Ötéves korára a legtöbb gyerek tökéletesen szobatisztává válik – de mi van azokkal, akik nem?

–

Van különbség bepisilés és bepisilés között

Dr. Pácsa Szilvia leszögezi, hogy a gyermekek szobatisztává válása egy idegrendszeri folyamat, tehát annak az érettsége szükséges hozzá. Ennek 5 éves korig kell bekövetkeznie. Ez már csak azért is fontos információ, mert mostanában rengetegszer felmerül a szobatisztaság, mint az óvodakezdés alapfeltétele – 3 éves korban. 

Közben ennek ez a természetes menete a szakember leírása szerint:

„1-2 éves kora körül a gyermek elkezdi érezni a vizelési ingert, 2-3 éves korában vissza tudja tartani a vizeletet elcseppenés nélkül. 4-5 éves kora között valamikor pedig kialakul az, hogy nemcsak vissza tudja tartani cseppmentesen, hanem amikor pisilni van lehetőség, akkor préselés nélkül, nyugodtan és lazán képes kiüríteni a teljes hólyagot.

Ha az nem így történik, akár folyamatában, akár az időkereteket illetően, akkor már inkontinenciáról beszélünk.” És ahogy az elején említettük, az inkontinencia – bár hivatalosan székletre is vonatkozik – a köznyelv szerint az akaratlan vizeletvesztést jelöli a leggyakrabban. Bár a gyerekkori bepisilés mögött többször áll lelki ok vagy valamilyen idegrendszeri éretlenség, azért vannak szervi okok is, amelyek ide vezethetnek: fejlődési rendellenesség, anatómiai eltérés, akár egy szervet, akár a központi idegrendszert érintő probléma, de okozhatja gyulladás vagy anyagcsere-betegség is. Bár ezek együtt valóban a kisebb részét, 5-8 százalékát okozzák a gyermekkori bepisilésnek, mégis fontos kizárni őket.

„Egy tartósan bepisilős gyermeknél, függetlenül attól, hogy pszichés probléma áll a háttérben vagy szervi ok, pszichés problémák is adódnak. Ha az ember elegendő türelemmel van a gyermek iránt, ha nincsenek túlzott elvárásai vele szemben az időpontra teljesítésben, az hatalmas könnyebbség a gyereknek. 4 éves korra a gyerekek 90 százaléka szobatiszta lesz, és azok a szülők, akiknek a gyereke a 10 százalékba tartozik, ilyenkor már szörnyen izgatottak, pedig ha türelmesen támogatják a gyereket, akkor 5 éves korra 95-97 százalékról mondható el ugyanez” – mondja dr. Pácsa Szilvia. 

Mi a teendő probléma esetén?

Miután azt már végigvettük, hogy milyen a megfelelő működés, fontos azt is elmondani, hogy merre kell indulni, ha nem áll fenn.

Ha tehát egy 5 év fölötti gyereknél rendszeresen bekövetkezik az akaratlan vizeletvesztés – mennyiségtől függetlenül, tehát akár pár csepp, akár nagyobb mennyiség – mindenképpen el kell indulni valamerre a helyzet megoldásában. Vannak olyan helyzetek, amikor egyszer már jól működött a rendszer, és mégis újra előkerül a bepisilés – itt a legtöbb esetben lelki háttere van a problémának,

de anyagcsere-betegség vagy elhízás esetén például fiziológiai okból történhet. Vagyis első körben érdemes kizárni a fiziológiai okokat. Amit szülőként ilyen helyzetben érdemes figyelni: a gyermek jelzi, hogy a pisilés nem jó érzés, megváltozik a vizelet színe, szaga, látjuk, hogy a gyermek erőlködve pisil. Ha pisilés után megkérdezzük a gyereket, hogy tudna-e még pisilni, és azt mondja, hogy igen – akkor abból is lehet gyanítani, hogy valami nem oké. Ezeket érdemes figyelni és naplózni a folyadékfogyasztással együtt (ami – mondanunk sem kell – komoly összefüggésben van a vizeletürítési szokásokkal), és először a gyermek nélkül érdemes konzultálni egy szakemberrel. Abból aztán már kiderül, hogy a továbbiakban merre érdemes indulni, mennyire valószínű, hogy fiziológiai probléma áll a háttérben. A bepisilés ugyanis sok esetben egy olyan kommunikációs csatorna a gyerekeknek, amelynek segítségével olyan problémákat tudnak jelezni, amikre még nincsenek szavaik – könnyen lehet, hogy egy ilyen jelzés áll a bepisilés hátterében.

Amikor nem lelki háttér áll a probléma mögött, akkor a gyerekek számára ugyanúgy elérhető inkontinencia torna, ami segíti a medencefenék izmainak a megerősítését abban az esetben, ha ez okozza a problémát. Ráadásul úgynevezett biofeedback eszközök segítségével még könnyebb megmutatni a gyerekeknek, hogy pontosan mit kell másképp csinálniuk. Ez – mivel a legtöbb inkontinenciát okozó probléma ilyen – nem hoz azonnali megoldást, így ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermeket zavarja a bepisilés, akkor bizonyos helyzetekben érdemes kisméretű inkontinenciabetét segítségével tenni az ellen, hogy például csúfolódás tárgya legyen.

Nézzétek meg a teljes beszélgetést itt.

Tóth Flóra