Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy otthon? A biztonság? A nyugalom? Vagy pont a helykeresés, a költözés? A december 9-ig látható Vándorló Otthonunk című kiállításukkal kortárs képzőművészek is erre a kérdésre keresik a választ.
„Apám lett volna a legjobb dolog, hogy ha ott van az életemben. De nem volt ott. Lehet, hogy emiatt van, hogy nekem az okoz örömöt, ha másnak segíthetek, legalább egy-két dologban” – mondja a négygyerekes édesanya, Zsülietta. Ismerjétek meg a történetét új sorozatunkban, amelyet ma, a hajléktalanság világnapján indítunk, és amelyben nélkülözésben élő emberekkel beszélget Fiala Borcsa.
Kábeltemető, szatyorhalmozás, és az örök klasszikus, a fiók mélye… Na jó, a szekrény teteje is lehet. Követőivel Anna Eszter összegyűjtötte otthonaink legkönnyebben kupisodó pontjait – a lista csak arra vár, hogy kiegészítsétek!
Ti leveszitek otthon a cipőtöket? És ha vendégségbe mentek?
Olvasónknak 10 évvel ezelőtti és aktuális lakásfelújítási tapasztalatai is vannak, és azt mondja, hihetetlen a különbség közöttük. Ma aki ilyesmibe fog, hagyjon fel minden reménnyel, és készüljön fel rá, hogy neki kell kézbe vennie a dolgokat. Igen, többek között a fúrót is.
Egyes ajánlások szerint egy gyerek csak akkor maradhat otthon egyedül, ha ismeri az épület pontos menekülési tervét és a család vészhelyzeti protokollját. (Ha ez igaz lenne, a szerző még 37 évesen sem lehetne egyedül otthon.) De valójában mit kell megtanítanunk a gyerekeinknek a veszélyes helyzetekről, és hogyan tegyük ezt anélkül, hogy rájuk ijesztenénk?
Ha az ember hazaköltözik egypár napra a szüleihez, legyen akármekkora felnőtt, a családi fészekben újra gyerek lesz belőle. Ilyenkor előkerül az emlékes doboz, a szeretett kiskutyás takaróhuzat, és a fél évszázados palacsintasütő is.
„Biztosan össze fogunk sokszor futni, úgyhogy most el sem kérem a számod. Úgyis megtalállak.”
Eltaszít. Átölel.
Kevesebbet ér az, akinek nincs villája a Rózsadombon? Mire föl kérkednek emberek a tulajdonukkal? – Szerzőnk eltöprengett.