Az elemi cél, lehetőség szerint, „visszagondozni” a gyereket a vér szerinti családjába, ahonnan valamilyen okból ki kellett emelni őt. De mi van, ha ez a gyereknek nem jó?
„Minden gyereknek jár egy ilyen ember, aki hisz benne, és aki szereti őt. Egy gyerekotthonosnak is.”
Van, aki számára a gyereke nem más, mint egy volt kapcsolat terhes mementója.
A pedagógus nem veheti át a szülő szerepét, néha mégis kénytelen rá…
Kegyetlen bokszmeccs zajlik Mia Farrow és Woody Allen között évtizedek óta. A felesége, Soon-Yi most beszállt a ringbe.
Egy lány, akit örökbe fogadtak. Aki hálás érte, de emellett nem szeretné elrejteni, mennyi fájdalom él benne, amiért az élete kitaszítottként kezdődött.
Ez az, amit nem lehet pénzért csinálni.
Mit érezhet az, akit kiemelnek a családból, majd a nevelőszülőktől az intézetbe vezet az útja, ahol rendszeresen bántalmazzák? A szülők tehetetlenek, a hatóság dönt.
Hogyan történhet meg ilyesmi? (Álnaiv kérdés.)
A gyerek nem garanciális, ugye? Nem lehet visszacserélni, ha útközben rájössz, mégsem tetszik. Hát... sajnos, de... lehet. Legalábbis bizonyos gyerekeket. Szívszorító, egyben elgondolkodtató írás az árvák világnapján.