Fogom a kezét, pedig ő már nem tudja, ki vagyok, de én emlékszem arra, ő ki volt
Elkísérni valakit az úton, míg már nem ismersz rá, ő pedig nem ismer fel téged.
Elkísérni valakit az úton, míg már nem ismersz rá, ő pedig nem ismer fel téged.
Néha megelevenedik az idő, és te is meg tudsz állni egy pillanatra.
Te is ismersz valakit, akitől elrabolt a betegsége minden emléket és gondolatot?
Minden relatív, mondhatni, egy frissen harminchárom évessé lett nő kora meg aztán pláne. Hiszen élethelyzettől függően hol ötévesnek, hol hetvenöt évesnek érzi magát. Ismerős...?
„Ült az asztalnál, és azon tűnődött, hogy most már örökre ezzel a kilencvenkilenc tanáccsal kell beérnie. Ezekből kell majd összerakni a századikat, a választ arra, hogy kell élni.”
„A gyerekeim... Életet adtam nekik, és odaadtam a halált is – annak minden keserűségével, szenvedésével és gyötrelmével együtt.”
Rólad mit árulna el a fürdőszobád? És a kamrád? És a „fészbukod”?
Minden tizedik idős ember valamilyen bántalmazás áldozatává válik (és ez „csak" a hivatalos statisztika, a rejtve maradás miatt a valóságban ennél is többen lehetnek). Az elkövetők hatvan százaléka családtag. Vajon javíthat-e az ő helyzetükön a törvényileg kötelező szülőtartás?
Rebarbarás almás süti? Ne már! A gyerekek biztos nem esznek ilyet! Biztos, hogy biztos?
Szívmelengető, de kicsit sem finomkodó üzenet hatvanon túlról. Használati utasítás idősekhez. Jelszó: ne feledd, egyszer te is megöregszel!