Tényleg annyira ki vagyunk éhezve a kedvességre, a figyelemre, a kapcsolódásra, hogy kitartó jelenléttel szinte bármelyikünket be lehetne csapni? A Nők a hálóban című könyv szerzőjével, Janecskó Kata újságíróval beszélgetett Milanovich Domi.
Izgatottan, de félve nyitottam ki a magyar származású klinikai pszichológus, Edith Eva Eger új könyvét. A döntés és Az ajándék után gyanítottam, hogy A balerina is olyan olvasmány lesz, amit nem lehet majd az utolsó mondat után becsukni, felrakni a polcra és menni tovább, hanem napokig velem lesz, és csak a jóég tudja, milyen kapukat nyit meg bennem.
Milyen felnőni egy végletekig nyitott, asztrológus anya és egy zárkózott, az érzelmeiről soha nem beszélő apa között? Mitől férfi a férfi? Milyen mintákat igyekszik megtörni a Z generáció? Egyebek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Biró Zsombor Aurél, akivel Simon Eszter beszélgetett.
Az Egyasszony most tízéves, a jubileum kapcsán pedig írójával, Péterfy-Novák Évával beszélgetett az azóta eltelt időről Milanovich Domi – megpróbálva szétszálazni, mi az, ami változott, ami stagnál, ami múlékony, és ami nem.
Korunk egyik legismertebb színésznője, feminista ikon, és nem mellesleg író, akinek ősszel jelenik meg legújabb könyve, ami a nők szexuális fantáziáit helyezi a fókuszba.
A kollektivista kultúrában öntörvényű, mint egy fekete macska, a túlpörgött XXI. században pedig pepecselős, mint azok, akik csipesszel raknak össze üvegekben hajómaketteket. Ő Murakami Haruki, aki lelki szilárdságról, baseballról, az úgynevezett E. T.-módszerről, na meg persze a futás ördögűző hatásáról is szót ejt a Mesterségem a regényírás című kötetben.
Bár Vigdis Hjorth kitart amellett, hogy az Örökség fiktív történet, a sajtó mégis az író családjának agresszív válaszlépéseitől volt hangos. Ám amikor az ember elkezdi Hjorth regényeit olvasni, ezek a médiahírek másodlagossá válnak: „egy könyv igazsága végtére is az olvasói élményben rejlik”, és ez az igazság az ő tolmácsolásában szinte mindig megrendítő, transzformatív.
Újabb trend hódít a TikTokon, de ennek még a legszigorúbb szülők is csak örülhetnek.
A Bőgőmasina szerzője, Marton Krisztián úgy nőtt fel a 90-es években Szegeden, hogy nem ismerte szudáni édesapját, és más színes bőrű embereket sem. Különbözősége, amit fekete meleg férfiként többszörösen is megtapasztalt, később új utakra, hol inspiráló, hol egészen veszélyes helyekre sodorta.
A Budapest Nagyregény olvasásakor az otthon határai – időben és térben is – észrevétlenül kitágulnak. Hazává azért nem duzzadnak, de ez is valami.