Karácsonykor néha azért erőltetünk dolgokat, mert „az így szokás”. Hogyan tudjuk a családunk valódi igényeihez igazítani az ünnepet? Egy „fekete öves” anyuka, Héda Veronika megírta, nekik mi segített.
Tudjuk, hogy a bezzeg szülők bezzeg gyerekei soha nem tennének ilyet… de bizony vannak anyák, akiket még oda is követnek az utódai, ahová nem kéne.
A rítusok eltűnőben vannak, a világ varázstalanná válik, az élet túléléssé silányul. A dél-koreai születésű filozófus, Byung-Chul Han olyan tükröt tart elénk, amelybe fontos lenne belenézni.
Csend, ami feltölt. Csend, ami kegyetlen. Csend, ami mindennek a végét jelenti. De vajon elég komolyan vesszük a csendet, vagy ennél sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk neki?
„Azt éreztem, hogy hosszú idő után először otthon van bennem a lelkem, jól vagyok, megnyugodtam, és hihetetlenül jól érzem magam a bőrömben” – Jocó bácsinak nem csupán egy gyerekkori álma teljesült, hanem önmagához is visszatért.
Lenne kedved kommentben folytatni a listát?
Ne csak akkor készíts számvetést, amikor a küszöbön állva kopogtat a baj!
Vidék vs. főváros – neked melyik való?
Mit csinál egy figyelemzavaros nő, amikor egy hétre szabadságot kap?
„És tudod, milyen jó, amikor felszáll a köd, és tudod, mit szeretnél és mit nem? Hogy ki tudod mondani: teljesen felesleges sírdogálni amiatt, ami nincs?”