Emberölés, túlkapások, istenkomplexus – mindez nem a ma 74 éves író új regényének témája, hanem élettörténetének homályos része. Az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvben több lehet a saját élmény, mint gondolnánk.
A nő, aki jobban érezt magát a ruandai őserdőben, mint az amerikai civilizációban. Az ember, aki jobban szerette az állatokat, mint a saját faját. A nő, aki miután teherbe esett a National Geographic fotósától, inkább úgy döntött, elveteti a gyereket, mondván „az ember nem lehet egyszerre címlaplány és terhes”... Az lehet, hogy valaki egyszerre borzongató és csodálatra méltó? Lehet hát.