A férjemet vitted, a fiamat nem adom (novella)

–

Anna egy óra előtt két perccel érkezett a Bartók Béla úti kávéházba. Sosem járt még itt, meg kellett néznie a telefonos applikáción, hol kell leszállni a villamosról. Budára amúgy se sűrűn ment át, Pesten lakott, a külvárosban, a munkahelye pedig a kilencedik kerületben volt. A belvárosba jobbára csak akkor buszozott be, ha színházjegye volt, vagy a fogorvos várta.

Erre a kávézóra azért esett a választásuk, mert közel volt Emma munkahelyéhez, és így ki tudott ugrani ebédszünetben. Annának végül is mindegy volt, hol találkoznak, épp szabadságon volt. A főnöke azt kérte, vegyen ki most, tavasszal egy-két hetet, ne nyáron akarja felhasználni az összes napját, amikor mindenki felszívódik.

Régebben, amikor Anna kiköltözött június közepén a nyaralóba a férjével, előfordult, hogy három, sőt négy hét távollétet is engedélyeztek neki, de mostanában, hogy már felváltva viszik üdülni a gyerekeket, nincs is igénye ilyen hosszú szünetre, jobb, ha elfoglalja magát, amíg üres a lakás.

Emma szüleinek van egy házuk a horvát tengerparton, a gyerekek tavaly is szinte az egész júliust ott töltötték. Emmával, Emma anyjával, Emma lányával, Emma húgával, Emma sógorával és Emma férjével, Tiborral, aki korábban Anna férje volt.

Ádám, Anna tizenhat éves fia kotyogta ki otthon, hogy egypár napig Emma volt férje, Misi is vendégeskedett a tengerparti házban. Vele volt az új barátnője is, aki húsz évvel fiatalabb nála, nagyon dögös, és van már egy közös gyerekük, aki Ádám szerint szörnyen idegesítő kisbaba, folyton üvölt. A féltestvérét, akit Emma szült az apjának, már megszokta, sőt a maga módján talán meg is szerette. Igaz, a kislány elmúlt kétéves, lehet vele már játszani. Ráadásul csupa lokni, csupa báj, pont, mint az anyukája. Kicsit hasonlít amúgy Verára is – ő Anna nagylánya. A nagy barna szemüket mind a ketten az apjuktól örökölték.

Anna egyszer találkozott a kisgyerekkel, Tibor vitte át hozzá, amikor valami iratok kellettek neki a padlásról. A kocsiban mégse hagyhatta a gyereket, mentegetőzött, és Anna rázta a fejét, hogy semmi baj. Aztán, mert nem tudta, mit mondjon még, átvette a kislányt a volt férjétől, amíg az felmászott a létrán a tetőtérbe, amit végül nem építtettek be közösen, így normális lépcső sem készült hozzá soha, csak a tervrajzokon létezett. 

Annának és a két gyerekének bőven elég a két szoba-két félszoba. Az asszony átadta az egykor férjével közös hálót, vagyis az egyik nagyszobát az egyetemista Verának. Sok a könyve, és vidéki a barátja, sokszor alszik náluk, ha Pesten van, jól jön nekik a dupla ágy. Emma meg jobban alszik mostanában a kert felőli kisszobában, talán mert csendesebb.

Emma tizenöt perc késéssel érkezett a kávézóba, Anna addigra már megivott egy feketét és egy fél kancsó vizet. Nehezen talált parkolóhelyet, szabadkozott, és Anna nem kérdezte, miért jött autóval, hiszen kétsaroknyira van az irodája.

Még sosem találkoztak kettesben, Emma most is csak Ádám miatt kérte, hogy beszéljenek. Ádám ugyanis mindenféle iskolai balhékba keveredett mostanában, és Tibor javasolta, költözzön hozzájuk, Emmához és hozzá egy időre, amíg lenyugszik.

Annát kiborította az ötlet. Még kiabált is a volt férjével dühében, pedig a válást hangos veszekedés nélkül bonyolították le villámgyorsan és példaértékűen kulturáltan, ahogy Tibor ügyvédje fogalmazott. A fiuk dolgában azonban most, évekkel a válás után csúnyán összekaptak, Tibor még az ajtót is rávágta a volt feleségére. Azóta nem beszéltek.

Emma viszont egy hete felhívta Annát, hogy szeretné, ha találkoznának, és amolyan „nők egymás között” módjára, „konstruktívan” tisztáznának pár dolgot.

Anna a pokolba kívánta Emmát, de mert volt némi lelkiismeret-furdalása bizonyos Tibor fejéhez vágott mondatok miatt, igent mondott. Sőt, amikor Emma rögtön a lényegre térve azzal nyitott, hogy neki csakis az Ádám jólléte számít, asszertíven tudtára adta, hogy hálás.

A kérdést pedig, hogy a férje után netán a fiát is meg szeretné-e kaparintani, nem tette föl, inkább ivott még egy korty vizet.

Emma kávét rendelt kókusztejjel és édesítővel, ebédre pedig egy salátát öntet nélkül. Diétázik, magyarázta, nem nyerte még mindig vissza a szülés előtti alakját, pontosabban ezt a szót használta: a versenysúlyát. Anna szemöldöke a homloka közepéig szaladt, de inkább nem szólt semmit. Miért is kellene ennek a nőnek még bárkivel versenyeznie, gondolta. Mindene megvan. Férj, ház, szép autó, karrier. Még Ádám és Vera is megszerette. Nem mondják ugyan, de érezhető, hogy a kezdeti harag mára kifulladt. Miért is utálnák, ha folyton a kedvüket keresi, amikor náluk vannak (eleinte minden második hétvégén, mostanában, hogy nagyok, és élik a saját életüket, ritkábban), a kedvenc ételeiket főzi, drága ajándékokat vesz nekik, a lánylakásába bulit szervezhetnek, ha épp nincs kiadva, és úgy beszélget velük vacsora közben, mintha haverok volnának.

A mostohaanyám, mondta valakinek Ádám nemrégiben, és Annának fájt, hogy már nem úgy emlegeti a fia Emmát, mint régebben, hogy apám új csaja. Most már ő is az anyja. Aki csak mostohája ugyan, mégis osztozik vele egy csomó élményben, amit ő, Anna, az igazi anyja ennek a gyereknek soha nem fog tudni megadni, ha megfeszül se.

Emma tudja, hogyan kell elkápráztatni az embereket. Olyan megnyerő tud lenni, hogy még Anna anyjával is megkedveltette magát, ami azért Anna szerint nonszensz. Persze a háta mögött kibeszéli, elmondja mindennek, de Anna érzi, hogy ez csak neki szól, a lányának. Ha viszont Emma viszi Szolnokra a gyerekeket a nagyihoz, mert Tibor nem ér rá, akkor – Anna biztos benne – az anyja körülugrálja. Emma ugyanis pont az a nő, akiket Anna anyja világéletében csodált. 

Pedig nincs benne semmi különleges. Legalábbis Anna szerint. Sem nem csinosabb, sem nem okosabb, még csak nem is fiatalabb nála, legfeljebb egy-két év van köztük. Ma sem érti, mit látott meg Emmában Tibor, ami nélkül képtelen volt folytatni az életét Annával és a gyerekekkel. Hogy Tiborban mit látott Emma, az viszont egyértelmű volt számára. Tibor bizonyos szögből menő. Persze nem otthon, a trottyos mackójában, ahogy Anna ismerte, hanem a katedrán, meg a tárgyalóasztalnál, ahol Emmával is összesodródtak egyszer csak – aztán borult minden.

És most, évekkel később, Emma és Anna ülnek egy asztalnál ketten, hogy megtárgyalják Ádám nevelésének dolgát.

Ugyanott ülnek, ahol talán Emma randevúzott annak idején titokban Tiborral, hisz munkahelyet nem váltott azóta – ez is megfordult Anna fejében. De nem hozta szóba a múltat. Viszont a kókusztejes latte felett farkasszemet nézve Emmával, azért azt csak kibökte végül a miheztartás végett: Ádám otthon marad.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SrdjanPav

Kurucz Adrienn