–

Előzmények

Pszichológusok már az 1970-es években felfigyeltek arra, hogy a személy kronológiai (dátum szerinti) és szubjektív (belső megélés szerinti) kora nem feltétlenül egyezik meg. El is kezdték feltárni azokat az összetett biológiai, pszichológiai, társas és társadalmi folyamatokat, amelyek hatással lehetnek arra, mikor milyen idősnek érezzük magunkat. Menet közben az is világossá vált, hogy a kérdésnek komoly tétje van: a kutatások rendre kimutatták, hogy a szubjektív kor szorosan összefügg a testi-lelki egészségünkkel. 

A fordulópont

Brian Nosek és Nicole Lindner, a Virginia Egyetem munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a szubjektív és a kronológiai kor közötti eltérés hogyan alakul az életünk során. Azt találták, hogy a legtöbb gyerek és serdülő idősebbnek érzi magát, mint amilyen valójában. Ehhez hozzájárulhat az a vágyuk, hogy nagyobb szabadságot kapjanak, önállóbb döntéseket hozhassanak, felnőttesebb dolgokat tehessenek. Én a magam részéről azt hiszem, főleg a sok kötelesség – a tanulás és a sport szigorú napi körforgása – miatt éreztem öregebbnek magam a koromnál. És valóban, kutatások azt is igazolják, hogy a fokozott lelkiismeretesség fiatal korban magasabb szubjektív korral jár együtt. 

A tudósok eredményei szerint ugyanakkor 25 éves kora táján a legtöbb (legalábbis nyugati!) emberrel történik valami:

míg a 20 évesek közel 60 százaléka idősebbnek, addig a 26 évesek mintegy 70 százaléka már fiatalabbnak érzékeli magát az anyakönyvében szereplő adatnál.

„Olyan, mintha a szubjektív öregedés egy másik bolygón, a Marson menne végbe, ahol egy földi évtized mindössze 5,3 évnek felel meg” – fogalmazott Nosek és Lindner. Ez azt is jelenti, hogy az idő előrehaladtával a szubjektív és a kronológiai kor közötti különbség sok embernél fokozatosan növekszik, tehát az életkorukhoz képest egyre fiatalabbnak élik meg magukat. Ez a folyamat nagyjából 60 éves korukig tart ki. 

Tagadnak vagy egészségesek? 

A fenti jelenséghez bizonyára köze van a szépségiparból, a reklámokból és a filmekből áradó fiatalságkultusznak, valamint az idős (és a fiatal) emberekkel szembeni előítéleteknek. Ezért egyes kutatók, például David Weiss és Frieder Lang, egyenesen arra figyelmeztetnek, hogy a negatív sztereotípiák miatt sok idős ember nem tud mit kezdeni az öregedéssel, és bizonyos tekintetben önmagától, illetve a saját korosztályától is elhatárolódik.

Az életkor elutasítása nemcsak az identitásban és a társas kapcsolatokban okozhat zavart, hanem egészségügyi veszélyekkel is járhat, ha a személy nem hajlandó felismerni bizonyos testi változásokat, vagy szükség esetén nem fordul orvoshoz.

A kutatásoknak ez az iránya tehát azt mondja, hogy ha viszonylag közel esik egymáshoz a kronológiai és a szubjektív korunk, akkor valószínűleg kevésbé tartunk az öregedéstől, és jobban elfogadjuk magunkat.  

„Amiért egy kamasz lány rajong, az biztosan ciki és nevetséges!?” – Kártékony sztereotípiák a fiatal nők ízlésével kapcsolatban

WMN Life – 2022. április 28. – PL

 

A vizsgálatok másik része viszont azt hangsúlyozza, mennyire egészséges, pláne idős korban, ha a dátum szerinti életkorunknál valamivel fiatalabbnak éljük meg magunkat. Yannik Stephan, a Montpellier Egyetem professzora három longitudinális felmérés adatait elemezte, amelyek együttesen több mint 17 ezer középkorú és idős résztvevőt követtek nyomon. A megkérdezettek átlagban nyolc évvel érezték fiatalabbnak magukat a tényleges koruknál. Néha azonban úgy vélték, sokkal jobban megöregedtek, mint a saját korosztályuk. 

Azok, akik 8–13 évvel idősebbnek érezték magukat a kronológiai koruknál, 18–25 százalékkal nagyobb halálozási kockázatnak voltak kitéve akkor is, ha minden más demográfiai tényezőt (például iskolai végzettséget, bőrszínt, családi állapotot) számításba vettek.

A szubjektív kor ráadásul jobban megjósolta a személyek egészségi állapotát, mint a születési anyakönyvi kivonatuk dátuma! 

Mi történik ilyenkor? Lehet, hogy a romló állapotuk miatt érezték magukat öregebbnek ezek az emberek? Vagy azért romlott az állapotuk, mert eleve öregebbnek érezték magukat? 

Oda-vissza folyamatok

Az idősebb szubjektív életkor más tanulmányok szerint is gyengébb egészségi állapottal, nagyobb mértékű kognitív hanyatlással, magasabb szintű depresszióval, sűrűbb és hosszabb kórházi tartózkodásokkal, több fizikai-mozgási nehézséggel jár együtt, valamint a fokozott öregedés biológiai szinteken is kimutatható mérőszámaival (például a vesefunkció markerével, neurológiai mutatókkal, a szürkeállomány csökkent térfogatával). Könnyen elképzelhető, hogy ördögi körről van szó: aki kedvetlennek, fáradékonynak, feledékenynek vagy törékenynek éli meg magát, annak várhatóan a szubjektív kora is magasabb lesz, ami még rosszabb egészségi állapothoz vezethet, amitől viszont még öregebbnek és kiszolgáltatottabbnak érezheti magát. Mi közvetíti ezeket a hatásokat? 

A kutatók szerint a szubjektív kor előrejelzi például, hogy mennyit sportolunk, utazunk, mennyire vagyunk aktívak, mennyi időt fordítunk önmagunk és az otthonunk rendben tartására.

Továbbra is nyitottak vagyunk-e új tapasztalatokra, barátságokra, vagy inkább lehúzzuk a rolót, és passzivitásba süllyedünk.

Ehhez hasonlóan, azok, akik pozitívabban vélekednek az öregedésről, jobban odafigyelnek az egészségmegőrzésre: nagyobb eséllyel fogyasztanak vitaminokban gazdag ételeket, vagy veszik be a gyógyszereiket. A fiatalabb szubjektív életkor azt is jelenti, hogy az ember jobban bízik a testében, a fizikai képességeiben, így mozgékonyabb marad. 

Több területre érdemes bontani

Egyes tanulmányok azt emelik ki, hogy mivel a szubjektív kor megállapításához introspekcióra, azaz önvizsgálatra van szükség, így az az önismeret egy formájaként értelmezhető. Tehát míg a kronológiai kor nem feltétlenül mond el sokat a valós öregedésről, addig a szubjektív kor változásai pontosabban lekövethetik az idősödéssel együtt járó folyamatokat, amennyiben képesek vagyunk nagyjából reálisan felmérni magunkat a működésünk különböző területein. 

Ma már sok vizsgálat nem is egységes jelenségként kezeli a szubjektív kort. Joann Montepare például pszichológiai, fizikai, kognitív és szociális korra bontotta a fogalmat.

Azt mondta, hogy ezek valamennyire egymástól független dimenzióként is felfoghatók, tehát előfordulhat, hogy valaki lélekben friss, ám testileg a korosztályánál idősebbnek érzi magát, például krónikus betegségek következtében. 

Mások még ennél is több életterületben gondolkodnak: szerintük külön-külön szubjektív kor jellemezheti a családi, baráti, társadalmi kapcsolatainkat, a szabadidős elfoglaltságainkat, a személyiségünket, a pénzügyeinket, a munkánkat, a megjelenésünket, az egészségi állapotunkat, a kognitív és a fizikai alkalmasságunkat. Ezen elmélet alapján tehát könnyen meglehet, hogy valaki (mint például én) társadalmi-közéleti szempontból rendkívül öregnek érzi magát, de a munkájában vagy az emberi kapcsolataiban nem.  

Nem mindegy, kik vesznek körül

Sok kutató egyetérteni látszik abban, hogy a szubjektív kort közel sem csak a személyiségvonásaink (például az extraverzió vagy a neuroticizmus), illetve a demográfiai jellemzőink határozhatják meg.

Érdekes például, hogy a foglalkoztatási státusz és a jövedelem csak csekély mértékben befolyásolja a szubjektív kort az eddigi tapasztalatok alapján. 

Ennél fontosabbak az emberi kapcsolatok: nem csupán a meglétük, hanem elsősorban a minőségük. Azok a személyek, akik szubjektíven fiatalabbnak érzik magukat, általában szorosabb és kielégítőbb emberi kapcsolatokról számolnak be, ráadásul magasabb memória-pontszámokat mutatnak, valamint a szív- és érrendszeri egészség mérőszámaiban is jobb eredményeket érnek el. A társas kapcsolataink tehát alakítják a szubjektív kort, erősíthetik annak pozitív és negatív hatásait, valamint a szubjektív kor is kihat a kapcsolatainkra.   

Mennyit tudsz a babák bőréről? – Informatív WMN-kvíz kisbabás szülőknek

WMN Life – 2022. április 28. – TF

 

Élettapasztalatok, mindennapi helyzetek

Egyes tudósok arra mutattak rá, hogy a szubjektív kor napról napra ingadozhat, és jelentős mértékben befolyásolható. Az emberek ugyanis rengeteg olyan helyzettel találkoznak, amely hatással lehet arra, milyen idősnek érzik magukat. Különösen öregebb korban kerülünk nagy valószínűséggel olyan szituációkba, amelyekben a magunk vagy a környezetük számára hangsúlyossá válik a korunk. Kiváltképp igaz ez azokra a tulajdonságokra, amelyek az életkori sztereotípiák részét képezik. 

Richard Eibach és munkatársai ötletes kísérletükben elmosódott szövegrészeket mutattak a vizsgálatba bevont személyeknek. Az egyik csoportnak azt mondták, a homályosság nyomtatási hiba eredménye, a másik csoportnak viszont nem adtak magyarázatot. Ezt követően rákérdeztek az emberek szubjektív korára.

Azok, akik nem kaptak információt a nyomtatási hibáról, idősebb szubjektív életkorról számoltak be, valószínűleg azért, mert az életkorral összefüggő látásromlás jeleként azonosították az elmosódott szöveget. 

Sikerek és kudarcok alakítják

Egy másik kutatásban Anne Barrett és Clayton Gumber egy longitudinális vizsgálat adatait elemezve arra jutott, hogy léteznek olyan mindennapi testproblémák, amelyek az öregedésre emlékeztetik az embereket. Ilyenek például az egyensúly megtartásával kapcsolatos nehézségek, a hát- és derékfájdalmak vagy az alvászavarok. Számításaik szerint minden egyes ilyen fizikai nehézség megléte átlagosan plusz nyolc hónappal növelte a résztvevők szubjektív korát a kiindulási alaphoz képest.  

Olyan adatok is léteznek, amelyek szerint egy memóriateszt elvégzése után az emberek átlagosan öt évvel idősebbnek érezték magukat.

Ugyanakkor fiatalabb felnőtteknél, illetve szókincsvizsgálatoknál nem lehetett kimutatni ezt a hatást, hiszen ez utóbbihoz kevésbé kapcsolódnak az életkorral összefüggő hanyatlási elvárások. Összességében elmondható, hogy a szubjektív kor bizonyos mértékig pillanatról pillanatra ingadozhat a napi sikereink és kudarcaink függvényében. Tegyük fel például, hogy egy idős ember elmegy a boltba. Ha rögtön eszébe jut minden, amit vennie kell, fiatalabbnak élheti meg magát. Ha nem bírja el a nehezebb termékeket, vagy nem tudja elolvasni a címkéket, akkor idősebbnek. 

Érdemes figyelni a nagy mérföldkövekre

A hétköznapok mellett az életnek vannak olyan jelentős eseményei, amelyek hagyományosan az öregedés jelzéseiként szolgálhatnak: ilyen a nyugdíjba vonulás, az özvegység vagy a nagyszülővé válás. Ezek még akkor is növelik a szubjektív kort, ha relatíve fiatal emberekkel történnek meg. Azok például, akiknek korábban lett unokája, egy kutatásban idősebbnek érezték magukat, mint akiknek később.

Természetesen vannak olyan testi történések (menopauza) vagy betegségek (infarktus, sztrók), amelyek miatt szintén emelkedhet a szubjektív korunk.

További izgalmas eredmény, hogy az idősebb felnőttek szubjektív kora a születésnapjukhoz közeledve általában nagyobb átfedésbe kerül a kronológiai korral, viszont a kettő ismét távolabb kerülhet egymástól, amikor a születésnap is távolabb van. Ha például júliusban születtél, júniusban idősebbnek érezheted magad, mint szeptemberben (bár előfordulhat, hogy az ősz miatt lelassulsz). 

  

Mire jó ez az egész?

Túl azon, hogy önmagában is rendkívül érdekes területről van szó, ezek a kutatások komoly gyakorlati relevanciával is bírnak. Bár bőven van még feltárnivaló, több tanulmány is kimutatta, hogy fitneszprogramokban résztvevő idős embereknél például nagyobb erőkifejtés-növekedést tapasztalható, ha az edzők a korosztályukhoz képest dicsérték a teljesítményüket. Ráadásul, mivel a szubjektív kor a kronológiai koron túl, erősebben előrejelzi az emberek testi állapotait, Yannick Stephan úgy véli:

a háziorvosoknak minden egyes páciensüket érdemes lenne a rutinvizsgálatok során megkérdezni arról, mennyi idősnek érzik magukat.

Ez plusz információként szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy milyen fizikai és mentális egészségi kockázatoknak lehet kitéve a személy, illetve ezeket milyen módokon lehetne ezeket a problémákat megelőzni, gyógyítani. 

Milanovich Domi

Az öregedésről korábban Tisza Kata interkulturális pszichológussal beszélgettünk, olvasd el az interjút ITT.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Nick Dolding