„Hazagondozás? Ezúttal sajnos nem sikerült…” – Misi története
A gyermekotthonba való második bekerülés talán még fájdalmasabb és keserűbb, mint az első, hiába ismeri már a gyerek a környezetet és a nevelőket, állítja olvasónk, aki szakmabeli.
A gyermekotthonba való második bekerülés talán még fájdalmasabb és keserűbb, mint az első, hiába ismeri már a gyerek a környezetet és a nevelőket, állítja olvasónk, aki szakmabeli.
Olga és a férje hivatásos nevelőszülők, akik a háború miatt Kárpátaljáról menekültek Magyarországra – és így jogi patthelyzetbe kerültek. Az ukrán törvények szerint ugyanis ők a gyerekek gyámjai, viszont nem biztos, hogy ez a státusz elég jogalap arra, hogy hosszabb távon külföldön is elláthassák a gyerekek gyámságát – főleg menekültként.
Van annál rosszabb, mintha egy gyereknek azt kell megélnie, hogy mindenkinek csak az útjában van, senkinek sem kell?
A nevelőszülőséghez rengeteg sztereotípia kapcsolódik: a két legelterjedtebb a pénzről és a szeretetről szól. Előbbi miatt démonizálják, míg az utóbbiért túlmisztifikálják. A valóság azonban sok esetben az, hogy ebben az élethelyzetben nemcsak a családjából kiemelt gyerek szenvedhet kárt, hanem az őt befogadó nevelőszülő is. Van, hogy sok sebből vérző és sok sebet okozó történet ez.
Nevelőszülőnek lenni korántsem csak nemes, önfeláldozó feladat. Az emberpróbáló oldaláról, morális dilemmáiról most első kézből értesülhetünk.
Két egészen különböző életút, amelynek közös állomása a nevelőanyaság. Két fantasztikus nő, ismerjétek meg a történetüket!
Ma Magyarországon huszonháromezer gyerek él állami gondoskodásban, közülük tizenötezren nevelőszülőknél laknak. A cél az, hogy minél kevesebben legyenek nagy gyermekotthonokban – a törvény szerint a tizenkét év alattiak nem is kerülhetnének intézményekbe, csakis nevelőszülőkhöz. Belőlük azonban sajnos még mindig nincs elég. Pedig nagyon nagy szükség lenne Balogh Margithoz hasonló emberekre! Hogy miért? Olvasd el a vele és a nevelt lányával készült interjúnkat, és megtudod:
Negyven óra is kevés ahhoz, hogy valakit felkészítsenek az örökbefogadásra, de tanfolyam nélkül a sorsközösség és sok alapérték is elveszik. Egy egykori örökbefogadott meséli el, miért nem jó, ha önkéntessé válik az oktatás.
Mikor és hogyan kell megmondani valakinek, hogy nem vér szerinti utód? Bevallható-e, ha anya-apa nem felhőtlenül boldog az örökbefogadás után, pedig oly sokat vártak egy kisgyerekre? El kell-e mondani egy gyermeknek, hogy cigány származású, ha azok, akik felnevelték, nem azok? Rengeteg kérdés merül fel érintettekben és laikusokban egyaránt az örökbefogadás kapcsán. Riportunk szereplőivel és klinikai szakpszichológus szakértőnkkel arról beszélgettünk, melyek a leggyakoribb kétségei és nehézségei az örökbefogadás utánnak?
Korhatáros tartalom! Így az, akivel történt, nem is olvashatta volna el a történetét akkor…