-

1.

Vannak olyan öregemberek, akik arra használják a korukat, hogy ezzel tiszteletet követeljenek. Szerintem ez olyan, mint amikor valaki azért akarja, hogy tiszteljék, mert ő magyar. Vagy nő. Vagy keresztény. Vagyis, amikor olyan állapotról van szó, ami akkor is bekövetkezik, ha az ember semmit nem csinál. Tehát, légyszi, légyszi, ne tisztelj azért jobban, mert már X éve élek. Beérem azzal a tisztelettel, ami szerintem minden embernek, az újszülöttnek is kijár, és amiről azt gondolom, nem kell, hogy szüneteltesd azért, mert szerinted megöregedtem.

2.

Ha megkérdezed, mit szeretnék karácsonyra, és azt mondom, hogy annak örülnék, ha az ünnep egy részét együtt töltenénk, hidd ezt el nekem! Becsszó, lemondok az idei évre eső ajándék kendőről, de ha selyem pongyolát akarnál nekem venni, azt sem kérném, köszönöm. Csak az éveim száma sok, nem az agysejtjeim száma kevés, ha mondok valamit, az nem öreges szeszély, hanem igaziból, igaziból úgy is gondolom. És ha szeretnék valamit, amiről azt gondolom, hogy pont te akarsz és tudsz azzal megajándékozni, akkor meg fogom mondani, isten bizony. Persze, ha eszedbe jut valami, amit pont tőled és pont nekem kell ajándékba kapnom, annak biztosan örülni fogok, még akkor is, ha esetleg melléfogsz. De az olyan ajándék, amiben se te, se én nem vagyok benne, inkább sért, mint örömet szerez.

3.

Kérlek, szólj, ha valamit másképp szeretnél, mint én. Igaz ugyan, hogy mióta azt gondoljátok, öreg vagyok, érzékenyebb is lettem, de azért elég jól el tudom viselni, ha valaki nem szereti a bejglit, vagy nem halat kér szenteste, esetleg nem akarja az ünnep három napját velem tölteni. Apropó, én sem akarom veletek tölteni a három nap minden percét, vannak barátaim is. Tehát, ha te nem sértődsz meg azon, hogy nem vagyunk összekötve karácsonykor (sem), és hogy az ünnepre sem lett egyforma az ízlésünk, akkor légy szíves, hidd el nekem, hogy én sem sértődöm meg azon, ha nektek más programotok is van, vagy hogy más az ízlésetek, mint nekem.

4.

Magamtól is tudom, elég vacak is, hogy én már nem úgy dolgozom, mint régen. De ez nem jelenti azt, hogy a kiskorúsíthattok, hogy vigyáznotok kell rám. Ha azt mondom, hogy szívesen látlak benneteket, akkor meg tudom oldani. Ne mondd azt, hogy jó, de nem kell mindenkinek a kedvencét főzni, vagy ne legyen ajándék nektek. Elég ritkán jutok hozzá, hogy mindenkinek a kedvencét főzzem, és biztos lesz majd olyan is, amikor ez fárasztani fog. De most örülök neki, ha megtehetem.

5.

Ne félj attól, hogy elfáradok! Én is tudom, hogy ez így lesz, és nem bánom. Vannak olyan alkalmak, – és amikor veletek vagyok, az ilyen –, hogy nem bánom, ha jól elfáradok. Megígérem, hogy leülök, lefekszem, amikor kell, és hidd el: el tudom dönteni, hogy mikor kell. Nagyon idegesít, ha olyasmi miatt aggódsz, amit én is tudok kezelni.

6.

Szeretem, ha itthon érzitek magatokat, amikor itt vagytok. Lehet, hogy ezért olyasmit is megteszek, amit te nem tennél meg. Engedd meg nekem, hogy én döntsem el: (a saját habitusomhoz illően) mi fér bele nekem... és mi nem. Ne sérts meg azzal, hogy olyasmiben korlátozod magad vagy a többieket, aminek a tolerálása vagy nem tolerálása az én dolgom. Mindenben utálom az öncenzúrát (is). Ha nem sejtem, hogy ki miért feszélyezett, és éppen mit tart vissza vagy titkol el, azt sem tudom, hogyan lehetne jó hangulatot varázsolni.

7.

Ne akarj rábeszélni semmilyen öregeknek kitalált öregedésgátlóra! Ajándékba sem kérek vitamint, táplálékkiegészítőt, híres kínai doktorok által javasolt őssejt átültetésre utalványt. Nem akarok ajándékba semmilyen kezelést, fogyókúrát, csontsűrűség javítót, szemránckrémet, vérpezsdítőt. Amilyen vérpezsdítőt esetleg elfogadnék, az egyáltalán nem rád tartozik. Egyébként is, az egészségem csak annyiban tartozik rád, amennyit megosztok veled.

8.

Továbbra is szeretek olyasmiről beszélgetni, ami egész eddigi életemben érdekelt. Az, hogy nem dolgozom annyit, nem jelenti azt, hogy nem érdekel a világ, a politika, a művészetek, a barátok. Akkor is megnézem a híreket az interneten karácsonykor, ha te azt szeretnéd, hogy ne legyenek álmatlan éjszakáim a mindenféle szörnyűségek miatt. Amíg élek, ebben a világban élek, ne akarj engem megkímélni tőle! És ne hidd, hogy én ezt nem értem, mert szerintem néha még nálad is jobban is értem.

Hát, ennyi, vagy ennyike, ahogy mostanában mondjátok. Csókdoslak benneteket! És várlak karácsonykor! Meg mindig.

Kerpel Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/