Sussex hercegnéje derűsen mosolyogva, dúsgazdag barátaival kellemesen csevegve mutat be egy gondtalan, napfényes életet, ami azonban még csak nem is az övé. Meghan hétköznapjai első pillantásra talán irigylésre méltónak tűnhetnek, de harminc perc elteltével az ember legszívesebben kipukkasztaná egy tűvel egy kisgyerek nyuszilufiját, csak hogy helyre állítsa a világ egyensúlyát. Fiala Borcsa kritikája.
Milyen lélektani sajátosságok jellemzik az óvodás korosztályt? Hogyan igazodjunk el szülőként abban, hogy mire van, és mire nincs szüksége a gyerekünknek? Ha foglalkozást választunk, mire figyeljünk oda? Sándorfi Réka pszichológussal, szenzoros integrációs terapeutával beszélgetett Kőrizs Kata.
Cseppet sem unalmas írás az unalomról, ami komoly veszélyeket is rejthet magában – már az unalom, nem a cikk:
Évről évre dráguló táborok, véges szabadság, túl sok ló és kevés fenék azoknak a szerencséseknek, akik egyáltalán lehetnek home office-ban – éljeeeeen, mindjárt itt a vakáció!
„Ha egy színház unalmas, az rosszabb, mintha rossz lenne” – írja szerzőnk, aki eltöprengett e kínzó helyzeten.
A világból ki lehet kergetni a semmittevéssel? Nem bírod elviselni az unalmas embereket? És mi van, ha téged tartanak annak?
Milyen, ha valaki boreouttól szenved? Nem talál semmilyen kihívást a munkájában, úgy éli meg, hogy nem tud fejlődni az adott pozícióban, egész egyszerűen azt érzi, nincs értelme, célja a munkavégzésének.
A tudatos jelenléttel kapcsolatos szemléletmódok is picit rákoppintanak az orrunkra, ha épp nem vagyunk képesek megtalálni a „jelenben a csodát”, amiért hálásak lehetünk. Márpedig egyre több szakember mondja: minden unatkozással töltött perc egy lehetőség arra, hogy felfedezzünk valami remek dolgot, hogy a kreativitásunk felülkerekedjen az apátián, amikor épp nincs kedvünk semmihez igazán.
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő írta A döntés című könyvében, hogy a haláltáborban döbbent rá, mennyit számít a figyelem fókusza: „Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. Hogyan kamatoztathatjuk ezt a tanítást a hétköznapokban? Erről írt Baló Sára.