnőttek lennének, de nem azok. Ezt pedig nekünk, felnőtteknek kellene tudnunk a legjobban. 

A gyerek mindig gyerek, és nem szabad átlépni a határt vele kapcsolatban. Tilos felhasználni őket a felnőtteknek a saját szexuális vágyaik kielégítésére. Nem csak akkor tilos, ha az ember fizet érte. Hanem úgy általában tilos, mert szexuális visszaélésnek számít. 

Tudom, hogy sokak számára izgalmasnak tűnik az ártatlanság, és tudom, hogy Billy Idoltól Nabokovig tele van a (pop)kultúra olyan utalásokkal, direkt és áthallásos reflexiókkal, romanticizáló szövegekkel, hogy mennyire jó egy tizenéves kamasszal kavarni. De itt súlyos félreértés van.