„Annyi elemzés született már a zaklatásról, a diszkriminációról, a szexuális erőszakról, de még mindig oly keveset tudunk arról, ha ezek egyes elemei a közösségi médiáról, vagy más hasonló online kommunikációs eszközről indulnak ki.” Íme, az online manipulátorok gátlástalan eszköztára.
Hogyan lehetséges, hogy egy „sima” hatalommal való visszaélés nálunk nem üti át az ingerküszöböt? Történetek egy budapesti teraszról.
Tényleg van, aki szerint a színésznek még jól is jön a fájdalom, a megaláztatás, mert így legalább van miből építkeznie? Most komolyan…?
A gyerekek tizenöt százalékát hetente többször is zaklatják a társai, és négy gyerekből egy zaklatott már másokat. Vajon kikből lesznek agresszorok?
„Önrendelkezés, beleegyezés, tisztelet. Ezeket kell megtanítanunk a jövő generációinak. De előtte még nekünk is meg kéne értenünk, miben is állnak ezek az amúgy nem olyan bonyolult fogalmak. És azt, hogy szó szerint életek múlhatnak azon, hogy ezt a feladatot mennyire sikerül teljesíteni.”
Mit tehetünk bántalmazás esetén? Hova fordulhatunk? Mi van, ha gyerek-, és mi, ha felnőtt az áldozat? Mi az, ami elévül, és mi az, ami nem? És mi van, ha nem azonnal, hanem csak évekkel később akar az érintett segítséget kérni? Dr. Gyurkó Szilvi életbevágóan fontos információkat gyűjtött össze ebben a cikkben:
„A lehunyt szemek szövetségéről van szó. Az érdekekről, a titkokról, az elfordított fejekről, a magunk után behúzott ajtókról.
A kipárnázott, felvizezett, megúszós bocsánatkérésekről. Amelyek olyan nagyon jól mutatják a rendszerszintű relativizálást. Ami elszívja a levegőt a valódi szembenézéstől.”
Egy rettenetes eset, aminél évekkel később is csak azt kérdezed magadtól: meg lehetett volna valahogy előzni? Hogy menthettem volna meg a gyerekemet?
Mi az, ami már nem fér bele? Ti mitől érzitek magatokat kényelmetlenül?
Neked mi a trükköd túlságosan rámenős nyomulók ellen?