Ha idő előtt véget ér a holtomiglan – 8 tesztelt túlélési stratégia szakítás esetére
+1.: Minden nap csak estig tart, addig kell magadat ügyesen elrugdosni. Közben pedig ismételgesd magadban: lesz ez még sokkal, sokkal jobb!
+1.: Minden nap csak estig tart, addig kell magadat ügyesen elrugdosni. Közben pedig ismételgesd magadban: lesz ez még sokkal, sokkal jobb!
Köszönöm, nem kérek több kávét!
Esküvői tortacsata, ami örökre bevésődött, utazás a Déli-sarkra, ami segített felszabadulni, vagy a helyi művész portréja – olvasd el, másoknak milyen értelmetlen(nek tűnő) luxuskiadás változtatta meg az életét, aztán, ha van neked is ilyen történeted, mindenképp meséld el kommentben.
Ijesztő, hogy olyan gondolatok formálják a valóságunkat, amelyeket talán nem is tudatosítunk magunkban. Hogy szélsőséges példákat hozzunk: simán be tudjuk beszélni magunknak, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, meg azt is, hogy (már) nem. Meg mindent, amit e két pont közt érzünk…
Mindannyian láttunk már olyat, aki egy hatalmas szerelem végeztével bosszút esküdött az exe ellen, és jogos – vagy csak annak vélt sérelmein elégtételt akart venni akár éveken át. De vajon ilyenkor ki veszít a legtöbbet? És kinek árt a bosszú igazán?
Karóval jöttem, nem virággal.
Történt veled valamelyik történethez hasonló?
Van, akit egyszerűen nem lehet elfelejteni? Vagy inkább arról van szó: nem hagyja, hogy elfelejtsék? Mitől válik ragaccsá valaki az életünkön?
„Olyan volt, mintha nem én döntenék. Mintha egy felsőbb én vezetne, mert meg akar óvni.” Ti is éreztetek már ehhez hasonlót?
„A konyha felé mutatva annyit mondott, hogy »menjek a helyemre«”…