A 13., sőt 14. havi nyugdíj „jár”, a nyugdíjakat „megvédik” – a mindennapokban mégis egyre több idős ember és családja érzi úgy, hogy magára maradt a terheivel. A strukturális problémákat alkalmi gesztusok fedik el, miközben a rendszer átláthatatlan, a kapacitások szűkülnek, a munkaerő elvándorol, és a szociális gondozás piaca szabályozatlan. Riport az elmúlt 16 év mérlegéről az idős emberek és hozzátartozóik szempontjából. Avagy ez történik, ha a gondoskodás ideológia, nem szolgáltatás. Kurucz Adrienn és Dián Dóri videója a Látleletben.
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
Gábriel Dóra és Katona Noémi szociológusok kutatásaik során azt vizsgálják, hogyan alakul át a magyarországi idősellátás az elmúlt években tapasztalható állami kivonulással párhuzamosan, és milyen piaci, illetve közösségi megoldások lépnek a hiányok helyére.
Ha a Fidesz 16 éve alatti idősellátási folyamatokat egy mondatban kellene összefoglalni, akkor így hangzana: az állam nem épített fel egy új, stabil gondozási rendszert, hanem egyre inkább átterhelte a felelősséget a családokra és részben az egyházi fenntartókra, miközben a munkaerő elvándorolt, a szociális szféra elszegényedett, és megfelelő szabályozás és ellenőrzés hiánya miatt a gondozási piac feketén működik.
Arra kértük három kollégánkat, képzeljék el, milyen életet élnek majd nyugdíjasként – mi pedig leforgattuk velük, hogy megmutassuk nektek. Íme, Csepelyi Adrienn gondolatai az öregedésről.
Szarcunami, ajtó helyett pokróc, döglött madár az ágy alatt, klumpában részegen mulató felső szomszéd… Szálláshelyek a pokolból rovatunk következik! Újraolvasó
