3 rendhagyó saláta, ha a kánikulában csak zöldséget ennél

–

Thai kukoricasaláta (Tam/Tum Khao Pod)

Amióta egy kis bangkoki étteremben (de mégis inkább: büfében) február legelején megkóstoltam ezt a salátát, azóta vártam – egyre fogyatkozóbb türelemmel – a hazai kukoricaszezont. 

(A büfé amúgy csodálatos volt, épp olyan, amikért az ember hajlandó elzarándokolni a világ másik végére, ha kap egy tuti fülest. Semmi flanc, kívülről meg nem mondanád, hogy tud bármi különlegest. Azt meg pláne nem, hogy a néni, aki odabent sütöget, kavargat, fűszerez és hámoz, évtizedek óta ezt csinálja, igen elismert a szakmában és a helyiek előszeretettel járnak hozzá enni. Ez az a hely, amit turistaként nem is feltétlenül veszel észre, hiszen a kirakatban nincsenek pöffeszkedő, gigászi reklámok. Nekem szerencsém volt, thai barátaink igazítottak el bennünket, így garantáltan a legautentikusabb kantinokba tudtunk betérni. Na, de elég a rizsa, jöjjön a lényeg!)

Ez a saláta kiváló példája az ázsiai mentalitásnak, ami a zöldségeket illeti: sok olyan kerül egy tálra, amit magyar fejjel nem feltétlenül kevernénk össze, de amik mégis harmonikus egységet alkotnak, részben az öntetnek köszönhetően.

Ahány ház, annyi szokás, internetes kutakodásom során ezúttal is kiviláglott: ami a zöldségek arányait illeti, megoszlanak az ízlések. Van, aki jóval kukorica-hangsúlyosabbra készíti el ezt a fogást, illetve gyakori összetevője lehet még a szárított vagy frissen grillezett garnéla, valamint pár félbevágott hat perces tojás is.

Most egy teljesen vegán változatot készítettem. Azonkívül a zöld ceruzababot ezúttal friss vajbabra cseréltem, mivel csak ezt kaptam a piacon. Nagyon hiszek abban, hogy ha csak lehet, szezonálist és lokálist érdemes venni, akár úgy is, hogy az ember némiképp eltér az eredeti recepttől. Erre a Magyarországon élő thai ismerőseim is biztattak, akik például a hőn szeretett papaya salátájukat idehaza karalábéval szokták elkészíteni.

A másik módosítást, amivel éltem, szintén a kényszer szülte: az eredeti recepthez a kész salátát földimogyoróval kell megszórni. De mivel nekem csak kesudió volt itthon, azt használtam.

Egy nagy tálban először keverd össze az alapszószt, ebbe fogsz aztán minden zöldséget beleforgatni: három lime (vagy két citrom) levét mixeld össze egy evőkanál cukorral, és három evőkanál halszósszal vagy három evőkanál szójaszósszal.

Ebbe először a vékonyra szeletelt lilahagymát keverd bele, így a savak miatt veszít a harsányságából. Majd jöhet a többi: 150 gramm párolt ceruzabab 3 centiméteres darabokra vágva, három cső kukorica (amit előzetesen megfőztél, majd éles késsel levágtad róla a szemeket), negyed kiló koktélparadicsom, két közepes méretű répa julienne-re vagy vékonyka lapokra vágva, és erősségtől, illetve ízléstől függően 1-2 csilipaprika, vékonyan felszeletelve. (Én a répát hámozóval szoktam hajszálvékony szeletkékre vágni, majd egymásra téve a lapokat, két centi széles rombuszokat vágok belőle.) 

Nagy hőségben ezt ettem ebédre és vacsorára is, a citrusoknak köszönhetően üdítő, nem terheli meg a gyomrot, de azért eltelít, és a szósz csípős-édessége miatt pedig igazán izgalmas fogás!

Sárgabarackos zöldsaláta sajttal és fügével

Gyorsan összedobható ebéd, amihez ha olívaolajos pirítóst is készítesz, nem fog egy óra múlva kopogni a szemed az éhségtől! 

Nagy felfedezésem volt jó pár évvel ezelőtt, hogy a gyümölcsök milyen pazarul passzolnak salátába is. Végül is logikus, hiszen sok salátaöntetnek része a savas ízek mellett az édes.

Egy nagy tálba szeletelj jégsalátát, mehet hozzá rukkola, madársaláta, bébispenót is. Erre morzsolj kecskesajtot vagy szeletelj jó minőségű brie-t, mehet rá pár édes, érett sárgabarack szeletelve (ha nagyon brillírozni szeretnél, meg is grillezheted a félbevágott gyümölcsöket!), kápia vagy kaliforniai paprika szeletelve, újhagyma (én lilát használtam) dió és füge. Öntsd nyakon egy kevés balzsamecetkrémmel, és ha úgy diktálja úri kedved, egyél mellé serpenyőben olívaolajon megpirított bagettszeleteket!

Lusták nyári tekercse

Imádom a nyári tekercset: a forró vízben megpuhított rizslapba tekert zöldséges, üvegtésztás csodát, amit ha az ember mogyorószószba mártogat, joggal érezheti úgy: nincs már más vágya az életben. Gyorsan össze is lehet állítani.

Egyik nap viszont olyan hőség volt, hogy hiába vásároltam meg minden hozzávalót, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy egyenként betekergessem az alapanyagokat. Aztán ahogy ott álltam (pontosabban: pihegtem) a konyhában,

eszembe jutott, hogyan vághatnám át e gordiuszi csomót: egyszerűen összekeverek minden hozzávalót egy tálban (mínusz a rizslap). Így született meg a lusták nyári tekercse, vagyis egy ázsiai tésztasaláta.

A rizstésztát (üvegtészta nem volt otthon, így a vastagabb testvérével vágtam bele a projektbe) a zacskón szereplő leírás szerint elkészítettem. Van, amit elég nyakon önteni egy kis forralt vízzel, majd állni hagyni pár percet, leszűrni, majd szezámmagolajjal összeforgatni. És van, aminek jót tesz, ha pár perc alatt kifőzöd lobogó sós vízben, majd leszűrés után leöblíted, és olajjal összekevered.

A tésztát tálba tettem, hozzákevertem a felszeletelt, felaprított zöldségeket, amik máskülönben a rizslapba tekeredtek volna (nyugodtan lehetsz rugalmas az összetevőket illetően): kígyóuborka, babcsíra (ha frisset használsz, öntsd nyakon egy kis felforralt vízzel, hagyd állni, majd szűrd le), répacsíkok, kápia vagy kaliforniai paprika, kukorica, koriander, retek, spárga, lilahagyma.

Végül megöntöztem a thai mogyorószósszal (hozzávalók: 2 dl kókusztej, 1 kiskanál vörös currypaszta, 80 gramm mogyoró késes aprítóban krémesre keverve, vagy ugyanennyi kész mogyoróvaj, egy evőkanál barnacukor, egy evőkanál halszósz vagy szójaszósz, és egy citrom kifacsart leve – mindez egy kis lábosban összeforralva, csomómentesre keverve).

Búcsúzóul megszórtam még egy kevés földimogyoróval és pirított hagymával (ezt készen vettem). Érdekes, hogy míg a hosszan főzéshez nem volt sok energiám, a bekebelezéséhez azért csak összerántottam magam. Hogy milyen izgalmas az emberi természet!

Fiala Borcsa