-

1. Holvana?

Megmondom őszintén, engem az eltűnt tárgyak miatt érzett tehetetlenség fizikai fájdalommal tölt el, de komolyan. Ha valamit nem találok, akkor abban a minutumban kitör rajtam a pánikroham, sokkos állapotba kerülök, nyomás nehezedik a mellkasomra, fibrillálni kezdek, levegő után kapkodok, elönt a verejték, aztán pedig elájulok. Éppen ezért mindig mindent igyekszem a helyére tenni, hogy még véletlenül se legyen baj.

A két gyerekem azonban magasról tesz az elveszett tárgyakra való súlyos allergiámra. Állandóan mindent elkutyulnak, hogy aztán én kajtassak utána. Hiába mondom nekik, hogy ne a szájukkal keressenek, hanem a szemükkel, úgy sokkal hatékonyabb, richtig holvanáznak szakadatlan.

Keresőkutyaságom alól még az sem mentesít, ha történetesen épp nem tartózkodom otthon. A múltkor például telefonon hívott fel a fiam, hogy holvana nővére. Érted... Képes volt elveszíteni hetven négyzetméteren egy 165 centis, negyvenöt kilós élőlényt, aki ráadásul nem is mozog ritka gyorsan. De a testvére se piskóta! Épp bevásároltam, amikor fél tucatszor felhívott, majd amikor már mind a két kezem teli volt, és nem tudtam felvenni a telefont, akkor Viberen küldözgetett rám üzeneteket, mert nem találta a szakácskönyvét.

holvana

De tudod, mi a legérdekesebb? Az egyetlen dolog, amit rendre mindig megtalálnak, az én vagyok, hiába bújok el előlük a vécére, a pincébe vagy a kádba.

2. Mikor?

Amilyen kis ártatlan ez a kérdés első hallásra, olyan rohadt bosszantó lesz négyszázötvennyolcadszorra. Egy multi vezérigazgatója kismiska a gyerekekhez képest, ha határidőről, vagy a beosztottak terrorizálásáról van szó. Minden ráér azonnal, de ideális esetben rögvest és ízibe'. És persze attól még, hogy a gyerek fél órája, másodpercenként két mikort csipogva nyüstöl, hogy induljatok már el, az nem azt jelenti, hogy a start pillanatában hirtelen el ne feledkezne minderről, és ne neked kelljen fáradságos munkával kiterelgetni a bejárati ajtón végre-valahára.

3. Deléci!

Tudod, mi a hasonlóság a nemi erőszaktevők és a gyerekek között? Egyik sem érti azt a szót, hogy nem. Léciii... – nyígja a kisded üvegvágóhangon. Nem. Deléciii... De nem! De léééciii!!! És ezt a nem-de léci párbeszédet olyan sokáig képesek folytatni kitartóan, hogy szent meggyőződésem, Guantanamóban is így kínozzák a foglyokat.

4. Unatkozom

Hiába járunk térdig a játékokban, hiába roskadozik az összes polc a könyvek és társasjátékok alatt, hiába van dugig a fiók legóval, időről időre ráfetrengenek a szobájuk közepén terpeszkedő kínai importhalomra, és bősz unatkozásba kezdenek. Mindezzel persze nem lenne semmi baj, hiszen köztudott, hogy az unalom szüli a legkreatívabb ötleteket, ha csöndben csinálnák. És ha a dögunalom nem párosulna egykedvűséggel, amikor aztán tényleg semmihez, de végképp semmihez nem fűlik a foguk.

5. Holnap

Ez a szó olyan, mint egy vámpír. Naplemente előtt soha nem kerül elő, kizárólag akkor indul vérszívó útjára, amikor leszállt a békés este. Hiszen mikor máskor derülne ki, hogy holnap témazárót írnak a a nyitvatermőkből, hogy legkésőbb holnapra meg kell tanulni A walesi bárdokat, hogy holnapra muszáj leadni az őszi tablóképet, meg amúgy is kell két szögmérő? De holnapra ám!!! A holnap vészterhes borzalma akkor sújt le, amikor már szépen betakargattad a gyermekeket, cuppanós csókot nyomtál a buksi homlokukra, és gondolatban kikúsztál a kanapéra szusszanni egy pohár borral. E gyöngéd ábrándból aztán hirtelen felriaszt a csemete paplan alól kikukorékolt nyifogása:

– Mamaaaa! Holvana körzőm??! De hát megígérted, hogy veszel egy újat! Jó, jó, de mikor?! Nem érted, hogy kell?! Deléci!!! Holnap dogát írunk!

Hát, mit mondjak... én egyáltalán nem unatkozom.

Fiala Borcsa

Kép: Flickr