Noha a gyerekkorom őszeinek zakuszkaillatuk van, bármennyire keresem is Budapesten, nem találom a jól ismert füstös évszakot. A vinettás, a paprikás, a paradicsomos, a hagymás őszt. Semmi hazai nincs a levegőben, így már-már beletörődöm, hogy idén bizony zakuszka nélkül maradok. Aztán gondolok egy nagyot.
Leveszed a cipődet az ajtóban, mielőtt belépsz mások otthonába? Vagy megkérdezed, mit szeretne a házigazda – és titkon reménykedsz, hogy azt mondja, hagyd csak? Mi a helyzet, ha hozzád jönnek látogatók? Egy hétköznapi helyzet, amely mindig indulatokat kavar, ha szóba kerül.
Mindenkinek más a mumusa, ha a takarításról van szó. Kinek a tűzhely, kinek a fürdőkád, de vannak ám olyan helyek is, amik talán a legprecízebb, legpedánsabb háztartásokban is könnyen a feledés homályába vesznek. Pedig gyakran pont ezekre sokkal nagyobb figyelmet kellene szánnunk.
Sokunk álma, hogy festői környezetben éljünk, ugyanakkor egy több mint 150 éves ház felújítása, rendben tartása sok pénzt, és még annál is több energiát emészt fel, álljon bárhol a világon. Steiner Kristóf most elmeséli a Khelone nevű házuk történetét: annak érzelmi, közösségi, praktikus és anyagi vetületeivel együtt.
Pityóka, vinetta, murok, fuszulyka. Melegágy. Degesztés. Öntözés. Csimasz. Lótetű – ez nem varázsige, még csak nem is kiszámoló, hanem az erdélyi ember kora tavasztól késő őszig tartó szókincsének leggyakoribb elemei. Csak néhány kerti dolog, ami mostanra már nagyon hiányzik.
Nem mindenki otthona alkalmas arra, hogy Insta-poszt legyen belőle. De vajon ez baj?
A Budapest Nagyregény olvasásakor az otthon határai – időben és térben is – észrevétlenül kitágulnak. Hazává azért nem duzzadnak, de ez is valami.
Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy otthon? A biztonság? A nyugalom? Vagy pont a helykeresés, a költözés? A december 9-ig látható Vándorló Otthonunk című kiállításukkal kortárs képzőművészek is erre a kérdésre keresik a választ.
„Apám lett volna a legjobb dolog, hogy ha ott van az életemben. De nem volt ott. Lehet, hogy emiatt van, hogy nekem az okoz örömöt, ha másnak segíthetek, legalább egy-két dologban” – mondja a négygyerekes édesanya, Zsülietta. Ismerjétek meg a történetét új sorozatunkban, amelyet ma, a hajléktalanság világnapján indítunk, és amelyben nélkülözésben élő emberekkel beszélget Fiala Borcsa.
Kábeltemető, szatyorhalmozás, és az örök klasszikus, a fiók mélye… Na jó, a szekrény teteje is lehet. Követőivel Anna Eszter összegyűjtötte otthonaink legkönnyebben kupisodó pontjait – a lista csak arra vár, hogy kiegészítsétek!