-

 Télen nagyon hideg van

„Az időjárásról való társalgás a fantáziátlan emberek utolsó mentsvára” – hőbörgött Oscar Wilde, akinek sohasem kellett a szomszédba mennie egy-két frappáns bon mot-ért. Így vele nyilván ritkán fordult elő, hogy hosszan kelljen értekeznie a hirtelen beállt fagy, vagy a gyümölcsöst hazavágó jégeső sokrétegű témakörét boncolgatva, mert épp nem jutott jobb az eszébe. „People always talk about the weather” – énekli Yonderboi, azaz Fogarasi László Kaposvárról. Hát, persze hogy mindig az időjárásról beszélünk! Hiszen a meteorológia kihozza mindannyiunkból a vérbeli angolt, mégpedig több okból kifolyólag. Igaz ugyan, hogy mindegyik nemzet szívesen ecseteli az időjárás okozta keserveit, ám egyik sem társalog róla annyit, mint a britek! Egy angol felmérésből például kiderült, hogy a megkérdezettek 94 százaléka beszélgetett az időjárásról az elmúlt hat órában. Ezek után nem csoda, hogy minden angol nyelvtankönyv egyik első leckéje így kezdődik: „How to talk about the weather?" azaz: Hogyan beszélgessünk az időjárásról? Nos, az angolok esetében a meteorológia iránti bősz lelkesedés egyik oka, hogy a szigetországban a klíma igencsak változékony (értsd: esős, szemerkélős, zuhogós, szakadós, záporos, zivataros vagy ónos), téma tehát akad bőven.

De mi újság a többiekkel? Vajon a világ nem angol része miért van ennyire rákattanva erre a mondén témára? Charles Dudley Warner igen találóan rámutatott ere, amikor kijelentette: „Mindenki csak beszél az időjárásról, de senki nem csinál semmit!”

Nyáron nagyon meleg van

Az egyik ok az, hogy ez végre olyan téma, ami mindenkit érint kortól, vallási és politikai hovatartozástól, nemtől, külcsíntől és belbecstől függetlenül. Ráadásul mindenki egyformán ért is hozzá. A nap egyformán süt, az eső is elfogulatlanul esik mindenkire. (Habár azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy amikor a gyerekeim kisebbek voltak, és minden nap órákig kellett őket legeltetnem, (hiszen a gyermeki hisztéria köztudottan szobahőmérsékleten bontakozik ki igazán), akkor sokkal jobban rá voltam kattanva az időjárás témájára, mint most. A kánikulát személyes sértésnek vettem, a lefagyott járdákat pedig a nyugalmam elleni merényletnek. Az orkánerejű szél viszont nyilvánvaló jele volt annak, hogy a Mindenható pikkel rám.)

rain

Soha sincs jó idő

Valószínűleg hasonló megfontolásból az idősebb korosztályt is mélyebben érintik a kinti körülmények. Hiszen front esetén jobban sajog, melegben gyakran bedagad, a hidegben meg könnyen elcsúszik az a láb, jobb nem viccelni a klímával, én azt mondom! Ezzel együtt valamennyiünkről elmondható, hogy hosszú évekre visszamenőleg is emlékszünk az extrémebb időjárásokra. Például amikor át kellett ülni valaki más autójába, amikor az egész Római- partot elárasztotta a víz, vagy amikor elsöpörte az augusztus huszadikai ünnepet a vihar.

Mindig esik az eső

Kate Fox brit antropológus szerint az időjárásról való kedélyes sztorizgatásnak van egy másik oka is. A „micsoda pocsék időnk van ma, hát nem?!” pompás nyitánya azért alakult ki, hogy átsegítsen bennünket egy ismerkedés vagy a társalgás kezdeti gátlásain. Hiszen ez a remekbe szabott mondat nemcsak zökkenőmentes bevezetője lehet egy beszélgetésnek, de segítségével azt is könnyen ki lehet deríteni, a beszélgetőpartnerünknek egyáltalán van-e kedve csevegni.

Az időjárás tematikája egyszerűsége ellenére is komplex szabályokkal bír. A csevegést kezdeményező fél véleményének például egyáltalán nem illik ellenvetni. Vagy ha igen, azt feltétlenül meg kell indokolni.

– Micsoda szar idő van megint, nem?

– Nem. (Mivan?! Verekedni akarsz, öreg??!)

Helyett:

– Ami azt illeti, nagyon örülök a hetek óta tartó szakadatlan esőnek, így legalább nem kell megöntöznöm a kiskertet.

Végül, de nem utolsósorban az időjárás nagyszerű metaforája az életnek is, ahogy Pepper Giardino bölcsen rávilágított. Néha jó, néha meg rossz. Legyen nálad mindig esernyő...

 Fiala Borcsa

Képek: ITT és ITT