„Legalább a szemed nyisd ki végre!” – Egy anya levele bajba jutott felnőtt lányához
„…nem tudunk semmit, csak hogy valahogy ebből ki kell keverednünk”
„…nem tudunk semmit, csak hogy valahogy ebből ki kell keverednünk”
Az rossz, amikor először csinálja, aztán a többit lassan megszokod.
„Minden gyereknek jár egy ilyen ember, aki hisz benne, és aki szereti őt. Egy gyerekotthonosnak is.”
Amikor apád egy személyben az anyád is.
„Ott és akkor rá kellett jönnöm, hogy az én csendem hangos, az én csendem ordít, az én csendem rettentően tud fájni hajnalonként, reggelenként, de igazából a nap minden szakában. Az én csendemet halkítani tudja a férjem rettenetes horkolása, kedvessége, beszólásai, meséi, kérdései, viccei, a lépteinek rettentő döngése, az idegesítően hangos orrfújása, a hajnali edénycsörömpölései, azaz minden, amit körülöttem tesz.”
Május első vasárnapján minden anyának jár egy főhajtás!
Megszületett a döntés, szeretettel gratulálunk minden pályázónak!
Apa, anya, gyerekek, csupaszív, szeretet.
A cikk, amit ti írtatok:
Igaz történet Budapestről, 2019 januárjából.