-

Bátor

Dian, ha valamit a fejébe vett, azt tűzön-vízen keresztülvitte. Amikor Tanzániába látogatott Leakey paleontológus ásatását megnézni, a helyszínen olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörte a bokáját (és nem mellesleg egy frissen kiásott őskori leletet is). Ám ez sem szegte kedvét, és a frissen bekötözött lábával tovább folytatta útját Kongóba. Leaky valószínűleg értékelte ezt a hihetetlen lelkesedést, később ő segítette Diant első komolyabb kutatómunkájához is. A férfi meggyőződése volt, hogy Fossey-t nem csak mérhetetlen odaadása teszi majd alkalmassá a feladatra, de a neme is. Úgy vélte, a nők jóval türelmesebbek és ügyesebb megfigyelők, mint a férfiak, tehát jobb természettudós válik belőlük. Dian esetében ez így is lett. A ruandai Karasoke kutatóközpontban, ahol négy különböző gorillacsaládot figyelt meg, úgy tudott hozzájuk közel kerülni, hogy hosszas, kitartó tanulmányozás után elkezdte utánozni a hangjukat és a mozdulataikat. A pillanat pedig, amikor a család befogadta Diant, a National Geographic címlapjára került.

Dian még a környéken élők szemében is különlegesnek számított páratlan bátorságával. A helyiek Nyiramacibiri-nek becézték, ami annyit tesz: „az asszony, aki egyedül él a hegyekben". Gondolj csak bele, milyen lehetett egyedül élni 18 éven keresztül a ruandai dzsungelben! Milyen hihetetlen lelkierő kellett ahhoz, hogy a közelébe férkőzzön a gorillacsaládoknak, és az őrző-védőként kirendelt 200 kilós hímeknek! És milyen lehetett felvenni a harcot a felfegyverkezett orvvadászokkal...

Küzdelmében pedig megrendült egészsége sem akadályozta. A gyerekkora óta jelenlevő tüdőproblémáit a magaslati levegő és a nyirkos klíma csak súlyosbította. Ezen nyilván nem sokat segített, hogy szenvedélyes láncdohányos volt, aki ráadásul a whiskey-t sem vetette meg.

Tragikus

Dian hatéves volt, amikor szülei elváltak. Édesanyja a rákövetkező évben újraházasodott, volt férjének pedig nem engedte, hogy lányával tartsa a kapcsolatot. Az üzletember nevelőapa azonban képtelen volt szeretettel fordulni a kislány felé. Szigorúan, rideg szívvel fegyelmezte, nem engedte például, hogy étkezéskor Dian egy asztalhoz üljön velük. Nem csoda, hogy ebben az érzelmi sivatagban a kislány az állatok felé fordult. Őbennük legalább sohasem kellett csalódnia.

Később nevelőapja nyomására egy Üzleti Főiskolára iratkozott be, ám egy montanai farmon töltött vakáció során ráébredt, kizárólag az állatoknak akarja szentelni az életét. Döntését a szülők oly mértékben elítélték, hogy onnantól kezdve soha többé nem támogatták a tanulmányait.

Nem csoda, ha ezek után Dian új, szerető családjaként tekintett a gorillákra.

Végrendeletében is minden vagyonát az alapítványára hagyta, hogy halála után zavartalanul folytatódhasson a küzdelem a vadorzók ellen. Ám nem számított rá, hogy idő előtt, ilyen tragikus véget fog érni és a papírokat nem írta alá. Édesanyja nem sokat hezitált, jogi úton megtámadta lánya végakaratát és megnyerte a pert. Dian birtoka, a legutolsó könyvének valamint a készülődő filmjének jogdíjából befolyó 4,9 millió dollár minden egyes centje a hegyi gorillák helyett annak a nőnek a zsebébe vándorolt, aki képtelen volt bármilyen formában támogatni a lányát.

Ellentmondásos

A kutatóközpontban élő gorillacsaládokat a vadorzók jó darabig békén hagyták, ám 1978-ban mindez megváltozott. Ekkor kegyetlenül elpusztították Dian kedvenc gorilláját, Digitet, akit gyerekkora óta ismert és nevelt. Az orvvadászok gyakorlata felfoghatatlanul brutális volt: egész gorillacsaládokat mészároltak le azért, hogy megszerezzék a gorillabébiket, amiket aztán tovább adtak az európai állatkerteknek. A lemészárolt felnőtt állatokat pedig megcsonkították, levágták a fejüket és a kezüket, hogy ez utóbbiból hamutálat készítsenek, amit aztán húsz dollárért adtak el a turistáknak. Digit is erre a sorsra jutott.

Dian szívében ekkor összetört valami. Digit halála után többé nem válogatott a módszerekben. Szemet szemért alapon foglyul ejtette a környékbeli gazdákat és a feltételezett orvvadászokat. Meztelenre vetkőztette, kínozta, megostorozta őket, rájuk tört az otthonaikban, vagy elrabolta a gyerekeiket, ellopta a jószágaikat. Így akarta megértetni velük, mit tesznek ők a gorillákkal. És minden egyes alkalommal, amikor az Egyesült Államokba látogatott, alaposan bevásárolt petárdákból, olcsó játékokból és különféle bűvészkellékekből, hogy azokkal ijesszen rá az afrikaiakra.

Az emberek közül sok ellenségre tett szert megkérdőjelezhető módszereivel, talán ez is hozzájárult, hogy a mai napig nem sikerült tisztázni halálának körülményeit.

Diant fogadott családja körében helyezték örök nyugalomra, a hőn szeretett Digit mellett.

 Fiala Borcsa

Források: ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images/San Francisco Chronicle/Hearst Newspapers via Getty Images