Golding valószínűleg egész életében a démonaival küzdött, az alkohol rabja volt, félt a sötétben, tele volt fóbiákkal, és az írásba menekült. Mezei M. Katalin mesél róla, és felkavaró regényének születéséről:
„Ez a pusztító hatalmi játszma azért zajlik a szexualitás arénájában, mert az ember egy olyan lény, akit legmélyebben éppen a szexualitásán, a testiségén keresztül lehet megsebezni”
Egy nemi erőszak története, az esettől a hosszú éveken át tartó gyötrődésen át a felgyógyulásig. Így tehet tönkre egy embert egy ártatlanul induló délután.
Egy új találkozás felülírhatja vajon a rettenetes emlékeket, és gyógyíthatja a traumát, ami évtizedekkel korábban képződött?
Múlt hét pénteken jelent meg a WMN-en egy Kata álnevű nő története. Elmesélte, hogyan hívta meg a lakására két ismerősét, és azok végül hogyan erőszakolták meg. A kommentszekcióban egy pillanat alatt kapták szét – nem, nem az erőszakolókat, hanem Katát. Borcsa kiakadt, és megírta ő is, mit gondol:
Szégyen. De kinek a szégyene?
Felkavaró téma, megoldás azonban egyelőre nincs.
Mennyi pokol fér el 38 évben?
Előre kitervelt aljas szándék…
Nagy lépés az emberiségnek, még hatalmasabb ugrás a nőknek. Még ha volt is honnan előrelépni.