„Az emberek addig észre sem vesznek, míg el nem kezdesz zuhanni” – egy gyermekotthonos ikerpár története

–

A gyermekprostitúció problémájára reflektáló Válaszúton, a holokauszttúlélők történetét bemutató Még emlékszem, majd a demenciát vizsgáló Nefelejcs című rövidfilm után újabb társadalmi problémát vett górcső alá és sűrített 26 percbe Chilton Flóra. A rendező-operatőr legújabb filmje, a Széllel szemben is az Északi Támpont Egyesülettel kollaborációban jelent meg, és a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon debütált, de már korábban, 2021-ben elnyerte a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületétől a pitchfórum különdíját. Most, tíz perccel azután, hogy felgördült előttem a stáblista, kijelenthetem: ez cseppet sem meglepő.

A Két Lotti, sötétebb köntösben

Nem ez az első alkalom, hogy egy rendező a gyermekotthonban élő fiatalok életéből merített ihletet, Chilton Flóra ábrázolása azonban annyira hiteles és valóságszagú, hogy azzal kiemelt helyet érdemel a legjobb érzékenyítő mozik listáján. A Széllel szemben egy alternatív Két Lotti, sötétebb köntösben: egy otthonban élő ikerpár, Lili és Léna történetét követhetjük végig, akik hiába várják az édesanyjukat, ő nem látogatja meg őket a születésnapjukon, ezért az éjszaka leple alatt kiszöknek, és a keresésére indulnak.

A motivációjuk – ahogy a személyiségük is – eltérő: a visszafogott, szorongó Lili aggódik az anyjáért és segíteni akarja őt, a lázadó Lénában viszont erősebb a harag, és ő kizárólag testvére támogatására indul útnak.

Utazásuk cseppet sem zökkenőmentes, az őket érő kihívásokból és az azokra adott reakciókból pontosan kirajzolódik mindaz, amit a két traumatizált, elhanyagolt gyerek megtanult az életről. A két lány két eltérő megküzdési stratégiát dolgozott ki saját védelmére az évek folyamán: Lili áldozattípus, aki sodródik, kiszolgáltatottá válik és kedvességgel próbál boldogulni, Léna inkább a farkastörvényekben hisz, vad és zabolátlan, elveszi azt, ami „neki jár”, és gátlástalanul száll szembe azzal, aki az életükre törne. Noha személyiségük, értékrendjük, temperamentumuk ég és föld, a köztük lévő kapocs mégis az egyetlen és fontos kapaszkodó az életükben – ahogy Lili fogalmaz:

ők fix útitársak az életben.

Bár a történetük meglehetősen borús, és ha nem lenne elég a terhelt előélet, még az út során is több ízben válnak kiszolgáltatottá, szerencsére Chilton a jótevőknek is szerepet oszt a filmjében. Mikor a buszmegálló padján alvó két lány mellett megáll egy autó egy elsőre nem túl szimpatikus férfival, már újabb krízishelyzetre készülök lélekben, éppen ezért kegyetlenül felszabadító, amikor a búskomor arc mögött egy szeretethető, segítőkész karakter rajzolódik ki. A film többek között ezzel a csavarral is rámutat arra: noha nézőként maximálisan empatizálunk a két lánnyal, mégis ösztönszinten hordozzuk magunkban a sztereotípiát és a bizalmatlanságot. (Hozzáteszem: Lili és Léna történetét ismerve ez nem meglepő.)

A film egyszerre edukáció és szórakozás

Mint a film producerétől és az egyesület elnökétől, Tóth Bálinttól megtudom: a lányokat alakító amatőr színészek, Smith Nikolett és Noémi, Farkas Franciska mentorálása mellett készültek fel a szerepre, és végül a forgatókönyv fejlesztési folyamatában is részt vettek. Noha sejthető, hogy nem profi színészekről van szó, a lányok arcjátéka és természetessége magával ragadó, hiteles, és minden mozdulatukat, gesztusukat, reakciójukat gondolkodás nélkül elhiszem. Pontosan az ilyen tehetségeket keresik Bálinték is, akik nonprofit alapon működő, társadalmi célú kreatív csoportjukkal olyan filmeket készítenek, amikbe vegyesen középosztálybeli és hátrányos helyzetben élő, de a filmezés iránt érdeklődő fiatalokat vonnak be.

„Film formájában foglalkozunk legszívesebben társadalmi érzékenyítő projektekkel, mert szeretnének egyszerre szórakozást és edukációt adni az embereknek. A film nagyon sokrétű információ átadására ad lehetőséget, és ennek szelete az is, hogy amikor különböző élethelyzetű fiatalokkal dolgozunk, akkor a szereplő gyerekek kifejezhetik mindazt, ami bennük van” – mondja el.

„Ezekben a gyerekekben rengeteg tehetség lakozik. Volt, aki olyan verset írt, hogy »okkal vagdosgatom magam, nyugi, ne ess kétségbe, a vér melege emlékeztet anyám ölelésére«. Tiszta József Attila.

A komoly nehézségekkel küzdő gyerekeknek általában rengeteg hiteles és mély mondanivalója van, a film pedig sokféle mesterségbe való betekintésre ad lehetőséget: vannak sminkesek, filmesek, statiszták, stylistok, színészek – így a gyerekek akár együttműködőként, akár nézőként kedvet kaphatnak ezek kipróbálásához” – mondja.

Hozzáteszi: amikor még az Életrevaló Egyesület Önismereti Filmes Műhelyével közösen dolgoztak, akkor találkozott egy olyan fiatallal, akinek megtetszett a kamera, ezért a nyári munka során összespórolt egyre, a gyártó pedig végül ajándékba adott neki egy mintadarabot, amivel aztán olyan filmet készített, amit a Duna Pláza is kitett a hivatalos oldalára.

„Ezek a sikertörténetek nagyon inspirálók számunkra, alkotók számára is, valamint a fiatalok számára is.

A velünk dolgozó fiatal filmesek referenciát nyernek az alkotásokkal, a gyerekek pedig akár új lehetőségeket is kaphatnak, fesztiválokra mehetnek, kapcsolatokat építhetnek.

Törekszünk a program folyamán arra, hogy aki odateszi magát és fejlődik, az előbb vagy utóbb lehetőséget kapjon, közben pedig két világ – a programban résztvevő fiataloké és a filmeseké – találkozik és hoz létre egy olyan művészeti produkciót, ami a társadalom számára is hasznos.” 

Visszatérve egy kicsit a Széllel szembenre, egészen pontosan a forgalmazására, Bálint elmondja: ők nem szerettek volna válogatni a tévécsatornák között, hiszen fontos, hogy az általuk közvetített üzenet bárkihez elérhessen, ám nem volt egyszerű dolguk. Végül az RTL streamingfelületén lesz elérhető a film, előtte pedig fesztiválokon és egyéb programokon – többek a Kék Vonal és az Unicef 30. születésnapi rendezvényén – nézhetik meg a nézők Chilton alkotását. A két főszereplő, Nikolett és Noémi pedig már most tele ambíciókkal: kihasználnak minden lehetőséget a fejlődésre és a szakma előtti bemutatkozásra, bízva abban, hogy ezzel kortársaiknak is motivációt adhatnak, hogy elinduljanak a céljuk felé vezető úton.

Kiemelt képünk és a belső fotók forrása: Északi Támpont Közhasznú Egyesület

Takács Dalma